Skip to main content

Full text of "Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865"

See other formats

Hungarian Heroes 

The Participation of Hungarians 
in the Civil War 



The Hungarian Reformed Federation of America 
Washington, D. C. 












Digitized by the Internet Archive 

in 2012 with funding from 

University of Illinois Urbana-Champaign 











March 15, 1939 

My dear Mr. Vas vary: 

I am glad to learn that The Hungarian Re- 
formed Federation of America is planning to hold com- 
memorative services on June fourth next in connection 
with the seventy-fifth anniversary of the battle of 
Piedmont, Virginia where Major General Julius H. Stahel 
exemplified such bravery that he later received the 
Congressional Medal of Honor. Men of Hungarian blood 
— many of them exiles from their fatherland — rendered 
valiant service to the cause of the Union. Their deeds 
of self-sacrifice and bravery deserve to be held in 
everlasting remembrance. 

Very sincerely yours, 



Reverend Edmund Vasvary, 

The Hungarian Reformed Federation of America, 
1726 Pennsylvania Avenue, N. W., 
Washington, D. C. 


Xj&i^iw^ tsr^ ££<7 C&uts&^Z- ú^é^ZÍz^ zr^^^c^t/, 

^ > £€^^>V~^^ / cf£ifC£s*ri-&+<S / t t^&£V€2^lsV~yuc*> C%o^r-*^V. 


s?rm^ fe <^&Lc*^ ^^y^^ri^^LJ 

€^€>^^%r^ r 


Letter of Capt. Geza Mihalotzy with the endorsement of President Lincoln. 

(Original in the Hertz collection.) 


Research on the participation of the Hungarians in the Civil War 
was begun by Eugene Pivany. His pioneer work "The Hungarians in the 
Civil War" was published in 1913, twenty-six years ago, and has been out 
of print for a long time. After him, Géza Kende also wrote on this sub- 
ject in his book "Hungarians in America" which was published in 1927. 
He added new data to that already published, but his work is incoherent, 
and often erroneous. Since then, to my knowledge no one has attempted 
to continue, although there is a definite need for a work with new 
material relative to the subject, so that the memory and the names of 
these old Hungarian heroes may not be entirely forgotten, and that the 
information so far obtained may be made available for future research. 

in view of the fact that the seventy-fifth anniversary of the battle of 
Piedmont, Va., (June 5th, 1864) falls in 1939, where the Hungarian Gen- 
eral Julius Stahel-Szamvald so distinguished himself that he received the 
Congressional Medal of Honor, the highest decoration which can be be- 
stowed by the United States, decided to commemorate this anniversary 
by paying tribute to those Hungarian Civil War heroes who, together 
with General Stahel-Szamvald, are resting in the Arlington National 

is publishing this commemorative book, adding in it the results of 
extensive research to that already available upon the participation of the 
Hungarians in the Civil War. The motive for this decision is partly 
found in the fact that the FEDERATION is the only Hungarian organi- 
zation with headquarters in the national Capital, and so is in a position 
to avail itself of the services of libraries and archives in its quest for 
new material. 

always desiring to fulfill its obligation to the past, present and future 
of the Hungarians in America, launches this book with the hope, that 
through it, it has fulfilled at least a small part of this obligation. 

* * * 

Search for information on the Hungarians in the Civil War is 
made doubly hard by the fact that it must be conducted on two conti- 
nents. For information about their careers in Europe, naturally only that 
information could be used which is available here. There is still much to 
be done in this respect: There were no contemporary Hungarian-Ameri- 
can papers, and since the years of the Civil War coincided with the last 
years of absolutism in Hungary, it is probable that the Hungarian papers 
of that time, contain very little about the Hungarians in America. 

The Civil War Hungarians, despite the fact that a large number of 
them remained permanently in America, did not write memoirs. This is 
much to be regretted since a large number of them were educated and in- 


telligent, whose reminiscences would doubtless have been very valuable. 
While on the part of Americans and Germans we find valuable memoirs 
written even by privates, from among the Hungarians only the unpreten- 
tious reminiscences of Charles Semsey of New York and Julian Kune of 
Chicago appeared in print, the latter in English and Hungarian. The 
memoirs of Béla Estván, a colonel of Cavalry who fought on the South- 
ern side, appeared in German and English in 1864, but this book, while 
still enjoyable reading is considered by some critics undependable. It also 
contains very little personal information. 

Roderick Rombauer of St. Louis, also published an autobiography 
of small scope, in English. Philip Figyelmessy of Philadelphia wrote his 
memoirs in English. This was published in Hungarian in a Budapest 
daily, but this unhappily is almost equivalent to remaining in manuscript. 
The reminiscences of Julius Stahel-Szamvald about his military career in 
the Civil War in 1870 at the request of the War Department, are to be 
found in the National Archives at Washington. No memoirs remained 
after General Asboth because by the time the request of the War Depart- 
ment to the former commanding generals to write their reminiscences 
was issued, he had already passed away. Kozlay, Pomutz, Mundee and 
Knefler were only colonels, and received the rank of brigadier-general by 
brevet when they were mustered out of service. 

Robert Julius Rombauer wrote an extensive book about the parti- 
cipation of th city of St. Louis in the Civil War, but he barely mentions 
himself. Knefler wrote a discourse about the battle of Missionary Ridge, 
Tennessee (Nov. 24th, 25th, 1863) in which he took part with his regim- 
ent, but does not mention himself by so much as a word. This is about 
all the memoir literature of the Civil War Hungarians can show. 

Search for their private correspondence would be a similarly diffi- 
cult task, which probably would yield very little, although some corres- 
pondence would be found no doubt in various family archives and collec- 
tions. # Even if some descendants of these heroes living in America have 
in their possession any documents, it is hardly probable that they attach 
much value to them, because scarcely any of their descendants could 
speak or read Hungarian. 

Contemporary American papers wrote comparatively often of the 
more important Hungarians, such as Alexander Asboth, Julius Stahel- 
Szamvald, Charles Zágonyi, and others. Often pictures were published of 
them, most often that of Major Zágonyi, but mostly they were consider- 
ed Germans, because they commanded regiments consisting mostly of 
Germans. The Hungarians as a separate group never received any collec- 
tive recognition. Even President Lincoln, who was not onlv a great man 
but a keen-eyed politician admitted that the advancement of Julius Stahel- 
Szamvald to the rank of Major General was largely due to the fact that 
he wished to reward the services of the Germans. (J. D. Cox- Military 
reminiscences of the Civil War, 2 vols. N. Y. Vol I. p. 435) Any recogni- 
tion received by the Hungarians was received individually. The first col- 
lective recognition from the highest place is the letter of President 
FRANKLIN DELANO ROOSEVELT? in which with noble words he 
pays tribute to those Hungarians who fought and died for the Union This 
letter in its entirety is to be found elsewhere in the book. 

-,llino- T t h l i e p G " mans treated í. he Hungarians in the same way, simply 
calling them Germans or at best, German-Hungarians, although this was 
hardly necessary. The Germans had an army ol 216,000 men! the CMl 
W «r and are scarcely in need of a few additional hundred Hungarians. 


In spite of this the largest German work dealing with the subject of the 
participation of the Germans in the Civil War (Kaufman : Die Deutschen 
in Amerikanischen Bürgerkriege, München, 1911) lists at the end about 
five hundred of the more prominent German officers — fourteen Hungarians 
also, among them Asboth, Zágonyi, Perczel, Mihalotzy, Stephen Kovács 
and others. 

Several notable Americans of the Civil War sometimes mention 
the Hungarians, albeit, much less, than one could expect. The idea of 
having foreigners in high ranking positions was not popular in the Civil 
War, just as it was not so in revolutionary times. General Philip Sheri- 
dan speaks with appreciation of Asboth, but McClellan who was com- 
mander-in-chief for one year, probably because of information ob- 
tained from General Halleck, was not favorably disposed toward the 
foreigners. The only exception was Stahel-Szamvald, whom he consider- 
ed a German. It is possible that the fact that General George Klapka, 
the defender of Komárom who was invited to America by Seward, then 
Secretary of State, and who aspired to McClellan's command had some- 
thing to do with this antipathy. General David Hunter spoke slightingly, 
and with what almost amounted to hatred of the foreign officers, even of 
the Hungarian Stahel-Számvald, against whom his enmity abated only 
after the battle of Piedmont, Va., while General Halleck almost acted as 
an informer in his confidential reports sent to McClellan. Grant, the 
commander-in-chief at the end of the war does not mention a single Hun- 
garian in his extensive memoirs, neither do Benjamin Butler or others. 

There was no commander under whom more high-ranking officers 
served, than General John C. Fremont, the first presidential nominee of 
the Republican party. He was cognizant of their valuable services, and 
in his reports speaks with highest praise of Zagonyi, Albert and other 

The commanders of the divisions and the regiments were more 
generous with their praise. In official reports we often find individual 
Hungarian officers praised and cited such as Mihalotzy, Mundee, Perczel, 
Németh, Kapus, Pomutz, Zágonyi, Albert, Dunka, Csermelyi, Kozlay and 
others, of whom their superiors had the highest opinions. 

The publication of the Department of War, the monumental "The 
War of the Rebellion" a collection of the official orders, dispatches, re- 
ports, correspondence and court martials, naturally contains much infor- 
mation of interest concerning the Hungarians. Besides using the material 
to be found in this collection the author looked up about each individual 
many documents preserved in the records of the Adjutant General's of- 
fice, and in the National Archives. In several instances the Veterans ad- 
ministration furnished valuable information. The Library of Congress, 
the libraries of the Navy Department, the War College and the National 
Archives were also of great help. In some instances the Historical So- 
cieties of the various states, or the descendants of the Civil War Hun- 
garians themselves furnished valuable information. 

The list of names published by me is not the same as that of Pi- 
vany and Kende. The new list contains several new names, while other 
names are missing. I had to omit some of the names contained in the 
older lists, because research showed that they were not Hungarians. For 
instance the name Petri appears as a family name among the Hungarians, 
Germans, Dutch and Swedes. The Charles Petri appearing in the list of 
Pivany and Kende was undoubtedly a German. General Albin Schoepf 


J^ as 11()t a Hungarian but an Austrian-Pole, but since he fought in the 
Hungarian Revolution, I included his name, with that of the German 
Amsberg and the Pole Blandowski, who were also soldiers in the Hun- 
garian War of Independence. I still have doubts concerning the Hun- 
garian extract^ f a few more, such as William Kapus. Victor Chandorv 
(Chandone) William Esti, etc. Eugene Pivany states that Captain LeoiV 
idas Haskell, who served on the staff of Fremont was a Hungarian I 
found that he was not Hungarian but came to Missouri from Gloucester, 
A. as-., where his English ancestors settled in 1646. 

. . However, the list of names is not complete, and it is doubtful 
whether a complete list will ever be obtainable. A large part of the re- 
cords o both the North and the South were destroyed, although the re- 
, C . 0rds (>I th f N ? Tt \ ar F f ar more complete. Of the approximately one mil- 
Í! OD m ** who fou S ht fo f th e South, the records of onlv about one hundred 
th .ousand were preserved. It is certain that many mure' Hungarians several 
with foreign-sounding name., fought on both sides. 

f . + The ]nl ! lio §; r ?P h y to be found in the book is to my knowledge the 
irst attempt m this field. It is far from being complete.' because I was 

5ft Í ° btam V nly a *™ U part 0f the Terences available in Hungary 

Sen mec^ded h T^ *' ™»V l «* ^ if *s compilation would K 
een preceeded by a much longer research, extending through several 

lifetimes Mil m spite of its shortcomings, let me hope that it will be o 

considerable help m future research. 

I gratefully acknowledge the help rendered by the pioneer work. 

wri iVftThn by f UgCne ^i n °- ü ™* in Bu P d£S whos 
writings "HI be always indispensable, and for his persona] favor in sun 

Plying valuable new information about some of the Civil {arHn^rian" 

Similar thanks are due to the memory of Géza Kende the fmhferft 

dole in tracing the American-Hungarians of bygone times ' 

•nation from Miss Elh Lonn nf r if r n' * r « ceived valuable infor- 
book "Foreigners i the 71 I " ^T' Baltimore - Md., "hose 

■ - %££?*£& S.^'m:- -'ikSbelri^a^Sí: 

of this work possible ' *" preme CoUncil made the Publication 


Wa'shington, D. C. 
Lincoln's Day 
February 10th, 1939. 






(October 25, 1861) 

Bold Captain of the Body-Guard, 
I'll troll a stave to thee! 

My voice is somewhat harsh and hard, 
And rough my minstrelsy. 

I've cheered until my throat is sore 

For how Dupont at Beaufort bore; 
Yet here's a cheer for thee! 

I hear thy jingling spurs and reins, 

Thy sabre at thy knee; 
The blood runs lighter through my veins, 

As I before me see 
Thy hundred men with thrusts and blows 
Ride down a thousand stubborn foes, 

The foremost led by thee. 

With pistol snap and rifle crack — 
Mere salvos fired to honor thee — 

Ye plunge, and stamp, and shoot, and hack 
The way your swords make free; 

Then hack again, — the path is wide 

This time, — ye gods! it was a ride, 
The ride they took with thee! 

No guardsman of the whole command 
Halts, quails, or turns to flee; 

With bloody spur and steady hand 
They gallop where they see 

Thy daring plume stream out ahead 

O'er flying, wounded, dying, dead; 
They can but follow thee. 

So, Captain of the Body-Guard, 

I pledge a health to thee! 
I hope to see thy shoulders starred, 

My Paladin; and we 
Shall laugh at fortune in the fray 
Whene'er you lead your well-known way 

To death or victorv ! 

George Henry Boker. 



Major General Alexander Asboth 

Major General Julius H. Stahel-Számvald 



The Kossuth emigration 

When the Civil War broke out in the spring of 1861., there were 
approximately three thousand Hungarians in the United States. The ma- 
jority of these Hungarians left their homeland for political reasons after 
the war of Independence in 1848-1849. Before the war of 1848, there were 
very few of them who traded homelands merely for the sake of adventure 
or even for the hope of beginning life anew. There were only a few who 
came to America after the War for economic reasons. 

These "48"-ers consisted (just as among the Germans) of the elite 
of those Hungarians who came to America. They could be divided into 
two groups: the first group consisted of those pofiticai refugees who con- 
sidered their stay in America a temporary one, because they were certain 
that their triumphant return to their homeland was merely a question of 
time. The second group consisted of those emigrants who arrived in the 
Xew World with the intention of settling here permanently. 

The emigration of Hungarians to America was undoubtedly begun 
by the Kossuth exiles. The Congress of the United States when it offered 
a new home to Kossuth and his followers, did this with the expectation 
that they, together with their leader, would settle here permanently. 
Kossuth, especially during the days of his exile at Sumla, thought long- 
ingly of the great democracy overseas, and when in 1850 the first group 
of Hungarians were preparing for their journey to the United States, up- 
on receiving the offer of transportation from President Taylor, and Secre- 
tary of State Clayton— he wrote in the letter of introduction given to the 
prospective travelers : 

"It is in the free soil of North America, in which I would wish to 
rest in eternal peace, if my bones could not mingle with the soil of my 
homeland." (Sumla, Feb. 14, 1850. See: Hajnal p. 694.) 

lr } his more despairing hours, he planned with the Turks and the 
Poles that he would found a permanent colony for emigrants in the vicin- 
ity of Broussa, Asia Minor, not far from Kutahia, and his feelings were 
hurt when Sir Stratford Canning, the English Ambassador, and General 
Aupick, the hrench Ambassador, did not approve of his plan. When he 
armed in America, possibly under the influence of the marvelous recep- 
tions he received, he conferred with Alexander H. H. Stuart, the Secretary 
of Agriculture about territory to be given to the Hungarian emigrants. 
' N X V runes, Jan.^8, 1852.) He, however, did not wish to stay here. 
America seemed entirely too far away from that scene where he wished 
con tjnue his political activities, and since he believed undauntedly in a 
?™ r ÍI e ^ m , the cause of Hungary, he later became convinced 

I :' *f emigrants also must not think too seriously of remaining per- 
manently m America. ö L 

During the nearly seven months that Kossuth toured America 

Dumber 5th 1851-July 14th, 1852) he did not contact the Hungarians 

hen living in America. I he reason for this no doubt, was the well-ni<* 

superhuman activity winch consumed his every day and everv hour The 

me a and physica 1 equal f this feat is yet to be' found in history. Ac- 

cording to George ficknor, during his stay in America, that is in 2?1 



Colonel Nicholas Perczel 

Brigadier General George Pomutz 


days, he gave about 600 speeches, mostly in the English language, some- 
times in German, often of two or three hours duration. On his tour he 
went North as far as Boston, to the West to Wisconsin, and to the South 
as far as Xew Orleans. Considering the facilities for traveling at that 
time, it is hard even to imagine the magnitude of this accomplishment. 

It can be understood, therefore, why he could not spend any time 
with small groups of emigrants. When he left America, he knew that 
there was no possibility of intervention in behalf of Hungary by the 
United States. He knew he would never return to America, and so did 
not deem it necessary to keep in touch with those few Hungarians who re- 
mained here. He also knew that he could not expect more or different aid 
from the United States, other than that which he already had received. 

Thus the emigrants in America were lost not only to the Hungarian 
homeland, but to the Kossuth emigration also. Kossuth wrote very fit- 
tingly years later, when he was eighty years of age : "The Hungarian emi- 
gration was not replaced, did not die out but it disintegrated and evapor- 
ated like camphor — without a trace." (My writings, III, 15.) 

The Hungarian emigration was absorbed by this young, great 
country, like drops of water by thirsty sand. Kossuth himself would have 
been the only link between them, but upon Kossuth's departure, without 
attaining his aims, the emigrants scattered. The educated gentlemen, 
officers used to giving orders, became farmers, factory work- 
ers, photographers, riding masters, tutors, prospectors, inkeepers, grocers, 
tobacconists, etc. Without exception they all went through the hard 
school of immigrants and there were any number of them who were un- 
able even after long years to wrest for themselves more than a very mod- 
est living. f 

Those who wished to return to their homeland at all costs bore the 
hard life a little easier, because they felt sure of an amnesty. Many were 
fortunate in having connections, families, wealth and social background 
on which they could depend and build again. In many instances, they 
were able to obtain permission to return home, and they left America. 
The younger ones, and the members of those families ' who were not 
wealthy and did not have these connections, and for whom no positions 
or money was forthcoming, or who had married during the years of exile 
also those who represented the "irreconcilables" never went back These 
people saw that this nation has its own reward for hard honest work and 
so they remained here— casting their lot irrevocably with that of the 
young vigorous republic. 

Events preceding the Civil War. 

During the swiftly passing years the Hungarian newcomers had to 
see that in the lite of their new homeland, great events were brewing, 
lhe diflerences between the North and the South would explode in the 
form of some great national trial. 

Since the founding of the United States, the economic and political 

cned e bv Va tL in M e ,wi S Q f th i C Soutl \ and whenever this power was threat- 
ened by the North, the South immediately spoke of secession. These se- 
cessionist attempts were discernible even when the Union was formed 
and came up repeatedly whenever new states were admitted to the Union' 
The compromises ot 1820 and 1850 were obtained by the South only by 
ede inlU ^eMion Soutíi Carolina, which was the first state to se- 

Civ?1 W u i y aftGr thG eleCtl ° n ° f Lincoln " and thus darted the 

LimI War, had made an attempt in this direction as far back as 1830 

Ihrough generations the shifting of the balance of political and 

economic power was more and more evident. From 1840 the population 



Colonel Charles Zágonyi 

Brigadier General Albin Schoepf 


of the northern states increased annually by more than a quarter of a 
million immigrants, while the south depended largely on the natural in- 
crease. It was an important fact that the new immigrants were all enem- 
ies of slavery, many of whom, like the Hungarians were not willing to 
settle in slave-states. In the case of the Hungarians the only exception 
was the slave-state Missouri, which in the Civil War fought on the 
Northern side. These immigrants brought with them a certain culture, 
which the Southerners never could wholly appreciate. 

Earlier the Northern states were also slave-states, but since econ- 
omically they were much better situated than the South, this condition 
ceased of its own accord, without any upheaval. 

The wealth of the South consisted largely of slaves. Taking four 
hundred dollars as the average value of a slave, the almost four million 
southern slaves represented a total wealth of about 1500 million dollars. 
The South knew that if these slaves were freed, they would lose not only 
the wealth represented, but these four million souls would constitute poli- 
tical and economic rivals. They also knew that they would not receive 
an indemnity for their losses, not as in the case when the slaves in Great 
Britain were freed. 

No one could offer a solution. The biased anti-slavery leaders of 
the North were not willing to consider the economic arguments, and dur- 
ing several decades the southern states must have felt that the North, be- 
coming stronger and stronger, wanted to destroy them, in spite of the 
fact that slavery was permitted by the Constitution. It was evident "that 
the North, becoming increasingly stronger in wealth and population would 
in time, force its will upon the South, and would seize political power 
from it. This is why the thought of secession became more and more 
deep-rooted in the South. 

Meanwhile the Republican Party was formed in the North, and in 
1856 Fremont was nominated its first candidate for the Presidency. The 
Republican party lost its first attempt, but everyone knew that sooner or 
later it would be .successful. The South issued a slogan: as soon as the 
country elected a Republican president the South must immediately se- 
cede. They declared that if Lincoln was elected in 1860, the leading 
southern state. South Carolina, would immediately secede. The congres- 
sional and senatorial members of the 1860 Congress attended sessions 
armed, and even the galleries were occupied by their armed followers. 

In November 1860 the country elected the first Republican Presid- 
ent in the person of Abraham Lincoln, and immediately South Carolina 
seceded írom the Union. Since the North destroyed the guarantees of the 
Constitution, and since the tremendous taxes served only the interests of 
the North, and the North was determined to abolish slavery, and since 
there was no hope for reconciliation— South Carolina did not' see how it 
could remain in the Union. 

In February 1861, before Lincoln was inaugurated, six other south- 
ern states, Georgia, Florida, Alabama, Mississippi, Louisiana and Texas 
followed the example of South Carolina. Everyone was certain now that 
the Union could not be preserved without bloodshed. 

Lincoln Kft Springfield, Illinois on Feb. 11, 1861, for his inaugura- 
tion m Washington on the fourth of March. The impossibility of a peace- 
lul solution was indicated by the fact, that an attempt was discovered to 
wreck the tram and kill Lincoln before he should reach Washington A 
change was made in Lincoln's route, so that he arrived at the capital one 
day sooner than he was expected; having made the journey secretly from 
tiamsburg, the capital of Pennsylvania. He was accompanied to Wash- 
ington by two loyal friends. At the inaugural parade the best sharpshoot- 



Captain Ernest M. Rozsafy 



Scale of Feet 

The ^cSiirsa.-g- «-«»*- office, 

nm, Chattanooga, Tenn. 


ers of the army were stationed atop certain buildings in order to protect 
the President. 

A little more than a month later on the 14th of April, the first 
shots were fired by the rebels in South Carolina, when Fort Sumter was 
fired upon and destroyed. Now bloodshed could not be avoided. 

The events at Charleston did not take the country by surprise, al- 
though neither side was equipped for the great struggle. For several 
months before, volunteers were being recruited in different sections of the 
country. The Hungarians living in America, of whom a large percentage 
had seen service in other wars, enthusiastically rallied to the ^ support oi 
the Union cause. Years before they prepared for this eventuality. Gabriel 
Korponay, the only Hungarian to our knowledge, who served as a cap- 
tain in the United States Army during the Mexican War, (1846), (Cad- 
mus M. Wilcox: History of the Mexican War, 1892, p. 678), and 
who became colonel of the 28th Pennsylvania Volunteer Infantry Regi- 
ment, in a letter to Secretary J. J. Crittenden already in 1858 offered the 
services of one hundred hand-picked men in the "coming struggle." 

The Hungarians did not wait for the cannon shots to be fired at 
Fort Sumter. In January, 1861, the company formed from among the Hun- 
garians and the Czechs was already drilling intensively under the super- 
vision of former Hungarian officers Geza Mihalotzy, Alexander Jekelfa- 
lussy and others. This company later was merged with the 24th Illinois 
Volunteer Infantry Regiment, of which Geza Mihalotzy became the 
Colonel. Lincoln was still at Springfield when Julian Kuné, a Hungarian 
"48"-er, personally took to him a letter from Mihalotzy asking permission 
to name the company "Lincoln Riflemen." Lincoln gladly agreed and 
gave his permission in his own handwriting on the bottom of Mihalotzy's 
letter. (See copy of the letter on page 10.) 

Also in January 1861, the organization of the National Guard in 
St. Louis was begun by two sons of a former director of a munitions fac- 
tory in Nagyvarad, Hungary, former officers in the War of Independence, 
Robert and Roderick Rombauer, aided by Anzelm Albert, former officer 
and fellow-exile of General Bern. In New York City the "Garibaldi 
Guard" later the 39th Volunteer Infantry Regiment was formed with sev- 
eral Hungarians serving under its banner. 

Kossuth and the Civil War. 

Naturally it was not possible for the Hungarians to form separate 
regiments, as did the Germans. There were too few of them, and they 
were widely scattered. They corresponded and from these letters we 
learn that they urged each other to enlist. To the question: "Is it our 
duty as foreigners to hurry to the aid of the country?", the answer was, 
in every instance a positive one, even from those who already had family 
obligations. They could ask advice only from one another. Kossuth was 
not in contact with any of them, and gradually he became only a fading 

During these latter years Kossuth suffered many disappointments 
and trials. The peace of Villafranca concluded in 1859, was a tremend- 
ous disappointment to him, because it ruined all his plans for the libera- 
tion of his country. The promise of loyalty to Franz Joseph by one of 
his most trusted friends, Count Laszlo Teleki, and his subsequent suicide, 
coincided with the opening years of the Civil War. Scarcely a month later 
he lost his suit for printing Hungarian paper money in England. His 
faithful ally Cavour died, and in April 1862 his beloved daughter, the 19 
year old Vilma died, who was followed to the grave three years later bv 
his wife. 




So much disappointment, sorrow and grief was his lot during the 
Civil War that Kossuth aged suddenly beyond his years, and naturally 
could not give any attention to the struggle in far-off America., much less 
to those few hundred Hungarian- who fought for the Union. 

Not only his former soldiers, but some of his most trusted and 
loval men. and' even members of his family rallied to the Union flag, and 
thus attempted to repay the United States for the aid given to the cause 
of Hungary, to Kossuth and to them. There was Alexander Asboth, the 
former Hungarian officer who was with Kossuth from the first moment 
of his exile, when he left the fortress of Arad on the carriage of General 
Damjanics two days before his arch-antagonist Görgey surrendered at 
Világos. Asboth followed Kossuth to Viddin, Sumla , and Kutahia and 
was beside him with unwavering loyalty on his trip to America aboard 
the "Mississippi". There were the two leaders of the Mack conspiracy, 
Philip Figyelmessy (the former Bocskay hussar who earlier had fought 
for Italian 'liberty' also) and Matthias Rozsafy who, as a student, left a 
career in the priesthood to become a soldier of Kossuth, and who was 
almost hanged for the Mack conspiracy (see Rózsafy). There were also 
five sons of his two sisters, Albert Ruttkay, and the four Zsulavsky 
brothers. and from among his faithful body-guards George Grechenek, 
Stephen Kovács, Joseph Németh and Gustav Wagner whose heroic 
mother helped Kossuth's wife and children to escape from the lost Hun- 
garian homeland. On the Southern side fought the glib-tongued Henning- 
sen, the mysterious Englishman, whom no one could surpass in filling 
the drear}- days at Yiddin and Kutahia with rays of new hope. Then 
there were the others Avho had seized arms at his call in defense of Hun- 
garian liberty, and now were fighting for that nation which from among 
all others was kindest to Hungary, when she lay trampled in the dust, 
and to him the homeless exile. 

But Kossuth communicated with no one. The more his plans mis- 
carried and failed, the more disappointments he had to endure, the more 
relentlessly he fought for his only great objective, the liberation of 

General McClellan and General Klapka. 

The outbreak of the Civil War found both the North and the South 
unprepared from a military standpoint. The two armies of brothers to 
be hurled against each other had to grow out of the ground literally over- 
night. Both sides went into the conflict with few and untrained soldiers 
and officers. The volunteer regiments selected their own officers, and 
among them there were very few who had military training, especially 
few were those experienced in warfare. 

At the same time several states in Europe were full of experienced 
men who had taken active parts in the Hungarian, German, Polish and It- 
alian wars, and some saw service in more than one country. Thus, these men 
received their military training and knowledge in the only real school for 
soldier-, who when they fled to foreign countries could not find their 
places in society. 

1 1 is easily understood therefore, that William H. Seward, the Sec- 
retary of State during Lincoln's presidency, tried to enlist from among 
these experienced soldiers as many as possible for the Union cause, al- 
though, just as during Revolutionary times it was not generallv looked 
upon with favor when the foreigners were designated high ranking offic- 
er-. (Washington was at first reluctant to appoint the onlv Hungarian 
officer a Colonel in the Revolutionary Army.) This fondness of Seward 
for recruiting foreigners was well known, and he was subject to much 




criticism for it, but this did not swerve him from his purpose, since he 
was convinced that by this he was rendering the Union a service Se- 
ward's attention was called to George Klapka, the former Hungarian Gen- 
eral, the defender of the fortress of Komárom, who at that time lived 
near Kossuth in Italy. Klapka was considered a brilliant soldier, proof or 
this being that he was only 29 years of age when he was entrusted with 
the defense of Komárom. 

In 1861 Klapka was only 42 years of age, in his prime, when he 
was approached by a representative of Seward, and asked in the name of 
the Secretary to join the Union Army. 

The Civil War had already been waged for seven and a halt 
months, not too successfully for the Northern Side, when the command- 
er-in-chief of the Union Armies, the 75 year old General Winfield Scott 
resigned. In his place President Lincoln appointed, in great contrast, the 
35 year old General George B. McClellan, who held the position of com- 
mander-in-chief for one year. 

McClellan was a well-trained soldier who had fought in the Mexi- 
can War from which as a young man of 22, he was mustered out with 
the rank captain by brevet in 1848. Since the war on the American con- 
tinent was swiftly followed by the European rebellions, among them the 
Hungarian War of Independence, McClellan thought that he would like 
to go to Hungary to act as a military observer. In June, 1849, President 
Zachary Taylor appointed A. Dudley Mann of Virginia to go to Europe 
to observe the events in Hungary, so that if the War of Independence 
ended successfully, the United States would be the first to greet Hungary 
as the newest member of the family of free nations. President Taylor 
himself emphasized this in his message to Congress. 

The future commander-in-chief of the Lmion would have liked to 
act as a military observer by the side of the diplomatic representative. I 
found a letter among the correspondence of John M. Clayton, the then 
Secretary of State, in which McClellan very earnestly requested to be 
given this appointment, and only enough money to supply his. modest 
needs. It is possible that if the Hungarian struggle had lasted longer the 
future commander-in-chief would have gone to Hungary. But he was too 
late. He wrote his letter to Clayton from Philadelphia on August 19, 
1849, six days after the Hungarian army surrendered at Világos. The 
fact of the surrender was not yet known in America. 

At the end of 1861, shortly after the young commander-in-chief 
was appointed, he received a letter from General George Klapka, stating 
that he was approached by a representative of Secretary Seward to join 
the Union Army. He was willing to accede to this request on the follow- 
ing conditions: that he should receive a bonus of 100,000 dollars, and also 
receive an annual salary of 25,000 dollars. He stated further that he 
would be willing to serve as chief-of-staff of McClellan, but only until he 
becomes familiar with the language, whereupon he would take over the 
command. "He failed to state what provision he would make for me, 
that probably to depend upon the impression I made upon him", writes 
McClellan in his memoirs. 

This letter naturally angered the young commander-in-chief. He 
hurried to see President Lincoln, to whom he showed the letter by Klap- 
ka. The martyred President became "very angry" says McClellan— and 
took the letter from him saying that he would see to it that he would not 
be troubled that way again. 

So we know positively about one Hungarian who angered Presid- 
ent Lincoln. This letter from Klapka probablv remained in Lincoln's 




possession, at least it is not among the tremendous amount of corres- 
pondence left by McClellan. 

With this the possibility of the Union armies having a Hungarian 
commander-in-chief came to an abrupt end. Klapka did not come to 
America, and the great struggle took place without him. 

McClellan was commander-in-chief for one year. He was a well- 
trained soldier whose main fault was considered the fact that he was too 
cautious and made up his mind too slowly. It was he, allegedly be- 
cause of pressure from his superiors, who disbanded the Fremont Body- 
Guard of Major Zagonyi, hardly one week after the famous charge at 
Springfield, Mo. (Oct. 25, 1861.) It seems that he also was not very fond 
of foreigners. He writes harshly about the German regiments, and es- 
pecially so of their officers. But at the same time he speaks highly of 
the praiseworthy exceptions, speaking with real approbation of the Hun- 
garian General Julius Stahel-Szamvald. 

Possibly the bitterness experienced by McClellan on removal from 
his command still lived in his heart when not quite three years later he 
accepted the presidential nomination of the Democratic party, in 1864, 
against President Lincoln, but he was defeated by him. He became gov- 
ernor of New Jersey in 1877, and died in 1885 at the age of 59. Klapka 
died seven years later in 1892. 

The passengers of the "Mississippi" 

The noble act of the United States, sending the man-of-war, 
"Mississippi" to the shore of Asia Minor in September 1851 to bring the 
Hungarian exile Louis Kossuth and his followers to America, will al- 
ways be remembered with undying gratitude in the history of the Hun- 
garian nation. 

From among those, who through the generosity of the United 
States found homes in America, there were seven who tried to repay this 
noble gesture by fighting for the Union. 

These were the following: Major General Alexander Asboth, Cap- 
tain George Grechenek, Colonel Joseph Németh, Major Gustav Wagner, 
Colonel Nicholas Perczel, Major Stephen Kovács, and Major Emanuel 

From among these, George Grechenek gave his life for the Union 
cause, at the age of 33. 

They all repaid their debt honorably. 

The "48"-ers. 

_ There were many among the Hungarian Civil War heroes, who 
had fought in two, three and even four wars. There were some who had 
begun by taking part in the Polish war for Independence, continued with 
the war in Hungary, and there were some who took part in the battles of 
the Russo-Turkish-English war around Sebastopol, or who were soldiers 
in the Garibaldi revolution fought for the unification of Italy. The list 
'■i thos< who were veterans of the Hungarian War of Independence in 
1848-1849 is as follows: 

Albert \nxelm Fekete Alexander Dr. Grechenek George 

Amsberg George Fiala John Grossinger Charles 

Asboth Uexander Figyelmessy Philip Hillebrandt Hugo 

Blandowski Constantine Fornet Cornelius Jekelfalussy Alexander 

Csermelyi Joseph Gaal Alexander Kelemen Alexander 

Debreczenyi [gnatz Gallfy-Gallik Andrew Kemenffy Joseph 

Doboz 3 Paul Peter Gerster Anthony Knefler Frederick 





Kovács Gustav 
Kovács Stephen 
Kozlay Eugene 
Kuné Julian 
Lülley Emanuel 
Ludvigh Alexis 
Langer Ignatz Dr. 
Menyhárt John 
Mészáros Emery 
Mihalotzy Géza 
Muzsik Joseph 
Mohor Michael 

Molitor Albert 
Molnár Joseph 
Mandy-Mundee Charles 
Xemeth Joseph 
Perczel Nicholas 
Pomutz George 
Radnich Emery 
Radnich Stephen 
Rombauer Robert J. 
Rombauer Roderick E. 
Rombauer Roland 
Rozsafy Matthias 

Schoepf Albin 
Semsey Charles 
Stahel-Számvald Juliu: 
Szabad Emery 
Utassy George 
Vándor Joseph 
Vekey Anthony 
Vertessy John 
Wagner Gustav 
Zagonyi Charles 
Zerdahelyi Charles 
Zimandy Anthony 

Those who died for the Union. 

So far we know of nine Hungarians who gave their lives for the 
new land which so willingly gave them homes. These are the following: 

NICHOLAS FEJÉRVÁRY, Jr., a descendant of the ancient 
Fejérváry family and the only son of the greatest benefactor of 
the city of Davenport, Iowa, Nicholas Fejérváry. He was a mere 
youth of seventeen, when he enlisted almost immediately after the 
outbreak of the Civil War, and soon thereafter was killed in action. 

GEORGE GRECHENEK, Captain of the 79th Volunteer New 
York Infantry Regiment, a passenger with Kossuth on the "Missis- 
sippi", who died on May 17th, 1862, at the Harewood Hospital, 
Washington, D. C, from the effects of a wound received in a battle 
at Williamsburg, Va., on the 5th of May, 1862, after his right leg 
had been amputated. He was 33 years old. 

NICHOLAS DUNKA, Captain, Adjutant of General John 
C. Fremont, who was killed at the battle of Cross Keys, Va. 
(Shenandoah Valley), on June 8th, 1862. 

ALEXANDER GALL, of New York, lieutenant of the 5th 
N. Y. Cavalry regiment, was killed by a bullet passing through 
his brain in the battle of Hanover, Pa., June 30, 1863. He was 
38 years old. 

SIGISMUND ZSULAVSZKY, the son of Emilia Kossuth, 
lieutenant of the 82nd Colored Volunteer Regiment, died near 
Port Hudson. Louisiana, of typhoid fever on September 16, 1863. 

GÉZA MIHALOTZY, of Chicago, Colonel of the 24th Illi- 
is Volunteer Infantry Regiment, died in Chattanooga, Tenn., on 
March 11, 1864. He is buried in the National Cemetery there. He 
was 38 years of age. 

ANTHONY VÉKEY, of New York, Major of the 39th 
Volunteer Infantry Regiment, the former Garibaldi Guard, died 
from the effects of a wound received in a battle near Winchester, 
Va. This battle took place on September 19, 1864. 

ALEXANDER KELEMEN, of Davenport, Iowa died at 
Rock Island, Illinois. 

t u F 5S? E S l F K BAUER > oi Rochester, N. Y, a lieutenant 
of the 140th Volunteer Infantry Regiment of New York died in 
the battle of Wilderness, on the 5th of Mav, 1864 ' He was 
ars of age. 



, a 


Hungarians who met Lincoln. 

We know of only three Hungarians who met the martyred President, 
Abraham Lincoln. All three were Civil War officers, and it was in this 
capacity that they appeared before him. 

The first of these was Julian Kuné of Chicago, who when the 
first volunteer company composed of Hungarians, Czechs and Germans 
was formed, took the letter of their leader, Géza Mihalotzy, to Spring- 
field, Illinois, to the President-elect. In the letter Mihalotzy asked per- 
mission to give his company the name of "Lincoln Riflemen". The 
President-elect gladly agreed, and immediately gave his permission in 
his own handwriting on the bottom of the letter from Mihalotzy. (See 
Kuné: Reminiscences, p. 91. A facsimile of the letter may be found 
on page 10 of this book. The original is in the Hertz collection.) 

This was not the first meeting of Kuné with the President. He 
met him in Springfield before his election, and soon after the inaugur- 
ation again saw the President in Washington, where he succeeded in 
obtaining permission to organize the 24th Illinois Volunteer Infantry 
Regiment, with which the company of "Lincoln Riflemen" was merged. 

Charles Zagonyi, Major of the Fremont Bodyguard, was a nationally 
known soldier, when in the first days of February, 1862, he personally 
took an important letter from his general to President Lincoln in Wash- 
ington. Fremont, who was removed from the command of the Western 
department, was not "persona grata" in Washington. Not only because 
he was the Presidential nominee of the Republican party in 1856, whom 
they thought might make trouble in the future, but because with his auto- 
cratic orders he made a great deal of trouble in Missouri. Whether 
Lincoln spoke at length with Zagonyi, whose heroic cavalry charge 
at Springfield, Mo., on the 25th of October, was enthusiastically com- 
mented upon by the whole country, we do not know. Lincoln only 
mentions that he received Fremont's letter through Major Zagonyi. 

There is only one Hungarian who spent considerable time in the 
company of Lincoln, concerning whom it can be said that he was a 
favorite of the President. He was Julius Stahel-Szamvald, the former 
officer of the Hungarian W r ar of Independence, a native of Szeged, in 
his youth an inoffensive bookshop owner, who because of his unblemished 
character, personal heroism and ability to command, had already been 
appointed a general. 

When the Union cause was at its lowest ebb, so much so that 
the Confederates even threatened Washington, the cavalry defending 
the capital was placed in charge of General Stahel-Szamvald, and in 
this capacity he was often in the company of Lincoln. The Confederates 
could not take the capital, and when in November, 1863, the time came 
to dedicate the battlefield at Gettysburg, Pa., as a national shrine, 
President Lincoln appointed General Stahel-Szamvald to command the 
guard of honor composed of high ranking officers. This guard of honor 
accompanied the President to Gettysburg. 

We do not know if there were any other Hungarians present 
when Abraham Lincoln made his immortal speech, but we do know 
that one eminent Hungarian, Julius Stahel-Szamvald, sat near him. 

When the Hungarian general died, his comrades officially stated 
of him, in the official obituary, that Julius Stahel-Szamvald was one 




of Lincoln*- favorites. The eulogy at his funeral stated that the great 
President had '"unbounded confidence" in the brave Hungarian soldier. 

The Hungarians and slavery 

The Hungarians in America were always proud of those ideals.. 
for which the Hungarian nation fought in 1848-1849. A nation whose 
aristocrats already in 1848 understood the signs of the times, and volun- 
tarily freed their serfs, then to fight side by side with them for their 
country, could not understand how it was possible that in the free 
and democratic United States slavery not only existed, but that millions 
of civilized people clung to the institution even at the cost of shedding 
the blood of their brothers. So the first Hungarian emigrants declared 
that they did not want to settle in the slave states. The only exception 
where we find Hungarian emigrants was Missouri, which as a border 
state sided more with the Xorth than the South. There were a few 
emigrants in Louisiana, who having arrived at the port of Xew Orleans, 
remained there. 

This attitude of the Hungarian.- was well known. David Black. 
a pioneer Hungarian in Cleveland. Ohio, wrote in a letter to the editor 
of the Cleveland Leader of January 29th, 1861, that the aristocrats in 
Hungary gave up their rights and their property so that all Hun- 
garians may be free, and here the Southern rebels are readv to fight 
to prevent the liberation of the slaves, which is their human right. 

\\ hen General Alexander Asboth was forced by the injuries suffered 
in battle to retire from active service, the Xew York Times published 
the official letter of farewell (November 26, 1864). which Asboth had 
received from General Granger. In commenting on the letter, the Xew 
York Times stated that all the Hungarians in America fought under 
the Union flag. 

This was true insofar, that those few men who fought for the 
Confederacy, did so not because of their convictions, but because of 
pressure of circumstances. 

Béla Estván, a colonel of Cavalry in the Confederacy, in the 
introduction to his book. "War Pictures from the South'", says that he 
enlisted in the Confederate army only under the press of circumstances 
the most important one of these being the fact that he had lived m 
Richmond, the capital of Virginia, for years. 

Henningsen, the mysterious Englishman, a confidant of Kossuth, 
who had been m the revolutionary movements of several nation- from 
the time of his early youth, marrying the niece of John McPherson 
Berrien, senator from Georgia, settled in the South, and it is most likely 
that he fought for the Confederacy against his conviction. The few 
Hungarians who fought on the Southern side probably felt the same way. 

How many Hungarians served in the War? 

It is impossible to give an accurate answer to this question not 

;; nl - ? 1 e i e ause F cqo ^ s are not Preserved in their entirety, but because 

2* T ° l° ldierS ™ ere r i° t recorded according to their nationality. 

, r . COr f S 0i th f e pillions, if they exist at all. are arranged according 

to their states and regiments, and if someone should attempt to compile 




a list of Hungarians from them, he can use only two methods. _ Either 
he knows their names, states and regiments, and then his task is rela- 
tively easy, or if he does not have this information, the only thing he 
can do is to search through the unbelievably tremendous mass of docu- 
ments and pick out individually those who for some reason he thinks 
are Hungarians. This would be such a superhuman task and would 
yield so few results that even a lifetime would scarcely be long enough 
for its completion. 

Eugene Pivany in his pioneer work places the number of the 
Hungarians in the Civil War at approximately eight hundred. It is 
possible that he is right, but it is just as likely that he is mistaken. 
For instance, Pivany states that half of the Garibaldi Guard, which 
later became the 39th New York Volunteer Infantry Regiment, were 
Hungarians. I was able to find only seven of them. He makes the 
same statement concerning the "Lincoln Riflemen", which later became 
the 24th Illinois Volunteer Infantry Regiment, among whose' soldiers 
I could not find more than six Hungarians. 

Louis Perczel who went to Cleveland, Ohio, in 1887, and became 
a leader of Hungarian activities, lectured before the Society of Early 
Settlers of Cuyahoga County, about the local Hungarians. In his speech 
he stated that there were 25 or 30 Hungarians in the 7th Ohio Volun- 
teer Infantry Regiment. After careful examination I succeeded in finding 
only one name, which might possibly be considered Hungarian. This 
name was written George R. Matjary, which permits us to suppose 
that it is a Hungarian name misspelled. But I found that he was a 
young man 22 years of age, born in Winslow, New York, spelled his 
name "Magary", so probably was an Irishman and could hardly have 
been a Hungarian, due to his American birth. 

It is likely that the exact number of Hungarians in the Civil 
War will never be definitely known, so we must be satisfied with 
those newer names, which in the future may be added to the lists 
now existing. 

Hungarian names 

It was customary in the Civil War to name the different camps 
after the commanding officer. We find most of these camps in Mis- 
souri, which state was one of the most important fields during the 
first year of the war. Thus there was a Camp Zagonyi, a Camp 
Rombauer, a Camp Utassy and a Camp Asboth, the latter near the 
little town of Tipton, Missouri. 

We know of only one fortress which was named after a Hun- 
garian officer. When Géza Mihalotzy, the colonel of the 24th Illinois 
Volunteer Infantry Regiment, was fired upon from ambush one night, 
and died in Chattanooga, Tenn., one of the forts being erected in the 
city was named Fort Mihalotzy in memory of the dead Hungarian 
officer. (A plan of this fort may be found elsewhere in the book.) 

About eleven miles from Richmond, Virginia, there was a place 
called "Hungary Station", why, we do not know. Several small places 
were^ named after Kossuth, and at one of these, near Corinth, Mississippi, 
a skirmish took place. 

From among the Hungarians in the Civil War, not only those 
were buried in the national cemeteries who were killed in action, but 
those who died later as civilians. Since the list of the dead in the 
different cemeteries numbers many thousands, it would be a very dif- 
ficult task to check these lists for the names of Hungarians buried there 




The only living Hungarian Civil War veteran 

The fact thar we have knowledge of the only living' Hungarian 
Civil War - due entirely to an accident. 

the -event} -fifth anniversary oi the battle of Gettvs- 

íe veteran- of the northern and southern armies held a reunion, 

First and possibly the last, at the site of the memorable battle. 

This was the first instance when the veterans of the Confederate 

armies were invited to such a reunion by the Federal Government, 

with all e ses paid. The Southern veterans were never eligible 

pension by the United State-, [f they receive a pension, it comes 

n their own state treasuries. 

_ The Gettysburg reunion, the first in 75 year-, was a very great 
isi n. The veterans still living — of whom even the youngest is 
about 90 yc rs Id — vent to this encampment by the' thousands. 
President Roosevelt spoke to them from the very place where Lincoln 
delivered his immortal Gettysburg Address. The groups of veterans caused 
much interest and were photographed at the various railroad stations. 
One such jolly group was photographed at one of the Chicago stations. 
The group of old veterans seemed to be singing- an old battle song 
when the photograph was taken. The picture, telling the names of 
the veterans, was widely circulated, and accidentally was seen bv Rev 
Alexander Daroczy, of Carteret. X. I., whose attention was drawn to 
the picture by the name "Barothy". 

This Charles Barothy. who is now 93 years old and whose biography 

may be round elsewhere in the book, is the son of one of the Kossuth 
emigrants lie was born in Nagyvárad. Hungary, and came to America 
with his tatner as a child. They settled in Omaha, Nebraska Charles 
Barothy enlisted in the Union Army at the age of - a private, and 

remained a private for the duration of his service. He also fought against 
the Indians, and so i- one of the very few Hungarian -Indian fighters". 
The group picture of the veteran- may be found on page 39. 



§atlg §tm*mt 


Wiixn H. Grit has our thanks tor fresh 
York, Cincinnati and Louisville papers. 

Tn nwmerons friends of the brave and noble 
hearted Capt. David McKcc, of the 8econd Wis- 
consin, bow in the hoapital at Washington, will 
be pained to hear that there was scarce a hope 
ootertsined of his recovery, and ere this he is In 
ail probability no more. 

Wi learn that #250,000 is now on Us way from 
Washington to the Commissary Department of 
this city, and that about # 100,000 will be here In 
a few days, for t ran a portat Ion purposes. Our 
dtixaoe will be further gratified at the announce- 
ment that the government has decided to for- 
ward Immediately immense sums of money to 
liquidate all jnst claims. 

IT is stated that President Lincoln aayb he 
most either remove Gen. Fremont or suffer a dis- 
solution of his Caoinet. Better reconstruct the 
Cabinet. Gen. Fremont's popularity with the 
people and soldiers grows and strengthens every 
day. The news we publish this morning, added 
to the effect of the Fredericktown fight, gives 
him a tremendous "lick ahead." The people 
•re crying: "Let Fremont alone." He is now 
fairly on the war path. Give him lull play. Let 
the Cabinet go. 


The intelligence we published this morning of 
lbs achievement of Major Zagonyi in entering 
•prinffleld and planting the stars and stripe* on 
the public square of that town, mast have an 
important Influence on the public mind in con- 
nsotion with the reported removal of Gen. Fre- 
mont. The failures which have so often been 
predicted, and the scofflngs at the military se- 
lections of the commanding General are rebuked 
by the gallant and successful manner in which 
the Major has carried th* flag into the heart of 
the country held by ttje enemy. 


Lane's Kansas Brigade, which the 7te/ju>>liean as" composed of bandits and thieves, 
was early last week at Clinton, in Henry county, 
on He way to Join Bigel's advance guard at 
White's Ferry, over Grand River. On the au- 
thority of Mr. P. Buhler, the Leavenworth Timti 
The first reports of the charge 

certain incident* of Lr.Do»i pr-ogrea*. well 
Illustrating the t\j'*r\i \hn\ acimalti hiw. and his 
meu. At Plcasao*. D-ii they " soubtoted two 
rebrt stores, sixteen kegs and two half barrels 
of ;>owder, finding ibe powder secreted in the 
bushe«». The coods trom the stores icerc distribu- 
ted among Cnioii fjiniliet -n the vicinity, who had 
been left destitute by the rebel forces." Doe* 
not this authenticated fact give tue lie to tho 
who'.saale ihartft? continually iterated and 
rs->terated agaiost the Kansas Brigade and 
Its General, accoéinx theai oi wilfully plunder- 
ing rebels and Ucion men alike* Allegations 
to this purport ire intrinsically incredible, and 
mtterJy unworthy of bt.ief, especially when pro- 
ceeding from known enemies or doubtful 
friends. If Lane were to undertake • tittle of 
the atrocities Imputed to him he would be at 
once abandoned by the raaa? of his soldiers. 
That they stand sntbusins'.ically i»y him, and the 
facttbut tbry confiscate rebel 6torcs to distribute 
them among Union ioaiiies whom the rebels 
have robbed .'/improves fh.Jcharge of Indiscrimi- 
nate piltoee brought «g 3 jn»t hlru and th^m. 
Many federal romniRnders would probably have 
respected the said "rebel store*." The con- 
tents of the latter may have been plundered 
from Unionist*, but by swearing allegiance tie 
robber* Ctvuld have rdaine<i the property to 
feed rtbol* In arms, had some «tber General 
than Lane coin*- si (**■*• "c permits no non- 
«*uée of this kind «nd believes In the good Oid 
rmle of " tit for tit," as a sound mxilm In war. 
In this consists nls ••tflritnry, «nd in this hit 
fault In the c/es of his enrnic/. 

A portlooof the press is cngared In an anina- 
ted discussion, based upon *hc addicting .tab 
menuofrVi* correspond' r:U. *» to ti.c pro- 
pcnlve aUlude «»f Pn.nrr r-Utlve r, the cor.1t I 
In this coiulrv. Among «.ther anriuationsi. 
the one tL.t ths ' of St. J*u>e L** M Jr|. 
tsd r raoct to act in concert with It, n • ide; to 
tormina the ».r by de.^üdin- m.ü,»f ne-;. 
a*ry euftrff lit »n ^nuiftif between thc,, lM ^ r . 
ent rortl-T. To this application it « tt ld 
M. Tliowe-.*. !*• ,eturn«-d| an t 
dltc.nraging sniwer, 
cont^nplaf-d iiiteri-wiltio 

jrclntlng th«t •« ■*« 

WC-I- hUCCHful 

w--*a K rlo,.»y»Hy «*rc 

J~ Untain, while tLu rmi and .cri- 

fic-cr a , iM have Let i. oh arc I t'iuulJy by Fnct. 

AL: tlAit \i certainly kuowu uj.pi.jrd to fibat 

there j -i /rut and iijcr.'-oeing ditttro-.n iii \ nee, 

and i-pciully ii. England, in c'/n«e<iuei* of 

the ii..iui:tiMe load of American cu.t^uj, ax the 

tfcreiluird deprivation of American coUotThe 

▼ast reduction of American imports caud by 

the w^r, while it la an ckintut and proof four 

•trenglb, afleeta dié*atr.»u»ly the- merculile, 

manufacturing, and Donatio] rl whe* irahoat 

countries'. Tb'-se classes arc therefore in wlous 

wsya ei^rgeticaJy appealing to their gv<jrn 

tnenU to Interfere for their relief. As > tho 

coarss whl<-» will be uken by the Iattu, it U 

ssfer to reason from the known facts of th<ra*s, 

than from tho divers« sod uncertain r«i/ort thsi 

of Fremont's Body Guard in the 

St. Louis, Mo. "Daily Democrat", Oct. 28, 1861. 




mj.Zifonji and ihe Bod) Guard I*ke 
a Brtlliait Dash at ifce Eieaj. 

They Occupy Springfield, and Plant 

the Stars and Stripes on the 

Court House. 



The following dispatch was received here last 
night at headquarters. Humansvllie Is in Polk 
county, about forty miles north of 8prlugfleld. 
Price and the rebel army have undoubtedly 
passed down on the west to their old stamplng- 
ground, "Cow8kln Prairie," where, we opine, 
they will not be pormitted to enjoy tie same re- 
cruiting leisure they did In their encampment 
hut summer. This brilliant dash, ainde by the 
"foreigner," Major Zogonyl, was performed by 
that same "Body Guard" which surrounded Gen. 
Fremont at his headquarters in tils city. "Use- 
less appendage," "horses all bay," "clothing 

blue, with yellow stripes," "d d Hungarian 

humbug," eto., etc. But read tie dispatch: 


Hcvansvilli, Oct. 96, 1«61. ) 
To Copt. C. McKeeitr, A. A. 0.: 

Yesterday afternoon Major Zajonyl. at the hoad 
of my Quard, made a mobt brillant charge npon a 
body of the enemy drawn up In llieof battlo In their 
camp at Springfield, two thouaaid or two thousand 
two handred strong. Be completely routed them, and 
cleared them from the town. Heholeted the national 
flag npon the Court Houee, and jetlred upon a rein- 
forcement which he has already oinod. Our losn hot 

This puccepsfnl charge agaiuet boc h ?ery large i>ddfl 
la a noble example to the army. 

Oar ad?ance will occupy Spriigfiold to-night. 

JOHN C FREMONT, Major General. 

8TILL LATER-^:30 a. m. 
Tke Itot&lla, from Oar Own Correapon- 



54 Miles south of Warsaw, Oct. 26, a. U. \ 
I have secured the brief official report of Major 
Zagonyi, sent forward by Cbl. Riohordson. As I 
write our camp Is beln^ itruek, and we shall 
soon be southward bound ijpin 

VIC9T affouT 
Riudt MiLii raow SrniNoriMLD, i 
Half pai«t rlfTCB. a. ■.. Oct ír. i 
»)iwaRAt : The infortnathn on which I cann-ly In 
that WMneaday errnlng I.SjO mar. came Into Spring- 
flr'.d. and that at present thrre la tollcaa than 1.800 or 
1 ¥00 men I march forward, ani will try what I can 
do. At tha nme lime I woald U thnnkfnl if aome re- 
InXorreniroti conld come after uc. 8hould 1 be eoc 

I expected to rc- 
will write about 

ce-ful, I need them for guard, rbould I bo defeated. 
t„ have some troops t« lall bad upon with my worn 
„ut commaud. I will report ahcrtly »? d,n ^ 

With high respect. ÜIA9Z ^°? YI , 

Major Comiuindlng Body Ooanl. 
To Major General Fremont, Commanding 
bkconi) aaroRT. 
Frrs Mil»í« torTU <>* Bolitar. [ 
10 o'clock i «., Oct. 36. 1S61. ) 
Cotmi: I report, wpatfully. that yesterday 
aft. rnoon, at 4 o'clock. 1 met m Spri.gnuld from two 
•hoaaand to t?o thousand two hundred of the rebels 
ín their camp, funned in Use of battle. They garr 
n,- a rery warm aeeeption-rarmer than I expected^ 
Bat your Ouard. with one feeling, made a charge, and 
in leas than thiee toe two thousand or two 
thoo.«and two hundred Kb«U were routed by one hun- 
dred and lift? of the Boly Qiard. 

We cleared out the cty perfectly from c?ery rebel, 
and ral»t<l the Union ftig on the ronrt house. It get- 
ting too dark. I condoled to leav the cty, not beng 
able to keep It with one hsodred and fifty men. 
.waj. White a men dai not participate in the charge. 
Allow me. General. c> iruk* you acquainted with 
the bebarlor of the saidler* «*d ofllccrs. I ba?e seen 
charges, but such b-illiant unanimity rnnd bra?ery I 
have ne?er teen, and did nut expect it. Their war 
<\j, 'Fremont and the T'nlon." broke forth llko 

Our loss is comparatively »-raall. 
main on tho field with them »!!. 
pat titulars. 

With tbc higiert reepect, 

Youj obedient servant. 

Mj)or commanding Body Guard. 


General Fremont haa Joat ordered the abo?e to 
be Issued as a special order, and read to all of the 
p k'iruents in the Ticlnity, with the following pre- 
face : 

B? order of the General Commanding, the fol- 
lowing dispatches from the brave Major Záhonyi, 
ate published, that all may know how ranch of 
success to the can«e of the country, may be ac 
coraplisbed by discipline and good conduct. 

8 a. m.— Harejuat seen Col. J. M. Richardson, 
who whi the messenger sent out last night to 
moe-t Major Zafonyl, and who returned early this 
morning with his report. The attack waa made 
from tfca Mount Varnon ro»d. Judge Owcna, of 
Bpringfleld, acting aa our guide. Upon ip- 
proachlnR the town, about half past ele?en, yea- 
terday (Friday;, the rebel force was found drawn 
op on a commanding elevation in front of their 
< vrjip ready to receive tbetn. In order to get at 
them it wo* neceeaary lor Uw Qiurd to charge 
down a narrow lane and lerel a high 
fence which obstructed tbelr path, under 
the Are of the enemy. Although suffer- 
ing somewhat severely, they successfully 
scccrmpllabed that fe*t, and then charging upon 
the rebels they scattered them In ail directions. 
They continued on Into the town, where some 
sharp ichilic took place, many of the rebel* be- 
ing here killed. They *mooe*ded in clearing the 
•treat* of all tho enemy that appeared, aod tbev 
proceeding to the military prison relet*** ftfl of 
bald AA_inr!nt*aLrt a!n«*.llMi WHaon 


ALBERT ANZELM (1819—1893) 

Born in 1819 at Budapest. He prepared for a military career 
from the time of his early youth, attended the military schools at Graz 
and Vienna. After his graduation he became a lieutenant in the Austrian 
Army, but resigned in 1845, after a service of twelve years, including 
the years of his schooling. He spent the next three years in London 
and Paris, but when the war broke out in Hungary in 1848, he hurried 
back to Hungary where he was appointed to the staff of General Charles 
Kmetty, and rose to the rank of major. He took part in several battles 
and distinguished himself especially in the ill-fated battle at Temesvár. 
In the siege of Buda, he was the commander of one of the four be- 
sieging columns. He fled to Turkey in the company of General Kmetty, 
but they were captured by the hostile Roumanian peasants before they 
reached Viddin, locked in a wooden shed, which was then set afire. 
The shed was in flames already when General Bern, who was also 
fleeing, arrived with a few hundred men, and saved them. 

From this time on, he remained with Bern, went with him to 
Viddin, and together with Bern, John Fiala, Felix Nemegyei, Ladislaus 
Barothy and others, were forced by circumstances to become Mohammed- 
ans. They went to Aleppo, Syria, together, where General Bern died. 

He arrived in the United States at the port of New Orleans 
at the end of 1851, ten days before Louis Kossuth arrived in New York. 
When Kossuth spoke on March 31, 1852, at New Orleans, which was 
not favorably disposed toward him, Albert, together with John Fiala, 
Felix Nemegyei, László Árvay, Hugo Hollán and Ladislaus Barothy, 
attended the meeting armed with swords and revolvers, and surrounded 
Kossuth, thus protecting him from any possible harm. From New Orleans 
he went to Davenport, Iowa, thence to Omaha, Nebraska, and later 
settled permanently in St. Louis, where there already were many Ger- 
mans, also Hungarian emigrants. 

He enlisted at the very beginning of the Civil War, and on July 
24, 1861, became Lieutenant-Colonel of the 3rd Missouri Infantry Regi- 
ment, in St. Louis. A few months later he was appointed Colonel on 
the staff of General John C. Fremont, whose adjutant and later chief- 
of-staff he became. He took part in many battles with General Alexander 
Asboth, and was severely wounded in the battle of Wilson's Creek. 
He was captured by the rebels, but a few days later was exchanged 
for Lt.-Col. Charles H. Tyler. 

W r hen he recovered he rejoined Fremont, and remained w T ith him, 
until his chief resigned in 1864. Fremont recommended his appointment 
to the rank of Brigadier General, since for sometime he had been an 
acting brigadier. Fremont was not "persona grata" with Congress, so 
this recommendation was not acted upon favorably. 

At the beginning of 1862, when the Germans began a movement 
for the rehabilitation of Generals Fremont and Sisrel, Albert also took 


an active part in it. This meant a number of large and noisy public 
meetings, and for this reason was considered by General H. W. Halleck 
a conspiracy, and he wanted to arrest the leaders, among them Albert, 
also. However, nothing came of it. 

When General Fremont made his last report in December, 1865, 
he spoke in the highest terms of four of his officers, among them 
Anzelm Albert and Charles Zagonyi. These are Fremont's words: "To 
the four last mentioned 1 feel especially bound to record personally 
my acknowledgements. Their uncommon professional ability, joined by 
previous long experience in the field, rendered their services of the 
greatest value to me, throughout a verv laborious and hazardous camp- 
aign."' (Dec. 30. 1865.) 

Albert resigned from the Army on June 8, 1864. After the Civil 
War, he became wealthy as the president of the Metropolitan Bank of 
St. Louis, but lost his fortune due to unfortunate business reverses. 
He was the assistant editor of the German newspaper "Amerika", then 
he worked for more than 14 years as District Assessor, which office 
he relinquished only ac the end of his life, because of ill health. He 
died on November 20, 1893, at the age of 74, at his home, 1725 Michigan 
Ave. He left his widow and a daughter. 

(In Bibliography see: Numbers 63, 68, 82, 87, 173, 219, 223.) 


Born December 18, 1811, at Keszthely, county of Zala, from a 
family of English descent, whose nobility with the surname, de Xemeskér, 
was granted in 1715. One of his ancestors was the court chaplain of 
Prince Emery Thököly, the step-father of Prince Francis Rákóczi II. 
His grandfather was John Gottfried Asboth, a Lutheran pastor in Sopron, 
and his father was a professor at the Lyceum of Késmárk and the 
director of the Georgikon at Keszthely. He later became the director 
of the Crown estates in the county of Bács and was considered one 
of the country's most famous agricultural experts. 

One of the Asboth brothers, Louis, became a general in the 
war of independence in 1848. Alexander Asboth, who was eight years 
younger than his brother, graduated from the academy at Selmecbánya 
and became an engineer. He received a government " appointment, and 
was sent first to Temesvár, then later to the Bánság. At the outbreak 
ol the war m 1848, he received a commission, serving with the engineers 
hut he also took part in many battles, as the battles of Kápolna Szent- 
tamás and Nagysarlo. When the council of war at Temesvár refused 
obedience to Kossuth, Alexander Asboth did not identify himself with 
hem. but remained loyal to the leader of the nation," and went to 
ebreczeiyvuh General Klapka. It was here that Kossuth came to know 
the faithful soldier He was made an adjutant to Kossuth, to act as a re- 
fceree on military affairs. 

Louis Hentaller writes: "Kossuth was exceedingly fond of Asbóth 
7 mc ' lu ; ™ a % a - well-educated man of unblemished character, who highly 
deserved the friendship oj his beloved chief" fe 

, ,lc W< Y V {h ECoss 1 uth (hirin S the last days of the war of inde- 
j'T 7 KV '- \ nd whe £ n A tw ? d *y* be fore the surrender at Világos Kossuth 
ÍS Si Awl 0l Al ' ; ; (1 °V he Carri ^ e ° f General Damjanic ; to beg n 

Íournev ' ; \'í w^ , V' 1 r" F?° n - t0 aCC ° m pan >~ him ° n this ^ Í 
\-,r- r Í lrklsh terntor y and spent the months at Sum 

... and Viddin and later those at Kutahia, Asia Minor together until the 
time came for then- liberation by the generous offer of the VnLTsJÍ 



When the emigrants and their leader embarked on the "Mississip- 
pi", September 10th, 1851, Asboth was one of them, and only separated 
from Kossuth at Gibraltar, who leaving the warship at this point, went to 
England for a short time. Asboth arrived in New York with the other 
passengers on the "Mississippi" on November 10th, 1851. Upon reaching 
America he immediately declared his intention of becoming a citizen, be- 
cause he felt that the United States was to become his permanent home. 

-Courtesy of "Magyarság' 

Kossuth arrived in New York on the 5th of December, and for a 
short time they were together, but soon their paths separated. Asboth 
could not accompany the Governor on his tremendous tour, but remained 
in contact with him, and helped to wind up the matter of buying arms 
and munitions. At first he worked as an architect, later was employed 
by a firm named Baldwin at Syracuse, N. Y., then he went West as a 
mining engineer. Going back to New York he opened a small steel 


foundry, which was moderately successful until his partner disappeared. 
Then he was employed in New York as an engineer of the city planning 
commission. In this capacity he had a prominent role in planning Wash- 
ington Heights and the famous Central Park. 

He enlisted immediately after the outbreak of the Civil War. When 
he_ was not successful in organizing a regiment, upon receiving an ap- 
pointment from Governor Morgan of New York to do so, he went to 
Missouri, which, thereafter, became his home. Already in July of 1861 he 
was chief of staff of General John C. Fremont, who on September 26th 
of the same year appointed him a Brigadier-General., but this appoint- 
ment was approved by congress only in March, 1862. He served as Briga- 
dier General on the staffs of Generals Fremont, Hunter and Curtis He 
distinguished himself in several battles in the states of Missouri and Ar- 
kansas, particularly at the capture of Bentonville, and Fayetteville but 
it was at the battle of Pea Ridge, Arkansas that he so distinguished' him- 
selt in action that Congress approved his appointment as Brigadier- 
General. He was wounded in this battle, but in spite of his injuries the 
next day he was in the saddle again leading his troops. 

When the campaign in Missouri was ended, he was ordered to Ken- 
tucky with Columbus Ky. as his headquarters, then he was entrusted 
irjfpT an Í ° f the WeSt F1 ° rida De Partment, with headquarters 
FlnriH? w- i%* WaS sev f rel y funded at the battle of Marianna, 

tuonda. His left arm was shattered in two places by bullets Another 
bullet entered the right side of his face, and it was never possible to re- 
move it. This injury was very painful, and troubled him during his en- 
onM^U )l^{^\^y^^. He resigned from active service 

his ÍS^'S^S 11 he was appomted Major General h y Brevet for 

ident rífnt th ft C f VÍ1 Wa V° reWa / d him f0r his valuable ser ™es Pres- 
ident Grant the former Commander-in-Chief appointed Asboth U S 

^ J £ Argentme and Paraguay. He was in Washington when hé 
received the appointment in March, 1866, signed by Secretary of State 
Seward. He was anxious to leave as soon al possible t^ his station but 
since he suffered a great deal from the bullet in his face he went to 
Pans on the steamship "Fulton," on Tune 6th 1866 so that h ' ul I 
operated upon by on'e of the most imou , su geon on h^ con! inent' 
Professor Nelaton, who performed a similar operation on Garibald He 

only in giving him relief for a short dm! ' ° peratl0ns succeeded 

Janeir F Tth P e a "Ondd b a°" h F™ tt° ^^ *"* embarked for *« de 
taken uXtelp^A^n&fZJZ XTres b v 1°^°' Md ™ 
war "Shamokin," arriving We ón Oct lA 1866 * ^"^ ^^ 

the long trip P ánd ^w^Tecame ^ ^^ He Suffered *»» 
months were' filled with sufferi„ó T„ \ r °" be h some . again, so that his last 
his bed, and for months and weeks as htwS •^•T' 18 he t0 ° k t0 
his strength was slowly ebbing away f n *£& of M""^ ^ fclt that 
punctiliously to the duties of hi* ««;,.» Í P , f thls ' he attended 
the diplomatic ncg^^t^^^'f^"^* service in 
Genera, always boo,, that he would be ibllZXtel^ £™Z ío 


take the mineral baths there, but his hope did not come to pass. He died 
on January 21st, 1868 when he was only 57 years of age. He was buried 
in the old English cemetery at Buenos Aires, and he is still resting there. 

The President of the Argentine Republic, Sarmiento delivered a 
eulogy at the funeral. 

Asboth was a tall, spare man, a splendid soldier, an excellent com- 
mander, who coupled military discipline with humane treatment. He 
was deeply religious, and during the exile in Turkey it was in his room 
that services were held by the Rev. Gideon Ács, the Hungarian Calvinist 
clergyman, also a passenger on the "Mississippi," who became the first 
Hungarian pastor in America. When Asboth had to flee, he left his fian- 
cee in Hungary, who died while he was with Kossuth in America. He 
never married. 

(In Bibliography see: Numbers 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 12, 25, 29, 34, 35, 38, 46, 
48, 51, 53, 63, 64, 81, 82, 87, 91, 99, 100, 106, 119, 120, 122, 129, 132, 133, 148, 
160, 161, 162, 181, 200, 205, 219, 225; Appendix 9. 10.) 


Born in 1817 in the city of Hildesheim, Hanover, Germany. En- 
listed in the Austrian army, and became an officer in one of the Hungar- 
ian hussar regiments, where he learned the Hungarian language so well, 
that he spoke it more willingly than his mother tongue. After the out- 
break of the War of Independence he went over to the Hungarian army 
together with his entire regiment, and as an adjutant of General Dembins- 
ki became a colonel. He distinguished himself especially in the battles 
at Szolnok and Debreczen. After the War of Independence he was sen- 
tenced to a prison for 16 years, of which he served nine years. He was 
pardoned upon the condition that he would leave the monarchy. Coming 
to America he became a riding master in Hoboken, N. J. He fought in 
the Civil War as a colonel of the 45th New York Volunteer Infantry 
Regiment, which belonged to the German division of General Blenker. 
Later he was in command of a brigade under Generals Sigel and Schurz. 

(In Bibliography see: Numbers 36, 52, 82, 95, 219.) 


Was thirty years of age, when on August 12, 1862 he enlisted as a 
private in the 8th New York Volunteer Infantry Regiment. We have no 
other information about him. 


The only veteran who from among the Hungarian Civil War 
soldiers was still living at the writing of this book, in 1939, when he 
was 93 years old. He was born at Nagyvárad in 1846, from where 
he came to America with his parents after the war of independence. 
The family settled in Omaha, Nebraska. Charles Barothy joined one 
of the Omaha regiments as an 18-year-old farmer boy on February 
18th, 1864, for a three year period, and was mustered out in January, 
1866. He was a private and remained one to the end. On one occasion 
he was a member of a military expedition which was sent out against 
hostile Indians, and thus is one of the very few Hungarian "Indian 


In 1938, when the United States Government held the first and 
last encampment Eor the Union and Confederate veterans on the 75th 
anniversary of the battle of Gettysburg, held in Gettysburg, Pa., Charles 
Baroth) also attended the reunion. 

At the time of publishing this book, he was still living with his 
wife in Omaha, Nebraska, receiving a pension from the United States 
( rovernment. 

(In Bibliography see: Numbers 103, 113.) 


A twenty-six year old shoemaker, who lived with his parents in 
Rochester. X. V. He enlisted as a volunteer on Sept. 11, 1862, and be- 
came a lieutenant. He was killed in action at the battle of Wilderness 
May 5th, 1864. 


We have no information concerning him. 

Born in Pozsony in 1811, went to school in Nagyvárad, Debreczen 
and Budapest, and received his medical degree at the University of Padua, 
Italy. Settling in London, he opened a private hospital, and became ac- 
quainted in a missionary school with David Livingstone, the great Afri- 
can missionary. When Living-stone went to Africa, Bettelheim sailed to 
Japan, and upon arriving in 1846, settled on the island of Ryu Kyu (Len- 
Chen.) He occupied himself with healing, and between times translated 
the bible into the language of the natives. 

He went to America in 1854 on one of the ships of Admiral Perry, 
and lived in the town of Brookfield, Missouri. He served in the war as 
a surgeon. He died on Sept. 9th, 1869 at Brookfield. Fifty-seven years 
after his death a memorial to honor him was erected on the little Japanese 
island where he had lived. 

(In Bibliography see: Appendix Numbers 1, 6.) 


Enlisted a- a private in the 8th Xew York Volunteer Infantry Regi- 
ment, at the age of 23. on October 14th, 1861. He was discharged the 
following March for being physically unfit for duty, due to injuries re- 
ceived in the battle of Hunter- Chapel, Va. 


A professional soldier of Polish descent, whose original name Avas 
Bledowski. Received his military training in Dresden, Germany, fought 
in Algiers tor the French, took part in the Polish War for independence. 
then went to Hungary, where he became an officer in the Hungarian 
Army. After the downfall of the Hungarian cause, he went to Italy and 
served in the Garibaldi war-. Coming to America he settled in St. Louis 
where he became an. instructor of the German Turnverein. He enlisted 
captain in the 3rd Missouri Volunteer Infantry Regiment, and was 


shot down during* an attempt to capture the rebel Camp Jackson, on the 
10th of May, 1861. He died on the 25th of May, in his' 39th year. He 
was the first foreign officer to give his life for the Union. 

(In Bibliography see: Numbers 54, 82, 167; Appendix 9.) 

A private in the 169th Volunteer Infantry Regiment. He was 
from Cuyahoga County, and probably lived in Cleveland. We have no 
further information about him. 


Probably a brother of the foregoing, because he lived in the 
same place and served in the same regiment, as private. We have no 
further information about him. 


On some documents his name is written Chandoné. He was a 
captain in the Garibaldi Guard, and later of the 39th New York Volun- 
teer Infantry Regiment. He enlisted May 17th, 1861, but had to leave 
active service for reasons of ill health. 


Enlisted June, 1861. at Camp Dennison, Ohio, at the age of 24. He 
was mustered in with the 6th Ohio Volunteer Infantry Regiment. Within 
a year and a half he became lieutenant, then first lieutenant of his regim- 
ent. He took part in the battle- at Chickamauga, Murfreesboro and 
Missionary Ridge, and was wounded. 

CSERMELYI, JOSEPH (1830—1878) 

Born in 1830. He Avas not quite 20 years of age, when he became a 
lieutenant in the Hungarian Army. He enlisted in the 45th New York 
Infantry Regiment as lieutenant on September 8th, 1861. He became a 
captain, and later a major in the 82nd Colored Infantry Regiment, to- 
gether with some other Hungarian officers, with headquarters at Port 
Hudson, Louisiana. He often distinguished himself by his bravery, es- 
pecially at the siege of Fort Blakely on April 5th, 1865, when for his gal- 
lantry he received the rank of Major. After the war he took part in 
Hungarian-American activities, and was president of the Hungarian So- 
ciety organized in New York on October 14th, 1865. He died in New 
York, in 1878 at the age of 48. 


Born in Szeged. He was among the first to raise the Hungarian 
flag above the recaptured fortress of Buda. He was already in New York 
in 1850 where he was a barber by trade. In the Civil War he probably 
served in one of the New York regiments. He was wounded several 
times. After the reconciliation of Hungary with Austria, he returned to 
his native city of Szeged, and became an official of the customs office. 
He died in Szeged, December, 1913 at the age of 91. 

(In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 


DOBOZY EMERY (1827—1885) 

Born in Debreczen, April 10th, 1827, where he learned the trade of 
shoemaking. He fought in the War for Independence. For a long time 
he was a prisoner, but he escaped. Coming to America with Francis Var- 
ga and Stephen Radnich he went to the Hungarian colony of New Buda, 
Iowa, where he worked as a farmer for a time. In September, 1861, he 
enlisted in the 10th Iowa Cavalry Regiment, as a private in Company D. 
He followed his trade as a shoemaker at New Buda, but in 1867 bought 
a small farm, which he later succeeded in enlarging. He died there July 
6th, 1885, at the age of 58. His sons inherited his 215 acre farm. He had 
nine children, who settled around Davis City, la., near to the now extinct 
New Buda. 

(In Bibliography see: Numbers 70, 193.) 
DOBOZY PETER PAUL (1833—1919) 

Born in Szombathely, Hungary, April 17. 1833. He was a student 
for the priesthood when the War of Independence broke out, but he left 
school, and enlisted. After the surrender at Világos, he went to Turkish 
soil, then to Italy, where he became a member of the Hungarian legion 
in 1859. He was wounded twice. He arrived in the United States in 
1861, with a letter of introduction from Kossuth, and on July 26th, 1863, 
he enlisted in the 2nd Tennessee Heavy Artillery Regiment. During the 
same year, he was ordered to Fort Columbus, Ky., where he became an 
adjutant of General Asboth, and commander of the 4th Colored Heavy 
Artillery Regiment, which he organized. He was mustered out on Tanu- 
ary 5th, 1866 at Pine Bluffs, Arkansas. 

After the Civil War, he remained for a short time in Arkansas 
where he tried to raise cotton, then he moved to Howell County Mis- 
souri He first lived on the banks of Eleven Points, then was a farmer 
at White Plains, Mo. He died there at the age of 76, surrounded bv the 
respect of the entire Ozark region. He was married three times, and 
left two daughters, and several grandchildren. 

(In Bibliography see: Number 219.) 


Enlisted on May 27th, 1861, and served until June 7th 1864 He 
was 22 years of age upon enlistment and an architect by profession' He 
was a first lieutenant of the 9th Ohio Volunteer Infantry Regiment 


. B °™ in £ Roumania, of Hungarian parents. He fought in the Hun- 
garian War of Independence, after which he went to Itafy where he wTs 
a lieutenant beside Philip Figyelmessy in the Garibaldi Wars He cam 7 to 
America with Figyelmessy, where he kept in contact with the othe Hun 
ganan emigrants, It was he who urged Matthias Rózsafy Albert Rutl 

""?, "„.isri;;?, z Si °„' f ss? j h," c F £P- «"« £• 


himself writes in his report: "One of my aides-de-camp, N. Dunka, a capa- 
ble and brave officer was killed by a musket ball while carrying an order." 
The bullet entered his head and he died instantly. His mother, 
Sophia Dunka lived at Jassy, Roumania, and received from the United 
States a pension until the time of her death. 

(In Bibliography see: Numbers 38, 63, 219.) 

Enlisted as a lieutenant at Washington, December 17th, 1861. He 
later became a first lieutenant of the 26th Ohio Volunteer Infantry Regi- 
ment, then promoted to the rank of Major, serving on the staff of General 
Robert C. Schenck, with the 8th Division. He was mustered out April 
1st, 1863, at Baltimore. On some documents he wrote his name William 
M. Esté. 


First Lieutenant. We have no more information about him. 
(In Bibliography see: Number 193.) 


A scion of the ancient family Fejérváry of Komlóskeresztes, which 
received its patent of nobility in 1558. The later Hungarian Minister of 
Home Defense, Baron Géza de Fejérváry, who with the highest military 
order of the monarchy, the Marie Therese Order automatically was creat- 
ed a Baronet, was also a member of this family. 

The father of young Fejérváry, Nicholas Fejérváry Sr. was in 1843 
a member of parliament from the County of Hont, and in 1848 a govern- 
ment commissioner. His mother was Caroline Kárász de Horgos. The 
older Fejérváry while not playing a prominent part in the War of Inde- 
pendence, liquidated most of his assets, and left his homeland. He lived 
in Brussels in 1851, and came to America from there with his family. He 
settled permanently in Davenport, Iowa, where he amassed a great for- 
tune. He died Sept. 19, 1895, bequeathing a large part of his wealth to 
the city of Davenport. 

Nicholas Fejérváry Jr., was his only son who enlisted as a mere 
youth of seventeen immediately after the outbreak of the Civil War, and 
was killed in one of the very first battles. From among the second gener- 
ation Hungarians he was the first to give his life for the United States, 

(In Bibliography see: Numbers 105, 164.) 


As a Hungarian soldier, he became a prisoner of the Austrians, 
and upon escaping went to Turkey. He came to America in 1852, where 
he lived in East St. Louis. He received his doctor's degree and from May 
19th, 1862 was a surgeon in the 13th Cavalry Regiment of Missouri. Lat- 
er he was elected mavor of East St. Louis. He died in the beginning of 
March, 1911. 


Enlisted in the 1st New York (Lincoln) Cavalry, August 2nd, 1861. 
He was first a corporal, then a sergeant, and later a lieutenant. He 
fought through the entire war, and was mustered out June 27th, 1865 a^ 


a first lieutenant. The young Joseph Pulitzer, who was born at Makó, 
Hungary and who was later the owner of the Xew York World, also 
served in this regiment. 

(In Bibliography see: Number 14.) 

FIALA JOHN A. (1822—1911) 

Born in Temesvár, January 26th. 1822. He graduated from the mil- 
itary school in Graz, and in 1848 fought on the staff of the Hungarian 
General Vetter. He fled to Turkey with General Bern and his followers. 
He was among those who during their flight saved Anselm Albert, later 
a fellow officer in the Civil War, who being captured by hostile Roumani- 
an- was with several others locked in a shed, which was then set on fire. 
Fiala, together with Bern, Albert, Barothy, Nemegyey and Julian Kune 
out of exigency became Mohammedans while they were at Viddin. From 
there they went to Aleppo, Syria and for a while they fought against the 
insurgent natives. He came to America with the companions mentioned 
above, and arrived here at the port of New Orleans. He lived there for 
a short time and was one of those armed officers who surrounded Kos- 
suth when arriving to the unfriendly New Orleans on his tour, he spoke 

Later, he went to St. Louis, Mo. where he became a railroad con- 
struction engineer. He married Ida Rombauer. As a distinguished topo- 
graphical engineer it was he who made the first great map of Missouri. 
During the Civil War, he first served as Lt. Colonel of the St. Louis 
National Guard, then as Colonel on the staff of General John C. Fre- 
mont. It was he who suggested to General Lvon, who died soon there- 
after, to fortify St. Louis, and the plans were made by him. These plans 
were executed by General Fremont. He contracted serious illness on the 
battlefield, and was sent to Davenport, Iowa. He recovered but never be- 
came well enough to return to active service. 

After the Civil War, he went to California, and lived first in Ala- 
meda, then in San Francisco. He wrote several articles on Hungarian 
subjects for the American papers, and he organized a Hungarian societv 
m ban Francisco. He died there on December 8th, 1911 at the ao- e of 89 
He left several children. His sister was the wife of Frederick Pestv a 
historian, who lived in Budapest. 

215, 219 (I ) n Bibliograph y see: Numbers 48, 54, 68, 82, 91, 106, 119, 145, 148, 166, 

Born in Budapest at the beginning of January, 1820, of a well to 
do family of German extraction. His family name was Merk Having 
graduated from the military school at Wiener Neustad became an of ice? 
oi the Wurttemberg Hussar Regiment. He served at A ad and married 
Anna^Csazy, daughter of Paul Csázy, who was Captain of the Sdu 

ant tl^c^iam'tYh ^ ™*? ° f Inde P end — he was a first lieuten- 
ant, men captain, and lastly major, receiving a medal for brave™ w, 


trusted with organizing- the unfortunate Alack conspiracy. Although he 
was sought for dead or alive, he spent quite a long time in Hungary, 
with his companions. Figyelmessy was disguised as an orthodox Jew or 
a Serbian dealer in pigs, and so disguised traveled back and forth across 
the country, spreading -by the million Kossuth's revolutionary proclama- 
tion. After the conspiracy was discovered, he went to London with his 
wife, where he was often in contact with Kossuth, and Kossuth's most 
trusted confidant, Francis Pulszky. In London he was for a while the as- 
sistant of a Hungarian doctor named Dombori. 

In 1859, he went to Italy, where at first he was with Kossuth, then 
he organized a Hungarian Hussar regiment. He fought there for two 
years, mainly near Palermo, Sicily, but he also took part in the siege of 
Naples and Volturno. In a letter addressed to him Garibaldi called him 
a hero of heroes. Upon the success of the war to unite Italy he was ap- 
pointed a colonel by King Victor Emmanuel, and offered a post in the 
Italian army, which he did not accept. 

He returned to London, and saying farewell to his wife, sailed for 
America on the "City of Baltimore", arriving here in the fall of 1861. 

Secretary of State Seward, who probably had something to do with 
his trip to America, offered him the rank of Colonel in one of the Volun- 
teer regiments, but when he did not accept this offer, he was appointed to 
the staff of General John C. Fremont, who in turn appointed him in- 
spector general at Wheeling, W. Va. For a time he was with Major 
Charles Zágonyi, and also served with Julius Stahel-Számvald, the Hun- 
garian General. 

During the Civil War he did not have the opportunity to perform 
any military feat of importance. On one occasion with fifteen of his men 
he succeeded in putting to rout a much larger Confederate cavalry de- 
tachment which was commanded by General Ashby. He was wounded 

After the' war he was appointed American consul in Demerara, Brit- 
ish Guiana, where he lived with his second wife, and two sons for more 
than twenty years. 

In 1892, when Kossuth was ninety years old, he was a member of 
a delegation which visited Kossuth in his home at Turin. He then re- 
mained in Europe, and was present at the funeral of Kossuth two years 
later. He did not go to Hungary, because like Kossuth, he did not want 
to tread Hungarian soil while it was under the rule of Hapsburgs. He 
soon returned to the United States, and lived in Philadelphia. 

When the Hungarian National Federation sent a flag to the Amer- 
ican Hungarians in 1902, Figyelmessy, who was then 82 years old, went 
to New York to the celebration held in connection with the receiving of 
the flag, and made two speeches. He died July 27th, 1907, in Philadelphia, 
at the age of 87. He was buried in the nearby town of Marietta, Pa. 

(In Bibliography see: Numbers 43, 44, 58, 62, 63, 64, 106, 135, 145, 159, 
195, 198, 206, 209, 213.) 


Born August 20, 1818, in the village of Strázsa, county of Szepes, 
from a Hungarian-Slovak family of French origin, which came to Hun- 
gary in 1732, and among whose members there were several prominent 
Lutheran pastors. At the outbreak of the war of independence, he was 
a government engineer at Temesvár. He joined the first engineer regi- 
ment of Győr as an officer. He fought through the winter campaign un- 
der Dembinski and Klapka, and was appointed aide-de-camp. 


He fought in the battle of Kápolna and was appointed captain 
during the battle of Nagysarló. After the recapture of Buda, he received 
the military decoration for bravery. From here he was ordered to county 
Máramaros, where as a major, he organized the 4th regiment of en- 

After the war he was smuggled to the border with the aid of 
friendly Russian officers. From among the soldiers who took part in the 
Hungarian war, he was the first together with Lt. Col. John Prágay to 
arrive in America, on December 9th, 1849, at Boston. A few days later 
they went to New York, to be present at the arrival of Ladislaus Ujhazy 
and his family. He helped to edit the book written by John Prágay about 
the Hungarian war, which was published by the Putnam firm, and which 
was the first American book written about the Hungarian struggle. 

In August 1851, Prágay went to Cuba with Narciso Lopez, the 
revolutionary leader, as second in command, where he died a tragic 
death within a few days. Fornet went to California in the company of 
Count Samuel Wass, a former diplomatic representative of the Hungarian 
government, Gustav Molitor, and Julius Juhos. 

He went back to Europe in 1852, and was married in Brussels, re- 
turned with his wife to the United States, and settled in New Jersey. 

In the Civil War, he together with several other Hungarians serv- 
ed under General John C. Fremont as a major of engineers. He was 
severely wounded in an accident near Jefferson City, Mo., and when he 
recovered he was sent to New Jersey by General Halleck, to organize the 
22nd Volunteer Infantry Regiment of N. J. He succeeded and was ap- 
pointed the first colonel of the newly organized unit, but when a week 
later on Sept. 29, 1862, the regiment set out for Washington Col. Fornet 
did not go, probably because his injuries rendered him unfit for active 
service. Having received permission to return to Hungary, he left the 
United States, and became a government official. 

(In Bibliography see: Numbers 2, 19, 20, 47, 51, 106, 158, 208.) 


Came to Chicago in 1851, with the group of Hungarian emigrants 
under the leadership of Joseph Prick, and took part in the Civil War as 
a non-commissioned officer. We have no further information concerning 

GAÁL ALEXANDER (1831—1912) 

A descendant of the Gaal family of Gyula. Born in 1831, he was a 
lieutenant in the war of 1848-49, and was severely wounded. He escaped 
to Turkish territory, and later fought in the Hungarian legion in Italy. 
Since he received promises that if he returned to his homeland he would 
not be prosecuted, he returned to Hungary but was captured and con- 
scripted as a private in the Austrian army. He later joined the Polish 
revolutionists and became a prisoner of the Russians, who extradited him 
to the Austnans. Since at that time Austria wished to reconcile Hungary 
he was given his freedom upon the condition that he would leave the 

When he arrived in the United States in 1864, the Civil War was 
at its Peak. He immediately enlisted and was appointed captain of the 
1st Florida Cavalry on Oct. 10th, 1864, but on November 5th of the same 
year he wrote his resignation from the hospital at Barrancas, Florida. 
One of the reasons for his resignation was the fact that he was ignorant 
of the language, and serving in a regiment composed almost exclusively 


of Americans, this knowledge was an absolute necessity. Another was 
that his wounds, received shortly after his enlistment, incapacitated him 
for active service. He was with Albert Ruttkay, Emery Mészáros and 
Roland Rombauer during his short time of service. 

After the w r ar he married an American and settled in New Orleans. 
He died February 29, 1912, and was buried in Chalmette National 


Enlisted October 10th, 1861, in the 5th New York Cavalry Regi- 
ment in which he became a sergeant major, and later a lieutenant. He 
was struck in the eye by a bullet in the battle of Hanover, June 30th, 
1863. The bullet passing through his brain, killed him instantly. He was 
38 years old. 

(In Bibliography see: Number 202.) 


At the outbreak of the war in Hungary he was a merchant in the 
city of Kassa. He became an officer, then came to America, where he 
settled in Cincinnati, Ohio. On January 8, 1862, he enlisted in the 58th 
Ohio Infantry Regiment which consisted almost exclusively of Germans, 
and of which he was appointed major. Once he was wounded on the 
thigh. He was captured by the rebels in the battle at Chickasaw Bayou, 
Miss., but was exchanged, and then served on the gunboat "Mound 
City." After the war he studied medicine, practiced first in Boston, then 
in Cincinnati and Kansas City. In 1881 he returned to Kassa, and died 
there in May 1885. His biography appeared in print. He received a pen- 
sion from America until the time of his death. 

(In Bibliography see: Number 187.) 

He was a first lieutenant in the war of 1848-49. Came to America 
in 1852, and was one of those who in May of 1852 signed a declaration 
in reply to an anti-Kossuth article written by a Hungarian emigrant 
named Szedlák. He served in the Civil War as an officer of the engineer 
corps under General John C. Fremont, with General Alexander Asboth, 
and later served under Generals Rosecrans and Grant. He was an uncle 
of Dr. Árpad G. Gerster, who for a long time was one of the most out- 
standing figures of the Hungarian-Americans. He died in California in 

(In Bibliography see: Number 129.) 

He was a first lieutenant in the Hungarian war, one of the most 
loyal of Kossuth's followers who was with him during his entire Turkish 
exile. In February, 1850— he with Alexander Asboth and several other 
officers signed a declaration according to which: "We wish to follow the 
Governor under any circumstances." He came to America aboard the 
"Mississippi." He was one of those officers who never relinquished their 
vigilance in guarding Kossuth during the voyage, even by sleeping in 
front of Kossuth's cabin, taking turns. In America he was a veritable 
body guard and accompanied Kossuth to many places. He was with 
Kossuth at the tomb of Washington, and during the triumphant tour of 


New En "land. We know very little of his American life, only that he 
lived in New York, having previously worked with Asbóth at Syracuse, 
N. Y. He enlisted June 21, 1861, at Staten Island, N. Y. and became a 
captain of the 72nd New York Volunteer Infantry Regiment in the 
brigade of General Sickles. He received a severe wound in the thigh in 
the battle of Williamsburg, Va. on May 5th, 1862. A few days later he 
was transferred to Washington, and sent to Harewood Hospital. Two 
days later his right leg was amputated and he died May 17, 1862. He 
was 37 years old. He was the only one of the passengers on the "Missis- 
sippi", who gave his life in payment of his debt to the United States. 

(In Bibliography see: Numbers 8, 49, 53, 90, 162, 201, 202; Appendix 10.) 

A Hungarian officer who was with the exiled Kossuth from the 
very start. Kossuth himself gave him a testimonial letter on December 
20th, 1849, at Sumla. He arrived in New York on the second day of July, 
1852, with the group of 47 emigrants who traveled to the United States 
from Portsmouth, England, together with Charles Zagonyi, Louis Danes 
and others. He was a member of a male choir which was' organized by 
the emigrant officers. He later went to New Orleans, and became a 
manager of the Dreyfus Dry Goods Co. Of his Civil War record, we 
know only that he served as an officer. 

(In Bibliography see: Number 53; Appendix 10.) 


The oldest son of Augustine Haraszthy, the founder of Sauk City, 
Wisconsin, and the pioneer of the grape growing industry in California, 
hor a time he lived with his father in Nicaragua. He was at Annapolis 
lor a while, and in 1848 enlisted in the regular army of the United States 
and served four years. At the outbreak of the Civil War he enlisted in 
the 18th New York Volunteer Infantry Regiment, of which he later be- 
came major under General Kilpatrick. He was a captain when he was 
captured at Red River during a bloody battle. He escaped, but was re- 
captured and sentenced to death. He was to be executed near Campfort, 
but in the last hours he was exchanged for another prisoner After the 
war he went to California, and began farming on the small property left 
by his father. When the war in Nicaragua broke out, he went there, and 
as a colonel became the commander of the cavalry. He remained there 
until his death near Connto, in 1878. He was never married. 


Captain in the Civil War. We have no other information about him. 

Born in Southern Hungary in 1832. Attended military school and 
was airofficer m the Hungarian war of independence. H "went to Tur- 
k 7- -; 1 kő* there came to the United States, where at first he was em- 

fe V'-tl llU ; /-V ,rVC -'- A V he outbreak if the Italian wars he Tn- 
Usted jr the Garibaldi army and took part in both Sicilian campaigns He 
was with Garibaldi until his victorious army entered Rnm P m I?' a 

5 T IT" St r dUdng iW ™ ter of ^t^trfZl £e bombin- 
oi Fort Sumter he became a lieutenant and adjutant of the GarSaldf 


Guard in New York, which later became the 39th New York Volunteer 
Infantry Regiment. On September 10th, 1861 he became a captain, and 
on June 19, 1862 was appointed a major of the same regiment. He took 
part in the battle of Gettysburg, in which he was wounded. 

In December 1863, he was honorably mustered out. He was sick 
for a long time as a result of the nights spent unprotected from sleet and 
snow during the winter campaign of 1863. 

On February 2nd, 1864 he was appointed a captain in the Veterans 
Reserve Corps in Washington. He lived there until 1866 when he was 
transferred to North Carolina, to take charge of the office of the Freed- 
men's Bureau. He worked here until January 1868, when the office was 
broken up. He conducted the office fearlessly, doing his almost always 
unpleasant, even dangerous duties to the complete satisfaction of all 

In 1868 President Grant appointed him American consul on the 
Island of Crete, with Candia as headquarters. He married the daughter 
of the Austrian consul there. He remained at Crete until 1874, when the 
consulate was discontinued, at his suggestion. 

Major Hillebrandt took part in the battles of Bull Run, Cross Keys, 
Gettysburg, North Anna, and others, and he also fought at Bristol Sta- 
tion, Po River and Mine Run. He was wounded in the battles of Bull 
Run and Gettysburg. 

He died April 7th, 1896 at Brooklyn, N. Y. at the home of his old 
friend General Robert Avery, retired, at 98 Second Place. He lived 64 

(In Bibliography see: Number 142.) 


Captain of the 45th New York Volunteer Infantry Regiment, mus- 
tered out on September 12th, 1862. We have no other information. 


Born 1831, as a member of the Jekelfalussy family de Jekelfalva 
and Margitfalva. He was an officer in 1848, and came to America with 
the group led by Joseph Prick. He settled in Chicago, together with 
other members of the group, because attempting to join the Ujházy 
group at New Buda, they could not proceed any further. In 1853, he was 
a member of the government expedition, together with Anthony Remé- 
nyi, the brother of the great violinist Edward Reményi, which under the 
command of General Stephens, explored the unknown territory between St. 
Paul and Puget Sound. He enlisted at Peoria, 111. June 29th, 1862, and 
became a lieutenant in the 24th Illinois regiment under the command of 
Colonel Géza Mihalotzy. He was mustered out August 6, 1864. He wrote 
a letter in camp at Jasper, Tenn. on June 22nd, 1862 to Colonel Mihalotzy. 
Every regiment received orders that all fugitive slaves hiding in the dif- 
ferent camps must be caught and given up. Jekelfalussy declared, that 
he can not obey any such command, because it is contrary to his con- 
victions and his self respect. He therefore resigns his commission in the 
army. It seems that this resignation was not acted upon, because Jekel- 
falussy served two more years. After the war he became an official of 
the Post Office in Chicago in 1872, together with his old fellow officer 
and emigrant, Francis Langenfeld. 

(In Bibliography see: Number 210.) 



Born in 1833. Lieutenant in the First Washington Territorial Vol- 
unteer Infantry Regiment. Enlisted at Fort Vancouver September 20th, 
1862 and was mustered out November 30th, 1865. According to a recom- 
mendation signed by Major T. C. English the chief of the recruiting of- 
fice, he was "an educated gentleman, with business capacity and energy 
of body and mind superior to any requirement that may be made upon an 
officer of his grade." 


Arrived in Davenport, Iowa in the spring of 1851, where he worked 
as a laborer. As a soldier in the Civil War, he was wounded and died of 
his injuries at Rock Island, 111. 


A lieutenant in the Hungarian war of independence. In 1852 we 
find him in New York, where he also signed the declaration against an 
article written by an emigrant named Szedlák attacking Kossuth. He 
was one of the adjutants of General John C. Fremont. After the war he 
married and manufactured picture frames in New York. 

(In Bibliography see: Number 129.) 


Enlisted January 4th, 1864 in the 24th Illinois Volunteer Regiment 
at Chicago, Colonel Geza Mihalotzy commanding. He served as a private 
and was mustered out July 31st, 1865. 


Born April 12, 1834 at Arad, Hungary. His father, whose name 
was Knopfler, practiced medicine. As a young boy he attended school in 
Vienna, but he was scarcely fifteen years of age when he enlisted in 
the war of independence. Since his father also took part in the war the 
whole family had to flee They came to America in 1850, where they 
first settled m New York The young Knefler learned the trade of a 
ship carpenter and worked as a carpenter when the family moved to In- 
dianapolis. Besides his work, he studied law in the office of Jonathan W 

r^T' a\ !° °\ WaS em P!°y ed in th e office of the clerk of Ripley 
County, and later he was assistant to the clerk of Marion County, John 

n »a- ♦*?* W ^ w ° rldng here ' when Fort Sumter was fired upon. He im- 

Tei m e e ni to a \\ Pr r ate ,' A rl 15 ' 1861 in the llth In ^™ Volun- 
teer Regiment of which he shortly became captain. He was at the time 

tfyeara old. He was in the first line of fire at the battle of RomnJ 

Hur"^TnL^'^^ 11 ^ 6 ' the WOdd famous auth °r of "Ben 
^M -^Í he*' ma^TnS S^tSTg 7, 


In the Civil War he was in command of a whole brigade in the 
battles of Nashville, Tenn., Chattanooga, and Franklin, in the division of 
General Wood. He had an especially important role in the battle of Mis- 
sionary Ridge, in which he was in command of the 86th Indiana Regi- 
ment, together with his own. He was the first officer to reach the top of 
the ridge. He wrote a history of the battle, in an entirely impersonal 

Captain Eli F. Ritter, who for years was Knefler's adjutant 
describes his superior officer as one who could work wonders with his 
men in military drilling and discipline. He wrote a book on military tac- 
tics, but the manuscript was captured with other baggage at Chickamau- 
ga. At first he was not popular with his men, who practically were all 
farmer boys, not used to severe discipline of a warfaring army. But 
when the regiment was first under fire, and the soldiers saw for them- 
selves how calmly their colonel conducted himself even in face of the 
greatest danger, and how interested he was in every one of his men, this 
unpopularity was changed into the greatest loyalty. Knefler was always 
ready to share every hardship with his soldiers. He never slept in a 
house or outside of his camp, when his men had to stay without shelter 
and always demanded the best provisions and quarters for his soldiers. 
He was known as the officer keeping strictest discipline. His entire mili- 
tary record was perfect, without a blemish. After the war he practiced 
law in Indianapolis, and was a partner of John Hanna, former U. S. Dis- 
trict Attorney. He was appointed by President Hayes, chief of the pen- 
sion office, and he worked in this capacity eight years. He then became 
a member of the committee to bring about the erection of a memorial to 
soldiers and sailors. From that time he bent all his energies to the com- 
pletion of this important undertaking. 

He died June 14th, 1901, at his home in Indianapolis, 1224 East 
Washington St., at the age of 67. 

His death was mourned by the whole city. The newspapers pub- 
lished editorials and long obituaries about the erstwhile Hungarian 
soldier boy, who became one of the most outstanding citizens of the com- 
munity. The "Indianapolis Journal" wrote : 

"He was one of the first to enlist, taking whatever place came to 
him, serving faithfully and tirelessly in the positions to which he was as- 
signed, useful in a high degree because of instruction in Europe when a 
mere boy, but more useful through intense devotion of his adopted coun- 
try. During his four years spent at the front in doing the duties assign- 
ed him he won the regard of subordinates and the confidence of su- 
periors. No better, braver soldier than he ever buckled on a sword. 

The last years of his life were devoted to the completion of the 
soldiers' and sailors' monument. To it he gave all his energies, his 
thoughts and brain. He planned and worked after most men would have 
given up . . . No truer American ceased to live, no better citizen in all the 
duties of citizenship was left the city when the feeble flame of that man- 
ly spirit flickered out." 

(In Bibliography see: Numbers 63, 66, 74, 75, 86, 217, 219, 223; Appendix 7.) 


In a large book published by Maurus Jókai, Victor Rákosi and 
Alexander Bródy: "1848, the Hungarian war of independence in pictures" 
there is a picture of a hand carved wooden goblet. The goblet was carved 
by a Hungarian officer named Kompolti, during the years when he was 
a prisoner of the Austrians in the fortress of Arad. It is almost certain 


that this Kompolti was identical with the Kompolti who at the end of the 
1850-s arrived in New Buda, Iowa. We don't know his Christian name. 
At New Buda he became an intimate friend of George Pomutz who was 
much younger than he. and at the outbreak of the Civil war they went 
together to enlist. 

According to American record- remaining, Kompolti was a major 
in the Hungarian war of independence, and for seven years was a chained 
prisoner in one of the Austrian prisons. He became so used to walking 
thus chained, that this peculiar manner of walking did not leave him even 
in America. Since he was an older man, who was subject to heart at- 
tacks, he was not accepted by the army, but since he did not want to sepa- 
rate from his friend, when Pomutz became the adjutant of the 15th Iowa 
Regiment he was permitted to remain with his friend as a civilian. 

The two loyal friends shared everything, and even slept under one 
blanket at camp. Since the damp, uneven ground was not particularly 
conducive to real rest, and since they were also continually awakened by 
the dogs of the many German officers they hit upon a plan by which the 
one who would awaken first would nudge the other, and they would 
light their long-stemmed pipes and smoke together until they fell asleep 

After the battle of Shiloh, when the weather suddenly changed, the 
soldiers could obtain water only by digging down a few feet in' the 
ground. From this water many received dysentery. To guard themselves 
from the dread sickness, Pomutz and Kompolti invented a brew called 
'Garibaldi Tea.*" which they drank in large quantities. This "celebrated" 
tea was nothing else but a mixture of hot water, brown sugar and a gen- 
erous amount of commissary whiskey. 

Kompolti was a first "class engineer, and probably it was he who 
made the plans for the different fortifications for which' Pomutz received 
much praise. 

In August, 1862 the regiment camped near Bolivar where thev 
were oraered to strengthen the division of General Ross. General Ross 
entrusted Kompom to make a survey of the territory and to prepare 
plans for defense purposes. He was doing this work with some others 
tar from the regiment when the group was attacked bv the rebel. The 
other, succeeded in escaping, but Kompolti on account of his crippled 
feet could not follow them. * l 

He was arrested, and since he did not have a military status and 
™s in civilian clothes, they thought he was a spy. He knew very little 
Enghsh and he could not explain what he was doing with the soldiers. 
™ ;:^ n ;^; Md >- beaten and set tree on enemy territory miles away from 

i ! lH | " 1(i ? old Í er turned about > ^d started to return to the onlv 

h "" K ' he knew in America, New Buda, in far off Iowa. He lived mosüv 
T gre ™ C ° rn ' :u I 1 ; 1 ^atever he received from the poor colored people 
d fend d'l Sf ^r I"* 1 '" fr ke t by la ^ e d °^ ^^-hoTn 
ST o/\h7^ahne^ 5 ^le^ he t aí a "5?^ * FT 1 ! ^ 

;rLn i t:;";: , ' a,,K ,rtd thi ^ i: '^-^ ^^ ^tL a T & t^% 

in \r U W?S l , !,l 7 llial he reached the dried up bed of the Salt River 
in Missouri, which is not far from the border Lf t u ' 

rj? ,;:";:,„:'"' b * - - "«"■ ™--°r«,,f u a LS 

' tt^^r^^JSg^tt 


saw the mound of rags. He alighted, and when he saw that it was a man, 
with great effort he managed to drag the heavy stranger onto his wagon. 
He somehow succeeded in reviving him, and spoke to him in German. 
To his great surprise he then recognized Kompolti whom he had often 
met before the war. 

The old soldier recovered, and being an expert metallurgist he 
was given a partnership in a company which was making surveys in 
the mountains of Colorado. According to some records he made some im- 
portant discoveries. It Avas here that death overtook him. He fell into a 
chasm, and it was said that his death was not accidental, but that he 
was supposed to have been pitched over by his companions so that they 
would not have to divide the profits. 

His bones are probably still whitening in some unknown Colorado 

(In Bibliography see: Numbers 16, 81.) 


He was probably a member of the ancient Korponay family of Ko- 
monka, County of Szepes. Born 1809, at Kassa or vicinity. Came to 
America in the early 1840's or possibly a little sooner, where he became 
famous as a "polka dancer." In 1844 the "Honderű" of Pest writes 
about him : "The hellish dance, as the foreign newspapers inform us, was 
not satisfied with its victories in Europe, but swam across the ocean to 
North America, where for instance in New York it is now the most 
fashionable dance. Its greatest master is a Hungarian, named Korponay. 
Ladies and gentlemen are flocking to Mr. Korponay — writes the United 
States Courier, — to be inoculated with the hellish disease." 

That this dancer Korponay is the same Korponay who in 1846 was 
a captain in the Mexican War, and who in the Civil War became the 
colonel of the 28th Pennsylvania Volunteer Infantry Regiment, seems to 
be proven by the "Illinois State Register" of Springfield, 111. which on 
August 27th, 1849, published a short news item stating that G. D. Kor- 
ponay, the famous "polka dancer" who was an officer in one of the Mis- 
souri cavalry regiments during the Mexican War, sailed for Europe 
aboard the "Cambria" to take part in the war of independence of his na- 
tive land. His own letter of September 6th. 1862 also contains references 
to his participation in the Mexican War, in which he was captain of the 
3rd Missouri Volunteer Cavalry Regiment. 

According to some information, Korponay taught military tactics 
at West Point, (Kende, I. 39) but they have no record of it there. Kor- 
ponay did teach at a school, but this was a small private boys' school in 
St. Louis conducted by a certain Major A. J. Dorn. The young boys 
were given some military training, and Korponay who was a man of good 
reputation, taught the boys to fence. 

His favorite pupil was the nine or ten year old George Dashiell 
Bayard, who later at the age of 27 as a brigadier general fell in the battle 
of Fredericksburg, Va., December 14th, 1862. The boy who studied in 
this school for two years, never forgot his fencing master, of whom he 
was very fond. When he found out that Korponay was about to return to 
Hungary, the 14 year old boy wrote a letter to him, and begged to be 
taken to Hungary, and permitted to remain there with him. But he did 
not receive an answer, probably because Korponay had already left. It 
was due to the influence of Korponay, that the Bayard boy decided to 
become a soldier, and later he did graduate from West Point. 

When Korponay left for Hungary, the war had been over for sev- 
eral weeks, so he could not take part in it. He returned to the United 


States, together with several other emigrants, probably in 1852, and set- 
tled in Philadelphia, Pa. 

Not long after this, Korponay became an interpreter for the east- 
ern District of the U. S. Courts. On March 28, 1858 it was from here 
that he wrote a letter to Attorney General J. J. Crittenden, former 
Governor and Senator from the state of Kentucky, in which he offered 
in view of the "coming struggle" one hundred picked men for the army. 

He was 52 years old, when he became Lieutenant Colonel of the 
28th Pennsylvania Volunteer Infantry Regiment. On April 25th, 1862, 
he was appointed colonel, but he had to leave active service on September 
30th of the same year, due to a serious kidney ailment. He himself 
asked for and received his honorable discharge on March 26th, 1863. 

We have no more information about him. 

(In Bibliography see: Numbers 4, 13, 72, 88, 112, 114, 204, 220; Appendix 2.) 


He was an officer in 1848, and came to America with the group of 
which Joseph Prick was the leader. He went to Chicago with the group 
and while most of them remained there, he went further to their original 
goal, New Buda, Iowa, where he helped Ladislaus Ujházy to build his 
first log cabin. With the members of the Ujházy family, George Po- 
mutz and some other Hungarians, he signed the "document of founding" 
which was placed in one of the cornerstones of the house. From New 
Buda, he went to Cincinnati. He enlisted in the 24th Illinois Volunteer 
Infantry Regiment, June 22nd, 1861, as captain. 

He was seriously wounded on June 12th, 1862, in the battle near 
Jasper, Tenn., and never fully recovered. He was mustered out on 
January 19, 1863 as a major by brevet. In 1871 he returned to Hungary, 
and became a schoolmaster of the Calvinist church in Békésgyula, (the 
town in which George Pomutz was born.) He died there in 1874. 

(In Bibliography see: Numbers 193, 210.) 


Began his military career as an Austrian officer, but in 1848 went 
over to the Hungarian army, where he rose to the rank of major. After 
the surrender at Világos, he fled to Turkish territory with his wife. He 
remained in the company of Kossuth and went with him to America 
aboard the "Mississippi." In the Civil War he was a major of the 54th 
New York Volunteer Infantry Regiment, serving with Colonel Eugene 
Kozlay. He distinguished himself especially in the second battle of Bull 
Run, Va. Upon the death of Colonel Koltes he became brigade com- 

(In Bibliography see: Numbers 10, 82, 129, 162, 201, 219; Appendix 10.) 
KOZLAY EUGENE (1827—1883) 

We have little information concerning his life in Hungary. He was 
probably an officer in the auxiliary service in the war of 1848-49 He en- 
cf^xr 1 " th £ American arm y October 16, 1864, in the newly organized 
54th New York Volunteer Infantry regiment (Black Jaegers) of which he 
became colonel on March 19, 1864. He served mostly in the division 
commanded by General Sigel. He rendered excellent service in the dis- 
ery of the frauds which some of the high ranking officers in his regi- 
ment had P art Jl well-educated man, and an excellent officer, 


who for his meritorious services was appointed a Brigadier General by 
brevet, on March 13, 1865. He was mustered out April 14th, 1866. After 
the war he was employed as an engineer in Brooklyn, N. Y., and held 
other municipal positions. He worked as an engineer on the Brooklyn 
Elevated railroad. He died in April, 1883, in Brooklyn, at his home, 498 
Kent Ave. He was 56 years old. 

(In Bibliography see: Numbers 63, 82, 95, 141, 202, 219.) 


Born 1831, at Belenyes, County Bihar, and was a soldier in the 
Hungarian Army at the age of 17. He writes concerning the hardships 
that had to be endured by the soldiers that during the entire time of his 
service, he did not see one tent, and even in the worst weather they had 
to camp in the open. He served first in the Bánát as a national guards- 
man, then in the army of General Bern in Transylvania, as a sergeant of 
the 55th battalion under the command of Major Ihász. 

He went to Viddin with General Bern, and with Bern and others he 
became a Mohammedan under pressure of circumstances. From here they 
went to Sumla for a short time. Then one group went with Kossuth to 
Kutahia, Asia Minor, and another group with Bern to Aleppo, Syria. 
Kune was a member of this latter group. At Aleppo, where he took part 
in the fighting against the native Arab tribes, Bern died in a short while. 
Kuné, who was then 20 years old, joined the service of Emin Pasha, 
governor of Syria, whose headquarters were in Damascus. This Emin 
Pasha was a brother-in-law of Sultan Abdul Medsid. It took them two 
weeks to travel the 250 miles from Aleppo to Damascus on horseback 
through the Syrian desert. In Damascus he found several Hungarian 
emigrants, who were greatly dissatisfied with their miserable circum- 

The governor wanted to take Kuné, whom he considered a full- 
fledged Mohammedan to a pilgrimage to the holy cities of Mecca and 
Medina, and cheered him with the hope, that he would be able to drink 
from the original spring of the holy "Zam Zam" water instead of getting 
an occasional taste given by a returned pilgrim. 

This trip was never taken. Kuné spent months in Damascus in 
idleness. Meanwhile he received letters from Aleppo, from the Hun- 
garians remaining there. From these letters he found out that Kossuth 
would be released from his exile in Kutahia, and that the other Hun- 
garians had also applied for release, among them General Kmetty, the 
benefactor of Kuné. He thereupon asked the governor to permit him to 
return to Aleppo, which permission, much to his surprise, was granted 

On his return to Aleppo the only Hungarians whom he found there 
were General Kmetty and Captain Stephen Thoult, with his wife. General 
Kmetty did not wish to undertake the journey to America. And so in the 
group which made the journey on horseback to Tripoli there were only 
three Hungarians : Captain Thoult, his wife, and Kuné. (The Thoults 
later on lived in Boston, where they became popular members of the 
Stearns' "Hungarian Club", but later returned to Hungary. The letter 
of introduction given Captain Thoult by Kossuth is in the Library of 
Congress, Washington, D. C.) 

From Tripoli they went to Beyrout, from which port the Thoults 
began their journey to America, Kuné however went to Alexandria, and 
after a two weeks trip on a small English freighter arrived in Bristol, 
England. From there he went to London, arriving in New York May 1st, 


1852, after a four weeks journey aboard the "Cornelius Grinnell." By this 
time the tour of Kossuth in America was drawing to a close. 

Kossuth gave Kune letters of recommendation on two occasions. 
The first was given March 1st, 1851 in Kutahia. and the second June 
26th, 1852 at New York. 

From New York Kuné went to Hartford, Conn., then to Springfield, 
Mass., and lastly to Chicago, where he settled in 1855. Inside of 24 hours 
he received a position in the .Marine Bank, whose president Jonathan 
Young Scammon was a great friend of the Hungarian emigrants. His 
son Charles was taught by Joseph Prick, a former official of the County 
of rorontál, who a few years before had been the leader of a large group 
of emigrants to Chicago. Here he met Martin Koszta, a former Hun- 
garian officer, who two years before as the hero of the world famous 
"Koszta affair"', had almost become the cause of a war between the 
United States and Austria. In 1860 he was appointed a clerk in the state 
senate, and thus was introduced into political life. As an alternate 
delegate he took part in the Republican convention which nominated 
Abraham Lincoln to the Presidency on May 10th, 1860 and was the only 
Hungarian present on this memorable occasion. After the convention the 
party sent Kuné to the state of Indiana, where he made speeches on be- 
half of Lincoln in English and German. He met President Lincoln on 
several occasions, and talked to him in Springfield, 111., and in Washing- 
ton. fe 

On May 11, 1861 he, together with a German officer, began the 
organization ot the 24th Illinois Volunteer Infantry Regiment, of which 
he became Major. It was into this regiment that "the Lincoln Riflemen 
organized by Mihalotzy were merged. His American military career was 
a short one, because he resigned October 31st, of the same year. During 
this time he was otten in the company of General U. S. Grant, who later 
became the President of the United States, and who on one occasion, in- 
vited Kune to a two hour ride on horseback. During this ride thev spoke 
almost exclusively ot the Hungarian war of independence 

In 1863 he became an official of the Chicago Board of Trade and 
was also . a V lter on the Staff of the "Chicago Evening Journal"' He 
Council t0 P ° St ° f dty aSsessor of the South Sid e by the City 

It was in 1869 that he first returned to Hungary, and thereafter he 
often made trips there. During the Franco-Prussian war he was the war 

he PO ooe e nea" X ^^ ^^ ^ 18?2 at the Wodd ^VviZl 
he opened an American restaurant, but this venture ended with a con- 

;;; er, de ,, c oming back to Chicago, he remained an offfeS of The 

^*£ T ^J^™* *™ mm0m in 1911 < **t - English,. 

'In Bibliography see: Numbers 91, 103, 210.) 

Sarv fnT^tíve^hiín! ^ " V H t Utenant He later returned to Hun- 
gary, and received his pension until the time of his death. 


Enlisted with the Lincoln Riflemen in Chicago Tulv 8th i«*i 

mem ^\;v^^r' 1 uuh th , e , 24th minois ^^ ] t^ S: 

iTeuTenant Ator the war Knd' W a I^tT u , 1ÍCUtenant ' thin ^ 
the Post Office aChl H Alexander Jekelfalussy became clerks in 
,.„ RKi a \ LhlCa S°; He wrote several articles in the local papers 
(In liibhography see: Number 210.) pcipcia. 


LANGER IGNATIUS DR. (1800—1879) 

Born at Arad. He was a staff surgeon in the Hungarian war of 
independence. He arrived in America, probably at the port of New Or- 
leans, in January, 1850. He lived for a while at New Buda, Iowa, then 
in Davenport, where he tried farming. During the Civil War, he was a 
surgeon in the Army of the Potomac, and was much appreciated for his 
meritorious services. 

After the war, he lived in Vienna, Austria, and then returned to 
Arad, his birthplace. He died there April 2nd, 1879, at the age of 79. 


His father was John Ludvigh, a high government official during 
the Hungarian war of independence. He fought in the army as a young 
lieutenant. After the surrender, he went abroad with his father and set- 
tled in Brussels, Belgium, where they opened a lace shop. Since business 
was good, he was sent by his father to New York to open a branch. 
There he became a well-to-do businessman, who kept in touch with his 
old friends Matthias Rózsafy, and others by corresponding and meeting 
them often. He often attended the meetings of the Hungarian Society 
organized in New York in 1865. He served as a volunteer cavalryman in 
the Civil War. He died in 1895 in New York, leaving a widow and three 
children. His son John, an attorney, and the treasurer of one of the 
largest film concerns, "Famous Players" was in 1926, the president of the 
committee for the erection of the Kossuth monument, which now stands 
on Riverside Drive, New York. 

LÜLLEY EMMANUEL (1807—1895) 

He was a secret service man in the Hungarian war of independence. 
After the collapse he fled to Turkish territory with other emigrants. He 
was with Kossuth at Kutahia, but since he was often in the company of 
Kossuth's enemies, especially with Szöllösy, who later published a book 
attacking Kossuth, and with an Austrian agent named Jazmagy, who tried 
to assassinate Kossuth, the emigrants considered him a spy of the Aus- 
trians. His wife and five children were with him in Kutahia, and the 
the whole family came to America with Kossuth on the "Mississippi." 

He became a major in the Civil War, and according to a document 
signed by General Burnside, rendered valuable services. He then was em- 
ployed in the secret service division of the Department of Justice. He was 
pensioned as such. He died in October, 1895, at Washington. He was 
smoking in bed, and the bedclothes caught on fire, causing his death 
from the burns. He had nine children. Several of his descendants are 
living in Washington at the present time. 

(In Bibliography see: Numbers 51, 64, 201, 223; Appendix 10.) 

His father was Baron Joseph Majthényi, a member of the landed 
nobility and of parliament, who, having taken an active part in the war 
of independence was forced to flee. In America he went first to New 
Buda, Iowa, then in 1851 to Davenport, where he owned a farm with his 

The younger Majthényi enlisted as a sergeant in Fremont's army and 
remained there until September 15, 1861, when he was appointed lieuten- 


ant and adjutant to the Cavalry Guard, cf which Major Charles Zagonyi 
was the commander. He was the only Hungarian beside Zagonyi who 
took part in the famous cavalry charge at Springfield, Mo, when about 
160 cavalrymen under the command of Zagonyi put to rout an army ot 
L800 confederates, and thus secured that entire territory for the Union 

When Fremont's guard was disbanded, mostly for political reasons, 
Majthényi became captain of the 1st Indiana Cavalry Regiment. After 
the war' in 1866, he was appointed lieutenant of the 6th U. S. Cavalry 
but soon after that, he returned to Hungary with his father, taking with 
him his American-born wife. In Hungary he became an officer in the 
newly organized Hungarian army. In 1875 he returned to America, 
leaving his family in Hungary. From this time on all trace of him was 
lost, his family never again heard of him. His wife and children later 
returned to America. 

(In Bibliography see: Numbers 35, 38, 83, 111, 219. 226.) 


He was a sergeant in the 4th Xew York Cavalry Regiment, and 
was decorated for his braverv in the battle near Front Royal, on August 
15. 1864. 

(In Bibliography see: Number 202.) 


He enlisted as sergeant June 17th, 1861, in Chicago in the 24th 
Illinois Volunteer Infantry Regiment, on the day when the Lincoln 
Riflemen with Geza Mihalotzy commanding were merged into that regi- 
ment. He was discharged August 8th, 1862, because he became unfit for 
further service. 


Born in 1829. He was a lieutenant in the Hungarian war. He 
probably came to America with Charles Zagonyi and his companions. He 
was a member of the male-choir which the emigrants organized in August 
1851, in Xew York. He was a querulous, ill-natured man, who even be- 
fore the arrival of Kossuth agitated against him. He enlisted in the 45th 
New York Volunteer Infantry Regiment September 9th, 1861 at the age 
of 32, in which regiment he became captain, but because of a lung ail- 
ment retired from active service. He became a photographer after the 
war, and having married, settled in Brooklyn, N. Y. He took a small 
part in the Hungarian-American activities, and sometimes attended thei^- 
meetingfs. He had two sons and three daughters. He died in 1904. 

(In Bibliography see: Appendix Number 10.) 


An officer in the Hungarian war of independence. In the Civil 
War served first with Fremont's army, then under General Curtis with 
the 4th Missouri Volunteer Cavalry Regiment as Major. He later went 
to Florida, and served in the division of General Asboth with several 
other Hungarian officers. 

(In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 


MIHALOTZY GÉZA (1825—1864) 

Born April 21, 1825. He attended a military school in Austria from 
the age of thirteen, and in 1841 graduated as a cadet. He was later ap- 
pointed a first lieutenant in the 37th infantry regiment, stationed at 
Nagyvárad, and served in this capacity until the outbreak of the war of 

During the war he rose to the rank of captain. For a time he was 
a prisoner of the Austrians in the fortress of Arad. Upon escaping he 
went to London where he married. Here he fought a sword duel with the 
most trusted and loyal friend of Kossuth, Francis Pulszky. Pulszky's 
aide was Count Julius Andrassy, who later became the Minister for 
Foreign affairs of the Austro-Hungarian monarchy, while the aide of 
Mihalotzy was Stephen Tiirr, who later became a general in the Garibaldi 
wars. Mihalotzy received a wound on his arm. When he recovered he 
went to America, where during Kossuth's tour he again met Pulszky. 

First he tried farming, but the farmhouse burnt down. After this 
he worked as a gravedigger for three years. Befriended by a doctor nam- 
ed Valenta, he tried to study medicine. 

When it became certain that the south would secede from the 
Union, in the early part of 1861, he organized in Chicago a company of 
Hungarians, Czechs, and Germans, which was named Lincoln Riflemen 
with the permission of President-elect Lincoln. (The letter written to 
Lincoln by Mihalotzy, with the martyred President's permission in his 
own handwriting may be found on page 10.) 

The company organized by Mihalotzy was merged during June of 
the same year with the newly organized 24th Illinois Volunteer Regi- 
ment, of which Mihalotzy was at first Lt. Colonel, then on December 23, 
1861 because its Colonel. The regiment was in Missouri for a long 
time, as part of the division commanded by General Buell. The regiment 
then fought in Kentucky, Tennessee and Alabama, and took part in the 
battle of Stone River, under General Rosecrans. 

On September 19th, 1863, when Col. Mihalotzy led his men with an 
upraised sword in the battle of Chickamauga, to save the battery of 
General Starkweather, he was shot through the hand, but they succeeded 
in saving the battery. It took weeks for him to recover, and he wrote 
one of the letters remaining after him in which he asks for sick leave 
with his left hand. 

On February 24th, 1864, in Tennessee, his regiment took part in 
a skirmish near Dalton. At nightfall the regiment was ordered to proceed 
as far as Buzzard Roost Gap. When darkness fell, the sentinels reported 
that the enemy had also advanced their front line, and thus they stood 
face to face. At midnight Colonel Mihalotzy went to the front line per- 
sonally to examine the situation. 

Suddenly and unexpectedly a single shot was fired, without being 
followed by any other shots or noise. The bullet struck Mihalotzy, who 
could still go back to his officers. It was discovered that the bullet en- 
tered his right side and caused a serious injury. All the troops stationed 
there entered Chattanooga during the next day, taking with them their 
injured colonel, who died there on March 11, 1864, at the age of 38. He 
was buried in the National Cemetery at Chattanooga. He left his widow, 
but no children. 

In April when it was decided to fortify the city of Chattanooga by 
building new forts, they decided that the fort to be built on Cameron 
Hill will be named "Fort Mihalotzy," in memory of the brave Colonel 
who had died onlv a short while before. 


Mihalotzy was an excellent officer, about whose "highly judicious" 
advice Major-General J. M. Palmer spoke with praise. He was described 
as an excellent officer by Brigadier-General R. W. Johnson also in his 
report about Mihalotzy 's death. General John C. Starkweather praised 
his bravery and calmness in the battle of Chickamauga. 

A short time before his death he applied for an appointment as 
Brigadier General in one of the colored regiments, but his promotion was 
prevented by his untimely death. 

(In Bibliography see: Numbers 25, 71, 82, 91, 97, 106, 107, 159, 210, 219.) 


Captain in 1848 among the defenders of the fortress of Komárom. 
He arrived in New York from Portsmouth, England on July 2nd, 1851, 
on board the "Devonshire" in company of more than forty exiles. He 
was among those who signed the declaration in 1852 repudiating the anti- 
Kossuth article written by a fellow emigrant, named Szedlák. During 
the Civil War he was a captain, and then became a saddler. During the 
New York World Fair, he was a member of the jury. We have no fur- 
ther information concerning him. 

(In Bibliography see: Number 129.) 

An officer in 1848, who lived for a time in California, and was a 
lieutenant during the Civil War. We have no other information about 

(In Bibliography see: Numbers 106, 110.) 


o Came to Chicago with the group led by Joseph Prick, at the end 
of 1851. He was a non-commissioned officer in the Civil War. 


According to official data, he was born in Hungary, and probably 
is identical with that captain of the 6th Hussar Regiment named Mándy 
whose promotion to the rank of Major was requested by Gen Arthur 
Görgey himself "to raise the sinking spirit of the regiment." (Stephen 
Görgey: 1848, I 40 ) He also seems to be identical with the Colonel Ig- 
natius Charles Mandy, who for a time was a prospector in California He 
was a brave soldier of the Civil War, who enlisted August 24th 1861 as 

AnSVlö°^ e ? f t u e í anSaS re S iments - H e was appointed major' on 
August 16, 1862 for his bravery m the battle of Winchester, Va. Fish- 
ers Hill and Cedar Creek Va. He so distinguished himself in the battle 
SriSS Y% hat he ^ eived on April 2nd, 1865 the rank of 
■ L; ' l ' hu (,( ' m ' , , :i ^y brevet. He was mustered out September 15th, 1866. 
He was wounded m the battle of Cedar Creek, where he was a member 
on th( stafl of General Getty, in the second division of the sixth army 
corps on October 19th, 1864. He also received a thigh wound in the Zl 
Lle at Spotsylvania Court House, Va. 

About Lis bravery in the battie of Petersburg, Va., which ended 

CÍw^^^ thea ^ of' the Ve^ín? 

Bvt Pol ( u ,': \ , Tlle comm and was turned over to 

Bvt. Col. Charles Mundee, assistant Adjutant General of the Division 


who led it in person with most conspicuous gallantry throughout all the 
subsequent movements. With perfect confidence that the troops under 
his command would follow wherever he would lead the way, he pressed 
forward in front of the line of battle with perfect disregard of all danger 
and by his example, as well as by the skill with which he handled the 
command, contributed in a very great degree to the glorious achievements 
that day performed by the Vermont brigade." 

About his later years we only know that he died on June 4th, 1871. 

(In Bibliography see: Numbers 50, 63, 219.) 


He was an officer in the Hungarian war. He went to California, 
and according to some, was a colonel in the Civil War. We have no 
other information concerning him. 


Born 1815. He served 18 years in the Austrian army, as an officer 
of the 4th Hussar Regiment, and at the outbreak of the Hungarian War 
joined the Hungarian army with 500 hussars. He fought during the war 
as a captain, and as he writes himself in a document took part in 26 
battles. He was wounded several times. 

He went to Kutahia with Kossuth, and remained with him con- 
stantly. He came to America with Kossuth on board the "Mississippi." 
He was mostly in Kossuth's immediate retinue and was one of those loyal 
officers who acted as body-guards around him. He was with Kossuth for 
a while during his American tour. 

He went to St. Louis, and on May 3, 1861, immediately after the 
first Lincoln proclamation enlisted as lieutenant in the 5th Missouri 
Volunteer Infantry regiment, although at this time he was 46 years old. 
He later became a colonel of the 5th Missouri Cavalry Regiment (Ben- 
ton Hussars). 

We have no information concerning his later years. 

(In Bibliography see: Numbers 53, 118, 129, 162. 166, 201; Appendix 10.) 

A member of the ancient Perczel family of Bonyhád. Born 1812, 
at Bonyhád, County of Tolna. He studied at home with his older brother 
Maurice who later was a general in the war of independence. Their tutor 
was Michael Vörösmarty, the great poet. At the age of twenty he was 
elected to a county office in Baranya, and in 1848 he became a member 
of parliament from his county. In the war he served first as a major of 
the National Guard, and with his older brother he organized the "Zrinvi 

As major he became the commandant of the fort Pétervárad on the 
Danube, then for a short time was the commandant of the fortress of 
Arad. His ungovernable temper caused many clashes with his superiors, 
so that he was arrested even as the commandant of the fortress of Arad 
for insubordination by General Damjanics. He was saved from graver 
consequences only by the intervention of his one-time tutor Michael 
Vörösmarty. He took part in the unfortunate battle of Temesvár. 

After the surrender at Világos, he fled to Turkish territory with 
his wife (née Emilia Latinovics) and his brother. They arrived to Turnu 
Szeverin on August 16th by way of Orsova. Although the two brothers 


were always political opponents of Kossuth, they went with him to Vid- 
din, Sumla* and Kutahia. In September of 1851 he together with Kossuth 
and others were hanged in effigy in Budapest. 

Nicholas I 'erezel came to America, with his wife aboard the "Mis- 
sissippi". His brother settled in England. Arriving in America, he was 
at first with Kossuth, and on one occasion spoke in his place at Lenox, 
Mass., but they soon parted. In May, 1852 Perczel tried to call together 
an anti-Kossuth mass meeting, but his plan did not succeed. At first he 
gave French lessons, then tried farming near Davenport, la. In 1857 he 
returned to England to his brother. They were together for two years, 
then both of them went to Italy, to take, part in the war for the' libera- 
tion of Italy, but in 1859 after the peace of Villafranca, Maurice returned 
to England, and Nicholas to America. 

Here he settled again in Davenport, Iowa, where he became a 
merchant. In 1861 when permission was given by the war department for 
the organization of the 10th Iowa Volunteer Infantry Regiment, Perczel 
took an active part in the organization and became its first colonel. The 
regiment was formed in July, but did not see service at the front until 
January 1862. In this first clash which happened near Charleston, Mo., 
eight soldiers of the regiment were killed, and 16 were injured. Perczel 
was present with his regiment at Xew Madrid, and at the "capture of Is- 
land Xo. 10. His regiment was a part of the army which captured five 
thousand Confederate soldiers near Tiptonville, Mo. When the Missouri 
campaign ended the regiment was ordered to Hamburg Landing near the 
Tennessee River, together with the division commanded by General Pope. 
At the siege of Corinth this regiment was a part of the íeft wing of the 
besieging army. 

At the siege of Corinth Perczel commanded a brigade, his own regi- 
ment and the 17th Iowa. During the siege he took part in two important 
battles. One was on the afternoon of May 26th, 1862, in which the 10th 
Iowa regiment took part with four cannons. The enemy lost 125 dead in 
this battle, while the 10th Iowa regiment had onlv 8' casualties. These 
losses were almost unbelievably out of proportion, but later were confirm- 
ed by official investigation. The second battle took place Mav 28th on 
the night ot which the Union Army entered Corinth. The nekt morning 
they counted 93 new Confederate graves, while the Union army had al- 
together 30 dead and wounded. 

After the occupation of Corinth the brigade of General Schuyler 
Hamilton, to which Perczel's regiment belonged, pursued the enemy as 
tar as Boonyille. Upon returning, the regiment encamped near Corinth, 
at C ear Springs and later advanced twenty miles, and remained in Jacin- 
to the seat of the County of Tishamingo, until September 18, when they 
attacked the Confederate Army of General Price, with a part of the regi- 
ment commanded by General Rosecrans, near Iuka, Mo. In this battle the 
0th Iowa regiment suffered a great loss of life and casualties. They 
Mu.eeded m turning back the enemy, and on October 3rd, and 4th took 
part m another bloody battle near Corinth. When the campaign came to 

V •' , • U T d Í SO left the service ' He was recommended for an 

,P pom mem as bngadter-general, but without success. In January of 

rmt wl Vi" uT tOUCh - lth ^ headquarters in Cairo with General 
s;:;;;. 1 ; Wh ° latC1 became commander-in-chief and President of the United 

Brigadier General Schuyler Hamilton, the commander of the 2nd 
lh ls f 10 " oi he army of the Mississippi reported on April 22nd 1862 
about Perczel and two other Colonels: ^he> showed on ad occasions so 
much Pertudé, so much attention to th health and welfare TweH 


as instruction of the brigades under their commands, that the camp of 
the 2nd division excited the emulation of the whole army, as to prove 
them well fitted for their positions, and inspiring the men and officers 
under their orders with a confidence which could not fail to prove of 
the highest value in an engagement." 

This same general reported on July 17th, 1862 that Perczel took 
part in a bold reconnaisance on the Danville Road to Corinth, when he 
met a much larger enemy detachment, but with great gallantry and cool- 
ness he succeeded in forcing back the largely superior force. 

According to a report by Brigadier General John C. Sullivan, 
September 20th 1862, Perczel conducted himself so bravely in the battle 
of Iuka, Mo., and kept his positions so tenaciously, that the enemy sus- 
pecting a much larger force behind him gave up the fight for that point. 

On part of his own soldiers, Lieutenant Lorenzo D. Immel re- 
ported that the conduct of Colonel Perczel won the "applause" of his 
fellow officers and men. 

He left active service because he often had superiors who could 
not equal him in military knowledge, and whose treatment he found 
hard to endure. One of these with whom he had the most trouble died 
later of acute alcoholism. 

After the war he lived in New York, where he became the first 
president of -the Hungarian Society organized in October, 1865. He held 
this office for one year. In New York he was a merchant of Hungarian 
wines. After the reconciliation of 1867 he returned to Hungary, and the 
next year became Lord Lieutenant of the County Baranya and the free 
regal city of Pécs (Fünfkirchen.) 

In 1886 he was appointed a member of the Upper House of Par- 
liament by King Francis Joseph. In 1887 he resigned as Lord Lieutenant 
upon which occasion the King decorated him with the order of St. 
Stephen. He was at the same time elected a member of Parliament by 
the city of Pécs on a non-partisan platform. With his brother Maurice he 
was one of the few living 1848-ers in 1896, when the nation celebrated 
the one thousandth year of its existence. He died in the spring of 1902 at 
Pécs, at the age of 92. 

(In Bibliography see: Numbers 24, 39. 46. 49, 51. 53, 64, 67, 76, 82, 89, 
102, 106, 128, 137, 145, 161, 186, 205, 215, 219; Appendix 3, 10, 11.) 


A private in the 1st New York (Lincoln) Cavalry Regiment, from 
August 16th, 1861 until June 27th, 1865. 

(In Bibliography see: Number 14.) 


Probably a brother of the preceding. He enlisted on the very same 
day in the same regiment, and was mustered out as a private at the 
same time. 

(In Bibliography see: Number 14.) 


Came to Chicago in 1851 with the Prick group. He served as a 
soldier in the Civil War. In the early 90-s he owned a restaurant in 
Chicago, on South Halsted St. 



He was 39 years of age, when he became captain of the 8th New 
York Volunteer Infantry Regiment on April 23 : 1861. Later he became 
Lieutenant Colonel of the same regiment. He served under Generals 
Blenker, and Stahel-Számvald. 

PULITZER JOSEPH (1847—1911; 

Born April 10th, 1847, in Makó, Hungary. His father was a very 
poor itinerant grain agent named Philip Politzer. His mother was 
Louise Berger. It is not true that his mother was a Catholic. He was 
about 17 years of age, when he went abroad, and tried to become a 
soldier, but because of his weak eyes and poor physique he was rejected 
again and again by the Austrian army, the French Foreign Legion and the 
English Army. 

In 1864, in Hamburg, Germany, he met an American recruiting 
agent for the United States who persuaded him to go to America, and 
join the Union army. He arrived in Boston in either August or Septem- 
ber, 1864, and on November 12, enlisted in the 1st New York (Lincoln) 
Cavalry Regiment, in which a few other Hungarians served. This regi- 
ment was recruited for the greater part by Carl Schurz, one of the best 
known American Germans of the time, and consisted mainly of Germans. 
Pulitzer took part in four encounters with this regiment, and was mus- 
tered out on July 7th, 1865. 

During October of the same year, he went to St. Louis where he 
tried one miserable job after another, until finally he became the secre- 
tary of one of the German Societies there. In 1868 he became a reporter 
for a German daily owned by Schurz. He received his citizenship papers 
in 1867. 

He was 22 years old, when in December. 1869 he was elected to 
the lower house of the Missouri State legislature, in spite of the fact 
that due to his youth, he was not eligible for election. Soon after that 
he fired a shot at a politician named Augustine, wounding him ^lio-htlv 
and paid a tine of 105 dollars, which was raised bv hi^ friends In the 

?£o ntl S e Í? 6 St , udie 1 d kw ' and in 1876 be S an t0 Practice. He married in 
1878. He bought the bankrupt "St. Louis Dispatch" which shortlv after 
merged with the "Post", under the name "St. Louis Post-Dispatch" Of 
the original Pulitzer papers this is the only one in the hands of his heir^ 
at the present time. 

In October, 1882, the editor of his paper shot and killed a promi- 
nent attorney, and though he was found not guilty bv reason of self- 
defense, Pulitzer felt that St. Louis was not suitable territory for him 
more. He kept his paper there, but he himself moved to New York. 
He purchased the bankrupt 'The World" for 346,000 dollars. He immedi- 

tnLZ^LV enS ^u Seeki u g Paper ' With such financial access, that 

m three vears he paid the purchase price, and besides made a profit of a 

hah a million dollars. In 1887 he organized the evening edition as a °ep- 

' .--p;- which he used principally to fight with the newspaper 

I he two papers became shocking examples of "yellow 

much so that the papers were barrel from'many litrans 

the papers were very profitable, and in six and a half 

as. t sasorr P =r* ,™v°. f ar x 


pers, but their direction he never entrusted to any one else. Later the 
"World" became a first class paper, which had a great influence on the 
country's press and its political life. Shortly before Puitzer's death the 
morning paper had a circulation of 300,000 and the evening edition 
600,000, the Sunday edition of 600,000. 

Pulitzer died October 29th, 1911 in Charleston, S. C. where his 
yacht was anchored. He left three sons and two daughters. In his will he 
disposed of 18,645,000 dollars, of which he bequeathed two million to 
Columbia University, for founding a School of Journalism. Of this sum 
the income of a half a million dollars is used every year for the Pulitzer 
Prizes. "The World" declined in the hands of the heirs and when it 
could not be kept going without large deficits, the heirs sold it to the 
Scripps-Howard concern, which then merged it with the "Telegram." It 
is published today as the "New York World-Telegram". 

Pulitzer returned to visit Hungary, but he did not have any contact 
with the Hungarian-Americans, and their affairs did not interest him. 
Possibly the only time he appeared among Hungarians, was at the ban- 
quet held in honor of Michael Munkácsy, the world famous painter of 
"Ecce Homo", "Christ before Pilate" and other classic masterpieces. 

(In Bibliography see: Numbers 11, 14, 34, 61, 78, 80, 91, 103, 179, 199, 
202, 223.) 

POMUTZ GEORGE (1828—1882) 

Born 1828, at Békés Gyula. (According to some of his relatives in 
Hungary, the year of his birth was 1816.) We know practically nothing 
of his early youth. He probably studied in a military school, and in 1848, 
joined the Hungarian army, where later he was appointed captain by 
General Klapka. In Komarom he became secretary of Ladislaus Ujhazy, 
civil commissioner of the town who later appointed him Chief of Police. 
According to some records, fleeing abroad after the war, he married in 
Paris the girl he loved, whom he could not marry earlier because of the 
opposition of his parents. He arrived to the United States, allegedly with 
his wife, where he first went to Keokuk, Iowa, then later settled in 
New Buda. 

Other more reliable records do not even mention that Pomutz was 
married and that his wife eloped from him with a Hungarian emigrant. 
The facts are that Pomutz did not come to America on the same ship 
with Ujházy, (Dec. 1849) but shortly after the arrival of Ujházy he also 
arrived in America, and when Ujházy with his family left New York 
for Iowa on April 16th, 1850, together with Ferdinand Takács, formerly 
a captain of the Hussars, and Lieutenant Gustav Kovács (who later 
served as captain of the 24th Illinois Volunteer Infantry Regiment), 
Pomutz also was in their company. They arrived in Iowa in the begin- 
ning of August, 1850 to a place which Ujházy had previously chosen, 
which was about 180 miles from Burlington, Iowa, and which Ujházy 
named New Buda, after the ancient Buda, capital of Hungary. Pomutz 
helped to build the log house, which became the home of the Ujházy 
family, and signed the document, which was built into the corner-stone 
of the house. 

He, with Takács and Gustav Kovács claimed for themselves plots 
about six miles from that of Ujházy. 

At the beginning of 1852, when Kossuth reached St. Louis on his 
American tour, Ujházy visited him, accompanied by Pomutz. The met- 
ing took place on the 9th of March. When Ujházy moved to Texas at 
the beginning of March, 1853 following the death of his wife, his house 


was occupied by Pomutz. For a short time he was in Texas with Ujházy, 
but returned shortly to Xew Buda. John Xántus. the renewed Hun- 
garian explorer and naturalist, who enriched the collections at the Smith- 
sonian Institute in Washington, and who for a short time was American 
Vice-consul in Mexico, visited New Buda in July, 1854, and spent several 
months there. From the letter- of Xántus, later published in a book, we 
learn that at the time Pomutz was a single man, and of the possibility 
that he had a wife we do not find a word mentioned. Xántus speaks of 
Pomutz as a very sympathetic man. who rendered an inestimable service 
with his cheerful helpfulness to the often discouraged and well-nigh 
helpless company. He took care of five or six, sometimes 12 sick, for 
whom he cooked, washed, and kept the house clean and orderly. 

At the outbreak of the Civil War. he took part in organizing the 
15th [owa Volunteer Infantry Regiment, which work was completed in 
ember, 1861. For a while his good friend the former Major Kompolti 
was with him with the regiment. (See Kompolti.) The regiment had 37 
officers, and 1113 men. On Dec. 23, 1861 Pomutz was appointed adjutant, 
on April 22nd, 1863, he became Major, and on August 18th, 1864 Lt. 
Colonel, in which capacity he became commander of the third Brigade, 
under General Sherman, in the Army of the Tennessee. The Regiment 
marched in the parade which took p'lace in Washington after the vic- 
tory, and were reviewed by President Johnson and General Grant The 
regiment was mustered out in Louisville, Kv. on July 24th, 1864 when 
Pomutz returned to Iowa. Of the original oficers in 'the regiment onlv 
three remained, and of the men 207. 

T . He wa * appointed U. S. consul at St. Petersburg by President 
Johnson, on Peb. 16, 1866, and later was promoted Consul General After 
a praiseworthy service ot twelve years, he was recalled bv President 
Hayes m 1878. Pomutz did not return to America, but remained in St 
I etersburg. where he died in poverty on October 12 188 9 He was 54 
afiK (fording to the Journal de St. Petersbourg, Samedi, 2114 
Oct. 1882, he died on the 30th of September.) 

Pomutz was a splendid brave soldier, and an excellent administra- 

War u?nt?T" V ) •- i B - elknai ?' wholater b ^me the Secretary of 

•L Wr ° te th 5 h . lstor y oi hls regiment, in which he speaks of Pomutz 
in the most glowing terms. He kept the records of the regiment ancT all 
official correspondence in such order that these records were considered 
without a peer in the entire Army. His fellow-officers, and m7n al- 
so thought a great deal of him. and he was deservedly cal ed thT mo^ 
.-Pub.r officer in the regiment. He was not forgotten even after d^atn" 

J S 1 . " C ° mradeS T k ' ' Sma " C ° llection to take care of his grave 

' h,S SerV1CeS aS ^nsul Curtin - U - S - Ambassador at St Peter.burJ ^ and 

former governor of Pennsylvania also spoke with much praise * * 

Ihc 15th Iowa regiment took part in the battles at Shiloh. Tenn.. 

Ste N C Játomé ^Atlanta, Ga., Savannah, Ga., and Benton- 

led the charg-e near Fairhiirn r? \\-u i CfellIlcru ab Major. He also 


Belknap, writes of him as a Hungarian, which he would not have done, 
had Pomutz considered himself a Rumanian. An alleged grandson of his 
(see : Popovici, in bibliography) wrote an article about him with erroneous 
data, and with purposeful falsifications of facts depicts him as a fore- 
runner of the Daco-Rumanian aspirations. 

(In Bibliography see: Numbers 2, 16, 24, 31, 63, 70, 76, 77, 82, 156, 186, 
193, 208, 219, 221, 226; Appendix 8, 11, 12.) 


A Hussar of the Jász-Kun regiment, from Kunmadaras. He served 
at Prague with his regiment but when the Hungarian war of independence- 
broke out he escaped to Hungary. He is said to have served as a non- 
commissioned officer in the Civil War, and it is alleged that later he 
was a riding master at West Point, 'but there are no records of this at 
the Academy. 

RADNICH EMERY (1824—1903) 

He was captain of engineers in 1848-49. He arrived in America 
in the company of Ladislaus Ujházy the founder of New Buda and his 
family on December 16th, 1849, aboard the "Hermann" in New York. 
He settled in Davenport, Iowa. He was 27 years of age, when with John 
Pragay, and several other Hungarians, he enlisted in Aug. 1851 in the 
army of Narciso Lopez, the Cuban revolutionist at New Orleans. With 
them he went to Cuba, but the reckless adventure collapsed within a 
few days, and he was taken prisoner by the Spaniards. He was taken 
with nine other Hungarian companions and others to Ceuta, Africa, 
where he was in prison for a year and a half. When he was freed he 
went to Mexico, and from there to the United States, where he served 
as an officer in the Civil War. After the war he went back to Hungary, 
and received his pension until the time of his death in 1903. He was 79 
years of age. 

(In Bibliography sec: Numbers 2, 27, 126, 129, 136, 176.) 

RADNICH STEPHEN (1828—1912) 

Born in the Count)' of Fehér, he was a soldier of the Hungarian 
army in 1848-49 and he spent some time in one of the prisons of the 
Austrians. He was 22 years old, when on the 7th of March he arrived 
in the United States. He became a carpenter and worked in New 
Orleans, and later in Garden Grove, la. For a time he built houses, 
but later turned to farming and succeeded in enlarging his original 
farm to 666 acres. Before his death for about ten years he was president 
of the Farmers' Bank of Davis City, la. (Davis City is the nearest 
community to the site of the now extinct New Buda.) For about 15 
years he was president of the local School Board. He died Sept. 13, 1912, 
in his 84th year. His son, A. F. Radnich, who was born in 1878, is 
one of the directors of the bank, where his father was president. 


The youngest son of Theodore Rombauer, the director of a muni- 
tions factory in Nagyvárad, in 1848-49, who came to America. His grand- 
father was a Lutheran pastor. He was born at Munkács, as were his 
brothers. In the Civil War he first served in the National Guard, later 
became an officer of the artillery, and served under Major General 
Cadwallader C. Washburn, the commander of the West Tennessee Dis- 


strict as Major, and as such he commanded seven batteries. Later as 
a member of the staff, he became the commander of the entire artillery 
of that district on July 6th, 1865, but he was mustered out on August 
18th oi the same year. 

Wter the Civil War, he became an officer of the St. Louis— San 
Francisco Railroad, and in 1896 he established the Rombauer Coal Co., 
at Novinger, Mo. He had five children. He died on September 15, 1912,' 
at the age of 75. 

(In Bibliography see: Number 193.) 


Born May 9th, 1833, at Munkács. The brother of the preceding 
Rombauer. Fought in the Hungarian war of independence with his three 
brothers. Coming to America he became an engineer, then an attorney 
and later as Judge of the Circuit Court, he became one of the best 
known jurists m the state of Missouri. He married Augusta, the daughter 
ot Gustave Koerner, the German leader and Lieutenant Governor of the 
state of Illinois. 

In the Civil War he enlisted as private with the 1st Missouri 
Volunteer Infantry Regiment, then became a captain in the 1st Regiment 
of the U. S. Reserves After the Civil War, he became a municipal 
judge, then judge of the Circuit Court and the Court of Appeals and 
tor many years was the legal advisor of the School Board. He had 
seven children, three sons and four daughters 

Although Roderick E. Rombauer lived among Germans he also 

in" 8^Te a maT th th the ^T ™ n \ ÜP ° n the dca ^ ° f Louis' Kossuth" 
m 1894, he made the speech at the memorial services held by the 
Hungarians of St. Louis. He visited Hungary in 1896 as one of the 
representatives of the American Hungarian's^ attended the celebrate 
held to commemorate the founding of the thousand-year-old Hungry 
SeXn S " ? Un ? ar r * nd En ^ lish s P e ech at the monument oi Tount 
mChS Kf^ar y^H™^ Gen : A ^ur Görgey, the Commander- 
Hl , \ ? r ° f mde P en dence, in his solitude at Visegrád and 

Enel Lh n wh£r day m Kr h i s / om P-y- He wrote an autobiog^ 
Unghsh which was published as a small book in 1903 

He died at St. Louis, on March 26, 1924, at the age of 91. 

(In Bibliography see: Numbers 87, 167, 168, 193.) 


in !*£"** Z^^&^t^' He , al l° WaS bo ™ at Munkács, 

pendence a^dt^ed^ía w^L ^tt grnf^e^ °' 7 1 

widow of Major Count Theodore Demhin*W t } H f marned the 

era! Dembinski, the Com^^^ WaS - the ne P hew of 

Görgey. She was' born Emilia t Horf a t! Hun # anan arm >' befo ^ 

*** part in ...„„erous engagements He ^ °{ ^ So «thwest. He 
the beginning of the w"r TnH 1., ,T S °, rdered to RoIla > Mo., 

Pacific Railroad g as far as the ása^e R- Cd ^ the defense of th ^ 

Osage R 1V er. As commander of the 


brigade he prevented, together with three hundred of his cavalrymen, 
the Southern army from crossing the L'Anguille Creek, which meant 
substantial aid to the Northern forces. 

After the war, he became one of the most influential citizens of 
St. Louis. He was the editor of the "New World", the president bf 
the Board of Assessors, the treasurer of the Internal Revenue Depart- 
ment and a member of the School Board for years. 

He and his wife celebrated the 65th anniversary of their mar- 
riage on May 3rd, 1922. His wife died a year later, at the age of 94, 
and he, at the age of 93, on September 28th, 1925. He had four sons. 

J. R. Rombauer wrote an extensive history of St. Louis, during 
the first year of the Civil War. He visited Kossuth in Turin in 1890, 
and wrote of his experiences in a series of articles. He was an honorary 
president of the Kossuth celebration, which the American Hungarians 
held in Cleveland in 1891. 

(In Bibliography see: Numbers 62, 82, 166, 167, 170, 193, 219.) 
ROMBAUER ROLAND (1837—1898) 

A brother of the preceding Rombauers. He was also born at 
Munkács, in 1837. In the Civil War he served as captain in the 1st 
Florida Cavalry, in the District of West Florida, under the command 
of General Asboth. He was appointed Provost Marshal by his general. 

After the war, he went to Montana, where he made surveys of 
mines; later he became an official in the forestry service. He died of 
heart failure suddenly while riding his horse, on November 20th, 1898. 

(In Bibliography see: Numbers 87, 193.) 

Matthias E. Rózsafy, the pioneer American-Hungarian journalist 
was born November 29, 1828 at Komárom. His father's name was Ruzics- 
ka, and his mother's, Therese Macl. The family was of Czech origin. 
Rozsafy, as a young man, following the tendency of the time to "Hun- 
garianize", changed his foreign-sounding name to the Hungarian name 
Rozsafy. He was eight years old when he was first sent to the local "ly- 
ceum" and at the age of fifteen started his preparation for the priest- 
hood in the archiepiscopal seminary of Esztergom. Since he was a bril- 
liant student, probably the best among his schoolmates, he was sent by 
Joseph Cardinal Kopácsy, the Primate of Hungary, to the Pazmaneum 
of Vienna, to the school which was founded by Peter Cardinal Pazmany 
in 1635, and in which to this day the best students of the Hungarian 
Catholic dioceses are sent. 

He was twenty years of age, when the Hungarian war of inde- 
pendence broke out, and with most of his classmates he left school, never 
to return. He went to his home town, Komárom, where in January, 1849, 
with his friend Colonel Joseph Mack who shortly afterwards became the 
commander of the artillery of the fortress, (and who died in Rózsafy's 
arms later in North Carolina) published the daily ''Komáromi Értesitö". 
He wrote almost everything that the newspaper contained, and later 
when the fortress and the town were encircled, he often invented "good 
news" to strengthen the morale of the population. Governor Kossuth 
himself spoke with approval of the paper. The first issue appeared on the 
9th of January, in small quadrat form. Rózsafy was the editor until July 
4th, when the name was changed to "Komáromi Lapok". The paper 
was invaluable when the people could not obtain news elsewhere. In all 


98 issues appeared. Its only complete copy is in the National Museum at 

Colonel Mack was an exceedingly irritable, hot-blooded, stubborn 
soldier, who more than once refused obedience to his superiors, so much 
that he was suspected of treason. He was imprisoned for six months. 
Mack asked Rózsafy, his best friend to find the Hungarian government, 
and to intercede for him and obtain his freedom. Rózsafy did set out, 
and finding the government at Világos, succeeed in obtaining the pardon 
for Mack, but he reached Komárom on the very day that Mack was set 
Free by General Klapka and his rank restored to him. 

After the surrender of the fortress (October 4, 1849) Rózsafy and 
Mack did not accept the safe conduct given to the soldiers. They went 
together to Italy, and for a while lived there. With several other emi- 
grants they worked out a plan for new insurrections to take place simul- 
ta neoiisly in different parts of Hungary, Austria, and Italy, the northern 
part of which belonged to Austria. By this time Kossuth lived in Kutahia, 
Asia Minor, and they tried to secure his consent for the plans. Rózsafy 
wrote to Kossuth first in December 1850, who at first hesitated, but later 
they were able to convince him that the plan would be carried out suc- 
cessfully. Kossuth wrote to Rózsafy on March 21, 1851, and sent him 200 
Turkish piasters for his traveling expenses. 

Rózsafy and Mack went to Asia Minor, and settled in Broussa, 
not far from Kutahia. From here Rózsafy went to Kutahia, and was the 
guest of Kossuth for eight days. 

About the end of June, 1851, an American painter named Gould 
visited Kossuth, acompanied by his servant. (A letter from Gould de- 
scribing this meeting was published in the New York Commercial Ad- 
vertiser.) The servant went about his work quietly for a few days, but 
one day he spoke in Hungarian. He was Colonel Mack, who thereupon 
discussed thoroughly the revolutionary plans with Kossuth and received 
from him the authorization to organize the revolution in Hungary. (This 
document in Kossuth's handwriting became the property of Rózsafy af- 
ter Mack's death, who gave it to Alexander Koháry, a Hungarian busi- 
nessman in Pittsburgh, since deceased.) 

ECossuth sent a letter by Mack to Philip Figyelmessy, who later 
becanic a colonel in the Civil War. In the letter he states that he has 
approved the plans of Mack, and requests the help of Figyelmessv in 
the organization of the proposed revolution. 

Mack went to Bucharest, Rumania, and directed the revolutionary 
activities from there. He himself traveled into Hungary disguised as a 
Rumanian peasant with a "dancing" bear, Figyelmessy as an orthodox 
Jew, and Rozsafy as a French traveling salesman, although he did not 
know a word of French. They spread the revolutionary proclamation of 
J° n S ^ e th h > the millions, although their lives were in danger every 

,, , The Xn . M ; i;i " Poüce discovered the conspiracy. Rózsafv seeing 

£5 STi,?" , " " al,n,a(1 ; bUt St ° PPed ° n h " W ^ in Kotrom? to 
fenced trTdLi w ? ^ ^^' But he Was ca P^ed, and en- 

í? f nCe V, execution was to take place the next day when he 

uccee ^. "i escaping garbed in woman's clothing. Going on the street 
J«™ '- ^ther, who was walking on the other side* They did no 
■r\ to s P eak t0 e \ ch other, a wave of the hand was their farewell 

K Zl I ' 1 thCr ag T- (Rdated b ^ his son ' Louis G. RosTfy) 
Mack and Figyelmessy also succeeded in escaping. They met the 
a "e in London. In the meantime the Austrian police struck and in a 
5hor1 tlme — than one hundred prominent men wer executed I 


London they went to visit Kossuth, who had returned from America, but 
there was nothing more to do. For a time they lived in London. Rozsa- 
fy married there, the daughter of a family named Wriede, one of ten 
sisters. Every one of the ten girls married Hungarian emigrants. (Re- 
lated by Louis G. Rosafy.) 

In 1858, he moved to America with his wife, and lived for a time in 
New York, then did some farming in North Carolina, on a plantation 
named Fair Oaks, near Wilmington, N. C. Mack, who also came to 
America, lived here with him for a time, and also died there. 

Later he operated a farm in Peekskill, N. Y. In the Civil War he 
served under General Pope as captain of the 1st West Virginia Light 
Artillery Regiment, and was mustered out a Major by brevet. After the 
Civil War, he lived in New York, and later moved to Washington, 
where he had a government position and later he had his own patent 

Rózsafy took an active part in Hungarian-American affairs, and 
was the first secretary of the New York Hungarian Society, organized 
in 1865. In July, 1891 he was honorary president of the committee for 
organizing a Kossuth celebration in Cleveland, Ohio. 

He often wrote articles in the early Hungarian newspaper "Nemzetőr" 
edited by Gustav Sz. Erdélyi. 

He is justly considered the pioneer of American-Hungarian journal- 
ism, since for long years he sent articles to Hungary, dealing with Amer- 
ican-Hungarian life. These articles appeared mostly in the ''Hazánk." 
He was largely instrumental in founding the "Szabadság" in Cleveland, 
Ohio, first as a weekly. This paper is now a daily publication in its 
47th year. 

Dr. Joseph Szinnyei, the great Hungarian historian of literature, in 
his great work of 14 volumes, written about Hungarian authors, writes 
about Rózsafy and mentions the fact that as a young student, Rózsafy 
was his private tutor in Komárom. 

In 1884 he wrote a letter to the council of Komarom, asking them 
to care for the graves of his parents. The letter was published on 
August 31, in the "Komárom and Vicinity.'] 

Rózsafy died May 8th, 1893- in Washington. He is buried in Ar- 
lington National Cemetery. 

In 1939, a son, a daughter, and several grandchildren were living 
in Washington. His son, Louis G. Rosafy retired after 55 years in govern- 
ment service, on March 1st, 1939. He was the chief of the Old Records 
Office, of the War Department. His other son Eugene G. Rozsafy, died 
Nov. 2nd, 1938, in Washington, and is buried in Fort Lincoln Cemetery. 

(In Bibliography see: Numbers 62, 64, 106, 145, 193, 195, 200, 205, 209, 213.) 


The son of Louis Kossuth's sister Louise. In the Civil War he 
served under General Asboth, as Major of the 1st Florida Cavalry 
Regiment, together with Alexander Gaal, Emery Mészáros and Roland 
Rombauer. In September, 1864, with General Asboth and his cousin, 
Ladislaus Zsulavszky, he took part in the war near Choctawhatchee 
Bay, where they took many prisoners. 

Lt. Colonel A. B. Sparling in the report which he sent to Brigadier 
General J. Bailey, on November 18, 1864, from Barrancas, Fla., about^ 
the Barren Bridge Expedition, speaks with praise about Ruttkay. 

On April 24, 1865, he was ordered to the staff of Major General 
N. P. Banks, the commander of the Department of the Gulf, by Major 
General E. R. S. Canbv. 


He died November 12, 1888, in Houston, Texas, the last of the 

three Ruttkay brothers. His mother at that time kept house for her brother 

Louis Kossuth, m Turin, Italy. Upon his death his old comrades, Matthias 

Kozsaiy and others, published an obituary in the Hungarian newspaper 

Nemzetőr". -v t? * 

(In Bibliography see: Number 219.) 

SCHOEPF ALBIN (1822—1886) 

A soldier in the Polish war of independence who also fought in 

a general in the Union Army. He was born in the Polish-Austrian city 
o Podgorze, the twin city of Cracow. He father was an Austrian 
official his mother Polish. He became an artillery officer in the Austrian 
army, then he joined the Hungarian army, where he rose to the rank 
rL >n JOr - A Í ter thG War ° f inde P e ^ence, he also escaped to Turkish 
territory an d was one of the soldiers who finally settled in Akppo 
Syria, where he made a living for a while as a teacher 

He soon came to America, and was employed in 1851 with the 
Coast Survey. He later went to Washington, where he was emnlnvld 

.S'lfT"; 1 War .'. who »™ M " ">« .Si of l„™ ," 

Mr m Sp r r g s Part m the ™*« ° f the ConfcSSS'io^ bS^of 

posits ass s^-ni-pjsfss tr^r the 

loth, 1886, at his home in Hyattsville, 5£ „ÍarWaslLgtn JanUary 

with hímen oritur cScSTS^'ffi ^ 7" "^ P^ 1 - 
He wanted to introduce the ÍSi, ? ? extremely strict discipline. 

in the United States? not ctsidS^ t^ f^Tha? h^waí^™ ""J 
of volunteers and free citizens t1"= tt+N- V as ln comm and 

refusal to serve under Genera' síi wÜ\™ & the CaUSe of his 
cepted, he was appointed I^SUdf o?fe ÍB^ W&S ac " 

dn B.bliography see: Numbers 26, 38, 40, 42, 63, 82, 204, 219, 225 227) 

A surgeon in the Civil War. 
SEMSEY CHARLES (1830-1911) 

■n''™McerTth a e waTTindf' ^ ° f Sáros ' Hungary. He 

°f the Hungarians wIofouUTi/theT-' and « eei "? abroad was 

the side of the English fie received t^f" ^ ? ear Se bastopol 

' '" 5 to America, he learned photoeraohv L ""r ° f , ca P tain here. 

'tT- ZEFttnlSS E? «? N «" ™ votSS; 


the leaders of the Hungarian Society which was organized on October 
14th, 1865, and of which Col. Nicholas Perczel became the first president. 
He worked in the Customs Office, then from 1890 in the immigration 
service, where he came in contact with a large number of Hungarians 
during the years of his service. He often wrote in the newspaper 
"Nemzetőr" published bv Gustave Sz. Erdélyi. He published his memoirs. 
He died in New York, June 18th, 1911, at the age of 81. 
(In Bibliography see: Numbers 129, 180, 193; Appendix 10.) 

SÓLYOM LOUIS C. (1836—1913) 

He was born of a noble Hungarian family ; his parents, however, 
lived in the eastern part of Galicia, where Louis C. Sólyom was born 
in a town called Pienkowce, near Zbarish. According to his birth cer- 
tificate, his parents were: Ludovicus Sólyom de Antalfa, Nobilis Huii- 
garus, and Vincenta Husty. 

He embarked early on a military career, and served eight years 
in the Austrian army, from 1852 until 1860, in the 10th Lichtenstein 
Hussar Regiment. He also took part in the war in Northern Italy in 
1859. When he was mustered out of the Austrian army, he went on 
foot through Italy to join Garibaldi's "ten thousand". But he arrived 
there too late, because by that time Naples and Gaeta were in the 
hands of the revolutionists. Since he could not take part in the Italian 
wars for unification, he decided to go to America. He worked his way 
on an English ship, arriving in New York in June, 1861. A few months 
later, on October 7th, 1861, he enlisted in the 1st New York Volunteer 
Infantry Regiment, and was mustered out on June 4th, 1863, with the 
entire regiment. He took part in eleven battles, West Point, Ya. ; 
Gaine's Hill, Va. ; Coal Harbor, Va. ; White Oak Swamp, Va. ; Malvern 
Hill, Va. ; South Mountain, Md. ; Antietam, Md. ; Fredericksburg, Va. ; 
Fredericksburg Ravine; Fredericksburg Mary's Hill, and Salem Heights. 

During the last mentioned battle, on May 4th, 1863, he was taken 
prisoner by the 9th Alabama Infantry Regiment, but he escaped by 
swimming across the Rappahannock River. 

He married Sarah J. Good, August 21st, 1866, in Georgetown, 
the oldest part of Washington. From 1867 until almost the end of his 
life he was an official of the Library of Congress, where he served 
mosty in the division of eastern languages. 

He died in Bethesda, Md., near Washington, on April 23rd, 1913. 
His son is still living there at the time this is written. (Information 
furnished by his son, Herbert L. Sólyom.) 

(In Bibliography see: Number 152.) 


The son of Felix Spelletich, a county official in Hungary. He 
came to Aermica as a child with his father, arriving here July 2nd, 
1851, on the "Devonshire", on which Charles Zagonyi and more than 
forty other Hungarian emigrants were passengers. He was a captain 
in the Civil War, and distinguished himself especially at the siege of 
Fort Donelson. 


One of the most prominent Hungarian soldiers in the American 
Civil War. He was born at Szeged, the second largest city in Hungary, 
on November 5th, 1825. His parents were Andrew Szamvald and Barbara 


Nagy. He went to school in Szeged and in Budaepst. He enlisted in 
the Austrian army as a private. He rose to the rank of lieutenant, 
but left the army and became a partner in the book-selling concern of 
Emich and Szamvald. In 1846, Alexander Petőfi, the greatest Hungarian 
poet, wrote! a doggerel of two verses to him, named "Lines in a book- 
seller's memory-book." At the outbreak of the war of independence 
he enlisted immediately and served under Generals Görgey and Guyon. 
He took part in the 'battle of Branyiszko, receiving a medal for his 

After the war he escaped abroad, and for a time lived in London 
and Berlin, as a teacher and a journalist. He came to America in 
1859, where for two years he was employed by a German weekly. 

He enlisted in the Union Army in May, 1861, and with General 
Blenker, the German officer, organized the 8th New York Volunteer 
Infantry Regiment, of which he became the first Lieutenant Colonel. 
In the' first battle of Bull Run, which took place on July 21st, 186I, 
and ended disastrously for the Union Army, General Stahel was the 
commander of the regiment. His regiment had an important role in 
tihs battle, when the command to retreat had already been given. 
General Blenker begged to be left in the position they were holding, 
where they successfully withstood the attack of the enemy cavalry, 
thus giving more time to the army's retreat behind their lines, but 
they had to obey the command. If Stand's regiment had not kept 
back the cavalry advance, the Confederate army could have done much 
more damage, and as the battle took place close to Washington, it 
could easily have resulted in the occupation of Washington. 

The Hungarian general took part in many of the preliminary 
battles, and distinguished himself at the battle of Cross Keys, Va. In 
November, 1861, he was appointed Brigadier, followed on March 14th, 
1863, by his appointment as Major-General. Meanwhile, he took part 
in many battles, always in a creditable manner, but his greatest feat 
took place at the battle of Piedmont, Va., on June 5th, 1864. For 
his bravery in this battle he received 29 years later, in 1893, the 
Congressional Medal of Honor, the highest decoration given by the 
United States. To our knowledge, he is the only Hungarian who has 
received this high distinction. 

It has been proven without a doubt that the fate of this im- 
portant battle was decided by the division under the command of 
Generals Stahel and Sullivan. Gen. Stahel was seriously wonded in 
this battle, but upon receiving first aid, he returned to the battle and 
led his cavalry in another charge. The victory was important because 
if the Union Army had lost, the entire Shenandoah Valley would have 
been open toward Maryland and Pennsylvania before the Cofederate 
Army, and this would have been a new threat to the safety of the 
capital itself. 

General David Hunter, who directed the battle and who other- 
wise was not a friend of Stahel, writes in his report sent to General 
Halleck: "It is but justice to Major General Stahel to state that in 
the recent engagements he displayed excellent qualities of coolness and 
gallantry, and thai for the final happy result the country is much 
indebted to his services." 

h took a long time for him to recover from the wounds re- 
ceived at the battle of Piedmont, and for this reason he never returned 
to active service. From November 17th, 1864, until January 6th 1865 
he was president <»t the military court at Baltimore. " Upon being mus- 
tered out, during the same year he was appointed by President Johnson, 


the successor of the martyred President Lincoln, and upon the recom- 
mendation of Secretary of State Seward, American consul in Japan. 
He served in the foreign service of the Lmited States for eleven years. 
Later he served as Consul General in Yokohama, Osaka and Hiogo, and 
in Shanghai, China. He resigned from the foreign service in 1885. 
Meanwhile, from 1869 until 1877, he worked as a surveyor of mines, 
having resigned for reasons of ill health from the consular service, 
but in 1877 he returned to the service. 

Later he became an official of the Equitable Insurance Co. of 
New York. He was a bachelor, and lived in Xew York at the St. 
James Hotel, where he died December 4th, 1912. He was buried at 
Arlington National Cemetery. His comrades marked his grave with a 
granite obelisk. The funeral oration was delivered by Simon Wolf, the 
former United States Minister to Egypt, and President Woodrow Wilson 
of the Lnited States had a wreath placed on his coffin. His grave 
is in a very prominent spot in the cemetery, near the Lee Mansion. 

The outstanding reward in the life of General Stahel was the 
fact that he was a favorite of Abraham Lincoln, the martyred President, 
who, according to his comrades, had "unbounded confidence" in Stahel. 
When the Confederate army threatened Washington, the capital city, 
it was at the personal request of President Lincoln that General Stahel 
was appointed, in March, 1863, commander of the cavalry defending 
the capital. When, in November, 1863, President Lincoln traveled to 
Gettysburg, Pa., to deliver the immortal Gettysburg address, the com- 
mand of the guard of honor composed of high-ranking officers was 
given to General Stahel. 

His papers and decorations are deposited in the National Museum 
at Budapest. 

(In Bibliography see: Numbers 28, 33, 34, 37, 52, 63, 82, 97. 101. 108, 112, 
114, 117, 130, 134, 153, 155, 169, 182, 184, 193, 204, 210. 211, 219, 224; Appendix 5.) 


His name originally was Freireich. During the war of inde- 
pendence he worked as an official in one of the ministries. He went 
to London, and thence to Italy, where he served in the Hungarian 
Legion under Philip Figyelmessy. He came to America in 1862, serving 
under General Sickless with whom he became acquainted in London. 
He was captured by the Confederates and sent to the notorious Libby 
Prison. In February, 1865, he was ordered to the staff of General 
L, B. Ayres as adjutant, then on March 13, 1865, he was appointed 
Lieutenant Colonel, and two weeks later Colonel as a reward for his 
bravery in the battle of Petersburg, Va. He was mustered out on 
October 7th, 1865. After the war, he went to Texas, where he became 
the assistant collector of the port of Galveston. He was the author 
of several books and pamphlets. (See: Bibliography.) 

(In Bibliography see: Numbers 63, 106, 188, 189, 190, 191, 192.) 


According to some records, he was a Lieutenant Colonel in the 
Civil War. 


Served as a Lieutenant in the Civil War. We have no other 
information about him. 



A soldier in the Hungarian war of independence, who in America 
became a captain in the Garibaldi Guard, which later was merged with 
the 39th New York Volunteer Infantry Regiment. It is probable that 
he is identical with the Francis Takács, former Hungarian soldier, who 
before the Civil War lived in California. 


A surgeon in the Civil War, later a member of the Board of 
Health of the city of New York. 


He was in America in 1852, and in 1861 became a lieutenant of 
the Garibaldi Guard. In 1902 he was a member of the reception com- 
mittee of the celebration arranged for receiving a Hungarian National 
Flag sent from Budapest. 


A captain in the 3rd Colored Infantry Regiment. We have no 
other information about him. 


His original name was David Strasser, the son of a grain mer- 
chant in Budapest. In the war of independence he served in the field 
post service. During the Civil War he organized the Garibaldi Guard, 
of which he became the Colonel This regiment was one of the first 
volunteer groups of the country, and he received the colors presented 
to the Guard as early as May 23, 1861. There were several Hungarian 
officers serving m the Garibaldi Guard: Victor Chandory, Francis Takács 
Anthony Vekey, Edward Zerdahelyi and others. He took part in many 
battles, and conducted himself in a brave manner, but later he was 
courtrnartialed upon serious charges and dismissed from the army on 
-May 29th, 1863. J 

After the war, he lived in Cincinnati, where he conducted a life 
insurance agency. Toward the end of his life he suffered many reverses, 
and in 1892 he committed suicide in Wilmington, Delaware. 
193, 218! n 219 Í ) bHOgraPhy SCe: Numbers S2 > 82 > H 101, 112, 125, 131, 139, 149, 


Captain of the Garibaldi Guard of New York, which later was 

SSK £L£ ÍS &? Infantr - V Re?iment - rie died ^ ™- 


A ^brother of the foregoing. He was a first lieutenant in the Garibal- 
Sn?r? a ReS C e h „t WaS ^ ""^ ** the 39th New York Volu ^eer In- 


Civil War. His regiment numbered 1016 men. We have no other informa- 
tion concerning him. 


He was a brother of one of Kossuth's trusted men, Sigismund Ve- 
key, who after the war of independence went to Australia, and died at 
Budapest in 1889. Anthony Vekey was an attorney, and fought in 1848-49 
as a first lieutenant. He came to the United States probably in 1850. He 
became a Major in the New York Garibaldi Guard. He died in the battle 
of Winchester, Va. on Sept. 19, 1864. 

(In Bibliography see: Appendix Number 10.) 
VÉRTESY JOHN (1825—1903) 

Born December 25th, 1825 at Csákvár, at the foot of the Vértes 
Mountains. He was a first lieutenant in 1848 — 49, and took part in the 
battles at Pákozd, Vácz, Debreczen, etc. After the war, he was conscript- 
ed into the Austrian army, but he succeeded in escaping, and went to 
London. He arrived in New York with 33 other Hungarian emigrants on 
May 1, 1852. 

He studied for some time and received first his diploma in phar- 
macy, then his medical diploma. He first worked for a druggist in Troy, 
N. Y., then was a doctor in Saginaw, Mich. 

He lived in Milwaukee, later in Dayton, Ohio, where he was living 
when the Civil War broke out. He was a bachelor, and enlisted in the 
Union Army on August 11, 1862, He became captain of Company E. in 
the 106th Ohio Volunteer Infantry Regiment and was mustered out on 
June 29th, 1865 at Nashville, Tennessee. 

After the war he was a druggist in Milwaukee, but he was not suc- 
cessful financially so he was admitted to the Soldiers' Home at Milwau- 
kee on June 17th, 1882, where he died March 23, 1903 at the age of 78. 
He was buried there in the cemetery of the Home. 


An officer of Czech extraction, who fought on the Hungarian side 
in 1848-49. He went to Kutahia with Kossuth and came to America with 
him on the "Mississippi." Kossuth was always grateful for the help given 
by Waagner's mother enabling the escape of Madame Kossuth and her 
children from Hungary. 

Waagner was an engineer, and was first a Major, and later Colonel 
in the Union Army. He became the comamnder of the artillery in the 
Southwest Missouri District, under General U. S. Grant, later commander- 
in-chief, and President, whom he often met at the headquarters in Cairo, 
111., and from whom he received many orders. He was sent on September 
2, 1861 by General Grant to Belmont, Mo. with 600 of his men, with the 
order to destroy the fortifications of the Confederates. In a letter writ- 
ten by General Grant to General John C. Fremont on September 6th, 1861 
he praised Waagner for his "great zeal and precaution." In another letter, 
dated Sep. 27th, 1861, Gen. Grant similarly expressed his satisfaction : 
"His energy and ability have been of great service to me, particularly in 
directing reconnaisances, and his loss from, his post will be felt." 

(In Bibliography see: Numbers 53, 87, 129, 201.) 



The most often mentioned Hungarian soldier of the Civil War, 
who wrote his name indelibly into the history of the Civil War by his 
famous cavalry charge at Springfield, Mo. on October 25th, 1861. 

("liarlcs Zágonyi was born at Szatmar, Hungary in 1826. He was a 
first lieutenant in 1848-49, and served mostly in the Transylvanian division 
under General Bern. He twice saved General Bern's life at the risk of his 
own. General Bern succeeded in escaping the second time, but Zagonyi 
was captured by the Austrians and imprisoned. After the war he also fled 
to Turkish territory, from where he went to England. He came to Ameri- 
ca July 2nd, 1851 on the "Devonshire" together with more than 40 other 
Hungarian emigrants. 

His life in America was filled with trials. He was a member of the 
male choir of emigrant officers, then worked in New York and Philadel- 
phia as a house painter. Meanwhile he was married, and when he found 
out that Stephen Thoult, a former Hungarian officer (see: Kuné) was in 
need of a riding master for his riding school in Boston, he went there 
with his wife. He remained there until the outbreak of the Civil War. 

In April 1861 when Fort Sumter in Charleston harbor was fired 
upon, and the Civil War was thus begun, Zagonyi immediately volunteer- 
ed his services to New York State. He wanted to become a cavalry offic- 
er, but his services were not accepted. He traveled to Missouri ' where 
he was introduced to General C. Fremont by General Asboth Fremont 
appointed him a Major and entrusted him with the organization of his 
personal bodyguard of cavalry. 

Zagonyi began the organization on August 10th, 1861, and in two 
days the first company was sworn in, and about two hundred volunteers 
had to be refused. He immediately organized other companies, so that the 
Uavalry Guard soon consisted of four companies. The greater part of 
them were Americans, there were only two Hungarians in the company, 
namely Major Zagonyi, and Lt. Baron Theodore Majthenyi. The Guard 

th n n 1S hl 0f tT ^ men - , T í dr UniformS were a little' more colorful 
than those of the others, and their horses were selected personally by 
Major Zagonyi. The Guard was the most striking in appearance of the 
army under the command of General Fremont, and theif handsome ap- 
pearance caused much disparaging comment. 

<>f 150^dl P lll^°^ Gre T C ° Unty ' r S P rin S field > Mo. with a population 

to end n Mftfí I I ?*] the SCene ° f a defeat for the Union Army. At 
;» end oi 1861 a Confederate army of 1900 soldiers was occupying the 
ittle town, the possession of which would have been important fo? he 
Union Army. General Fremont under the impression that The Confederate 
army in Springfield numbered only about 300, gave Mao Zal 

gfissas eösíMh 

Queer proposition fór a f.'. reig -, orn oft °i Ut bef< ? re the fra ^ be g an - 
tidier under arms in defense of h;= , ° T make to an American 

- ^e w,„| (1 has, thai he Amer can soWie ^ ^ tWs ° ffÍCer lear " ed > 
in the presence of an enemy.™ * ' S " 0t glVen to ^pping out 


The guard consisting of about 160 men attacked the enemy, and 
not only dispersed the more than ten times as large army, but succeed- 
ed in ridding the town of Springfield itself of the Confederates, and thus 
for a time Missouri, the dubious state, was saved for the Union. 

The Fremont Guard lost 16 men, who were buried on November 
28th, 1861 in the presence of General Fremont, and his entire staff. The 
loss of the Confederate army was 116, who died mostly from wounds 
inflicted by cavalry sabers. Zágonyi's guard lost 40 horses in the battle. 

The charge at Springfield, which General Fremont compared to the 
famous death-charge at Balaklava, caused a sensation in the entire coun- 
try. The newspapers wrote for days about it, and illustrated the charge 
with many pictures. The name of Major Zagonyi was learned by the en- 
tire United States. 

Since politics played a considerable part in the beginning of the 
Civil War, the Fremont Guard received the opposite to what it was en- 
titled to. General Fremont was not "persona grata" in Washington, be- 
cause five years before he had been the presidential nominee of the Re- 
publican party, and thus was considered politically dangerous at the next 
election. Fremont also made serious mistakes, the greatest of which was 
the issuing of a proclamation, freeing the slaves in Missouri, which of 
course, occasioned severe political consequences. 

For reasons not clearly known even to this day, one week after 
the famous charge at Springfield the Fremont Guard was disbanded. The 
order was given by General McClellan, the Commander-in-Chief. At the 
same time, however, he notified Zagonyi through Brig. Gen. S. D. Stur- 
gis, that if he would be willing to organize a new Cavalry regiment, they 
would accept them into the army, together with the officers whom Za- 
gonyi would select. 

Zagonyi was not willing to undertake this task, after the humilia- 
tions they had suffered, but he brought the offer to the attention of the 
other members of the Body-Guard. But the others did not want to con- 
sider the offer. 

In the spring of 1862 General Fremont was given a new command, 
that of the Mountain Department. Zagonyi, now a Colonel, became the 
commander of the cavalry. He especially' distinguished himself in the 
battles in West Virginia, but he withdrew from active service by June 
25th, 1862, and in the beginning of 1863 resigned from the army together 
with Fremont's entire staff. 

In June 1862 Fremont sent a letter to President Lincoln in Wash- 
ington, who in his reply dated June 15, 1862 states that he received the 
letter delivered in person by Colonel Zagonyi. (Nicolav-Hav : Complete 
Works of Abraham Lincoln, VII. 222.) 

A poem was written about the famous charge at Springfield by 
one of the well-known poets of the Civil War period, George H. Boker, 
of Philadelphia, who later was the American Minister to St. Petersburg. 
The poem is published even in the latest collections of patriotic poems. 
(See: Bibliography) 

After the war Colonel Zagonyi went to New York and engaged in 
business. He took part in Hungarian activities, and he was the first tem- 
porary president of the Hungarian Society organized in New York on 
October 14, 1865. He was succeeded in the presidency of the Society by 
Col. Nicholas Perczel. His office was at 71 Broadway, New York City. 
He wanted to return to Hungary in 1867, but suffering financial reverses, 
he remained in America. From that time on no one had any information 
concerning him. We do not know about his later life, nor "do we know 
the time of his death. 


Jessie Benton Fremont, the wife of General Fremont wrote the 
history of the Guard in a lengthy book, the proceeds of which she planned 
to use to aid the families of the dismissed soldiers. Beside the account 
of Major William Dorsheimer, this book deals with Zagonyi most fully. 
(See: Bibliography.) 

(In Bibliography see: Numbers 18, 22, 23, 25, 35, 38, 40, 45, 48, 59, 60, 
63, 65, 69, 73, 82, 83, 91, 96, 97, 99, 100, 111, 112, 119, 140, 143, 148, 149, 154, 
157, 171, 172, 174, 185, 203, 210, 217, 219, 225; Appendix 4, 9.) 


In some sources his name is said erroneously to be Charles. He 
was a distinguished pianist, who for a time lived in Vienna, and was one 
of the pupils and friends of Franz Liszt. When the Hungarian war of 
independence broke out, he enlisted in the army, where he became an of- 
ficer. When the Hungarian government sent an agent named Thunes to 
Breslau, Germany to recruit soldiers, the government also sent Zerdahelyi, 
and another officer named Fiedler after him with 30,000 florins. Thunes 
arrived in Breslau but for weeks waited in vain for the two officers and 
the money. When Zerdahelyi and Fiedler arrived at the Austrian border 
they were arrested by the Austrians who had been informed of their pur- 
pose. The money found on them was confiscated, and the two officers 
were sentenced to a long term in prison, without a hearing. The v were 
imprisoned at Olrnutz for about two years. 

When he escaped he came to America and became a popular mem- 
ber ot the Stearns' ''Hungarian Club" in Boston. He plaved at concerts 
and gave piano lessons. He married the daughter of a farmer in the vici- 
nity of Boston. 

\-,w VorWf CÍV V 7^ ! 1C W ' d u firSt a pHvate in the Garibaldi Guard of 
with 2S& rí" ?w , Í be 5, ame Lieutenant - H e became so familiar 
with miliary life that he allegedly wrote a book called "Military Field 
Service" which was published in 1865. " 

r e -u?% P" son . al i v acquainted with the most famous men of the 
mTmvi themÓ;, r Zim ' ^dstone, and Macaulay, and with Edward Re- 
memyi, the most famous Hungarian violinist of the period 

twenty F ye™rs B o°f St n?s íhV™^ t0 ™ ladd P hia - where he spent the last 
twentj years of his life as the professor of music at the Sacred Heart 
Convert (Eden Hall, Torresdale). He died on August 16th 1906 at his 
home 5530 Boyer St., Germantown. He left his widow and a son 

Gn Bibliography see: Numbers 15, 147, 183; Appendix 10.) 

no other 'X^tion aLt^. & "^ ^^ R «t. We have 

Srz^ayfwíeríed^í "5 ^ a Pole ' wh ° Verted 
tenant, then as a HeTenS Jfi j^f <%«? -Afboth as a lieu- 
which was encamped near Port Hudson La He ^fantry Regiment, 

tember 10th, 1866. inason, La. He was mustered out Sep- 

"" -•'- Numbers 54, 183.) 



A brother of the foregoing, who as a young man was employed in 
the store of George Luther tSearns, the Boston merchant, and a great 
friend of the Hungarians. At the beginning of the Civil War he was a 
first lieutenant in one of the Kansas Regiments, but shortly got into such 
serious difficulties, that he was lost to society. 

(In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 


Also a brother of the foregoing. He fought in the Crimean war, 
where he received a decoration for his bravery. In the Civil War he was 
the commander of the 51st Colored Regiment consisting of 606 men. He 
organized the 82nd U. S. Colored Infantry regiment, of which he became 
the colonel, under Brigadier-General Ullman. When he served with Gen- 
eral Asboth in the division of Major General Gordon Granger, he was 
commander of the first brigade of the District of West Florida, to which 
the 25th, 82nd, and 86th Colored Infantry Regiments belonged. They 
fought near Port Hudson, where the warship "Mississippi" was stationed, 
which more than a decade before had brought his uncle Louis Kossuth 
and the emigrants to America. 

At the end of the Civil War he settled in New York, and was one 
of the presidents of the Hungarian Society organized on October 14th, 
1865. We have no further information about him. 

(In Bibliography see: Numbers 9, 54, 183, 219.) 


He served as a lieutenant with his two older brothers Ladislaus 
and Emil in the 82nd Colored Infantry Regiment. He enlisted at Man- 
chester, N. H. on December 31st 1861 as a private for a three year period, 
although he was scarcely 18 years of age. He was ordered to the 8th 
New Hampshire Volunteer Infantry Regiment. For a short time he was 
at Camp Kearney, where he worked in the commissary, but on April 
6th, 1863 he was appointed a lieutenant in the 82nd Colored Infantry 
Regiment in Louisiana. He became ill from the arduous military life, 
contracted typhoid fever, and died at camp in Port Hudson, on September 
6th, 1863. He was the only member of the Kossuth family who gave his 
life for the United States. 

(In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 

D D 








Born in Hungary. Enlisted in the 36th Alabama Infantry Regiment 
on March 4th, 1862, at the age of 33. After the Civil war he was a car- 
penter, and later went into business. He died in Alabama in 1869. 


According to official records was born in Hungary. He was a 
tanner by trade, and enlisted in the Confederate army in April 1862, but 
he later deserted. 


Originally he wrote his name Bátsay. He was a Hungarian hussar 
in 1848. He enlisted in April 1862 in the third regiment of the European 
Brigade (Garde Francaise) in New Orleans, La. His brother was a furni- 
ture dealer in Natchitoches, Mississippi. 

Botsay was a carpenter who had a shop at 516 Hospital St., New 
Orleans. He had two daughters, one of whom was a teacher. Botsay died 
in December 1913. 


The only Hungarian who, to our knowledge was an officer in the 
Confederate army. Originally his name was written "István", and he was 
born in 1827. He fought under Radetzky in the Austrian Army in Italy 
later in the Crimean War at Sebastopol on the side of the Russians He 
came to America, and settled in Richmond, Va., the capital of the South 
where he lived with his wife and sister-in-law, who were educated women 
arid who earned a living by teaching. Estvan allegedly claimed to be a 
Hungarian count, although in the few official documents remaining- after 
him he did not use any such title. He was a colonel of the Cavalry and 
in the brigade of Governor Wise, became acquainted with Henniiisen 
the mysterious Englishman who at Viddin and Kutahia was one of Kos- 
suth s most trusted men. Later, however, according to some information 
things became too uncomfortable for him, and he left the Confederates, 
and went to Washington where for a short time he was the center of 
much attention. It is alleged that he was even introduced to President 
Lincoln l He went to England and then to Germany. He published his 
book War Pictures from the South" simultaneously in England and in 
Germany. \\ hen he went to Vienna he was arrested. We have no fur- 
ther information about him. 

(In Bibliography see: Numbers 40, 54, 82, 163, 177.) 

««d in R„» si ,, whm i0 at C.™.°„ S Í, fourt, wi,S 


the revolutionary prophet Schamyl. He wrote another book about his 
Russian experiences. 

He missed participation in the Hungarian war of independence, and 
met the exiled Kossuth only at Viddin, in October, 1849. He succeeded in 
gaining the confidence of Kossuth in a very short time, and as a conse- 
quence Kossuth appointed him the commander of the fortress of Komá- 
rom. At that time they did not know that the fortress had already been 
surrendered. Henningsen started out on his mission, but when he reached 
Belgrade, he found out that the fortress was already in the hands of the 
Austrians. In spite of this, he went into Hungary, but for several months 
he did not notify Kossuth about his movements, and so the exiles began 
to consider him a traitor. Months later when the exiles were in Kutahia, 
he again appeared but by this time he was only planning the possibility 
of founding a colony for them. 

Coming to the United States, he settled in the South. He married 
Williamina Belt Connelly, who was a niece of Senator John McPherson 
Berrien of Georgia. In 1856 he participated in the filibustering expedition 
of William Walker in Nicaragua where he was appointed a general. In 
the next year he returned to the United States, and settled in the state 
of Georgia. 

On th 14th of October, 1861 he became the colonel of the 59th Vir- 
ginia Regiment which originally was known as Wise's Legion. He re- 
signed on the 5th of November 1862. Later on he became interested in 
the independence of Haiti, and he corresponded with Kossuth about his 
plans. (Mass. Hist. Soc. Proceedings, Nov., 1910) 

He spent his last years in Washington, D. C. in needy circumstanc- 
es. He died there June 14th, 1877. He is buried in the old Congressional 
Cemetery, Pennsylvania Ave., and 17th St. S. E. He also published a 
small book about the Hungarian war of independence. 

(In Bibliography see: Numbers 4, 17, 34, 40, 41, 53, 55, 56, 57, 62, 82, 90, 
104, 112, 116, 124, 144, 146, 159, 161, 165, 177, 178, 194, 216, 219, 222.) 


According to official documents he was born in Hungary, and it is 
probable that his namewas Halmy. He lived in Texas, and enlisted in 
one of the Confederate regiments at the age of 28. He became a sergeant. 


A Polish woman who was a nurse in the military hospital of 
Komarom. The books dealing with the Hungarian war of independence 
mention her several times. She came to America with Ladislaus Ujhazy, 
formerly Civil Governor of the Fortress Komarom, and his family, on the 
"Hermann", arriving in New York December 16, 1849. As a member of 
the Ujhazy group she became the center of interest and as the contempor- 
ary papers state, when requested, she willingly talked about her military 
exploits. When Ujhazy went to Iowa with his family Apollónia Jagelló 
went to Washington where she was introduced to President Zachary 
Taylor. When after the death of President Taylor Millard Fillmore be- 
came his successor and he visited several Southern cities, Apollónia Jagel- 
ló was in the company of Postmaster General Hall, and together they 
joined the presidential party on their way to Richmond. 

In Washington she became acquainted with an elderly Pole, Gas- 
par Tochman, whom she married shortly after. Tochman translated into 
English Kossuth's long proclamation to the American people which he 


sent to Ujhazy. This proclamation was published in most of the larger 
American papers. 

In September, 1851, a former Bavarian officer named De Ahna 
who came to America with the Ujhazy group and for a time lived with 
them in Iowa, published a pamphlet in Washington, D. C. (See: Biblio- 
graph) ), in which he calls Apololnia Jagelló a fraud, whose real name was 
Julia Eisfeldt, and who had nothing to do with the Hungarian war, or its 
wounded soldiers. In October 1851, the New York Tribune published a 
long statement signed by 67 Hungarian exiles, several of them formerly 
soldiers in the fortress of Komarom, who verified her claim that she was 
the superintendent of the military hospital. 

The Tochmans settled in Virginia, and when the Civil War broke 
out, Tochman sided with the Confederates, and volunteered to organize 
a legion of Polish soldiers. His wife at one time was arrested and as a 
person of questionable loyalty she was taken to Washington where she 
was kept prisoner in the old Capitol Prison. But because she emphasized 
that she did not share her husband's Southern sympathies, and followed 
him only out of a sense of duty, she was released after a few weeks. We 
have no further information about her later life. 

126 127 I ^38 Íb 17°5 gra 208 y 214) Nllmbers 2 ' 21 « 32 ' 51 ' 81 ' 92 ' 109 < 115 > 121 > 12 ^ 


According to official records he was born in Hungary, and was a 
farmer m North Carolina. He enlisted on July 29th, 1861 in the 5th 
North Carolina Infantry Regiment. 


Born in Hungary A 35 year old business man, who became a first 
lieutenant in the 13th Mississippi Infantry Regiment on April 26th 1861 
He took part in eight battles. 




An English soldier of fortune who according to official rerord, 
was born ni uno-arv p or a ^ hnrt t - o , ö 11{ => .- urn ciai records, 

a short time he was a prisoner on Johnson's 

'<- >K i;i 

Confed^Htgaria^ O^e^ln X^h knowledge of two other 
men) (Crescenl Rifled n„. ,i, the 7th Louisiana Infantry Regi- 

fantrv Raiment } ' WaS a pnvate in the & < h Alabama In- 



1. Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez, Budapest, 1871, 
Ráth. Documents to the history of the movements against absolutism. Reviewed 
in "Századok", Budapest, 1871, p. 446. (Letters of Kossuth to Alexander Asbóth.) 

2. Ahna, Henri de: The greatest humbug of the day. Major G. Tochman 
and Mrs. Tochman, Washington, 1851. (Apollónia Jagelló, Emery Radnich. Po- 
mutz, Fornet.) 

3. Appleton's Annual Cyclopedia, New York, 1868. (Asbóth.) 

4. Appleton's Cyclopedia of National Biography (James Grant Wilson — John 
Fiske), New York, 1886, 6 volumes. (Asbóth Henningsen, Korponay.) 

5. Asbóth, Alexander: A calumny refuted. Letter to the London Times, New 
York Tribune, Jan. 9, 1852. 

6. Asbóth, Louis: Emlékiratai az 1848-49 hadjáratból, Budapest, 1862, 2 vols. 
(Memoirs from the war of 1848-49.) (Gen. Louis Asbóth was an older brother of 
Gen. Alexander Asbóth.) 

7. Ács, Theodore: Alexander Asbóth, the general who carried a bullet in 
hiá head. (Reprint in "Szabadság", Cleveland, O.) 

8. Balassa, Joseph dr.: Kossuth Amerikában (Kossuth in America), Buda- 
pest, 1931. (Grechenek.) 

9. Bangs, I. S.: The Ullman Brigade. In: War Papers, Military Order of 
the Loyal Legion of the U. S., Maine Commandery, Portland, Me. 1902. Vol. II. 
(Ladislaus Zsulavszky.) 

10. Bárdy, Rudolph de Kovátsi: Adventures of , a Hungarian exile. 

Written by himself. Rochester, N. Y., 1855. Same in German: Der geheime 
plan der österreichischen Regierung Kossuth zu ermördern. (The secret plan of 
the Austrian Government to assassinate Kossuth.) Translated by Samuel Ludvigh, 
Baltimore, Md., 1851. (Asbóth, Stephen Kovács.) 

11. Barrett, J. W.: The World, the Flesh and Messrs. Pulitzer, 1931. 

12. Battles and leaders. II, 328. (Asbóth.) 

13. Bayard, Samuel John: The life of George Dashiell Bayard, New York, 
1874. (Gabriel Korponay.) 

14. Beach, W. H.: The First New York (Lincoln) Cavalry, New York, N. Y., 
1902. (Anthony Fiala, Joseph and Daniel Pető, Joseph, Pulitzer.) 

15. Beck, Baroness von: Personal adventures during the late war of inde- 
pendence in Hungary. London, 1850, two volumes. In Hungarian: Egy hölgy 
emlékiratai az 1848-49-iki magyar szabadságharcról. Miskolc, 1901. (Zerdahelyi.) 

16. Belknap, W. W.: History of the 15th Iowa Volunteer Infantry, Keokuk, 
la., 1887. (Pomutz, Kompolti.) 

17. Boase, Frederic: Modern English Biography, Truro, England, 1892. 4 vols. 

18. Boker, George Henry: Poems of the War, Boston, 1864. (A poem about 
the Springfield, Mo., charge of Major Zágonyi.) Same is published also in B. E. 
Stevenson: Poems of American History, Boston, 1908, and B. E. Stevenson: Great 
Americans in Poetry, Philadelphia, 1933. 

19. Boston, Mass., "Courier", Dec. 10. 1849, and following days. (Fornet.) 

20. Boston, Mass., "Herald", Dec. 11, 1849, and following days. (Fornet.) 

21. Boston Weekly Museum, Oct. 4, 1851. (Tochman-Jagello wedding in 
Harper's Ferry, Va. Reprinted from the Southern Press, Washington, D. C.) 

22. Browne, J. H.: Four years in Secessia. Hartford, Conn., 1865. (A chapter 
about Zágonyi.) 

23. Bundy, Martin L.: Missouri in 1861. In: W T ar Papers, Military Order 
of the Loyal Legion of the U. S., Indiana Commandery, Indianapolis, 1898. Vol. I. 

24. Byers, S. H. M.: Iowa in war times, Des Moines, 1888. (Perczel, 

25. Cermak, Jozef: Dejiny Obcanské Války, Chicago, 1889. In Bohemian. 
(Asbóth, Mihalotzy, Zágonyi.) 

26. Cist, Henry M.: The Army of the Cumberland, New York, 1882. The 
Campaigns of the Civil War, Vol. VII. (Schoepf.) 

27. Colleccion de los partes y otros documentos publicados en la Gaceta 
Oficial de la Habana, 1851. Imprenta del Gobierno. (Official list of the prisoners 
taken of the Lopez expedition to Cuba. Emery Radnich.) 

28. Cox, Jacob Dolson: Military reminiscences of the Civil War, New York, 
1900. Two volumes. (Julius H. Stahel-Számvald.) 

29. Crabtree, John D.: Recollections of the Pea Ridge campaign. In: Military 
essays, Military Order of the Loyal Legion of the U. S., Illinois Commandery, Vol. 
III., Chicago, 1899. (Asbóth.) 


30. Danes, Louis: Naplójegyzetek, töredékek tiz éves emigrációs élményeimből 
Budapest, 1890. (Diary.) 

31. Day, James G.: The 15th Iowa at Shiloh. In: War sketches, Military 
Order of the Loyal Legion of the U. S., Iowa Commandery, Des Moines la 

J, \ ol. II. (Pomutz.) 

32. Day, Samuel Phillips: Down South, or an Englishman's experiences at 
the seat of war. Two volumes. London, 1862. (Jagelló.,) 

__ 33. Devens, R. M.: The great events of our past century. Springfield. Mass 
lö//. (Stahel-Számvald.) 

34. Dictionary of American Biography, New York, 20 volumes. (Asbóth 
Henmngsen, Pulitzer, Stahel-Számvald.) 

35 Dorsheimer, William; Fremont's 100 days in Missouri. Atlantic Monthly 
Jan.. freb., March, 1862. (Asbóth, Theodore Majthényi, Zágonyi.) 

36. Doubleday, Abner: Chancellorsville and Gettysburg, New York 1882 The 
Campaigns of the Civil War, Vol. VI. (Amsberg ) 

New Yo rk D ^25 ^Sut 1 t : á m va 1 e d.) CamPaÍgn * ^ " the Va " ey rf V ^™' 

1X6S Thrí UyCl í ÍnCk ' E V 4 A L : .? ÍSt ,°. ry , of the War £or the Union ' Xe "- Y °>-k. 1861- 
1865. Three volumes. (Asbóth, Dunka, Majthényi, Schoepf, Zágonyi) 

(Nicholas Petézel.') J ° SePh: ^ Deutschen ™" Io "" a . D « Moines, la., 1900. 

York 4 l 8fi4 E TTh; f éla H W " Pictures fr °" the South, London. 1864. and New 
lorlv, 1864 (The London edition is in two volumes.) Same in German- Kriees 

Zágonyi? enka - Le,PZÍ8 ' 1864 ' Br -khaus. Two volumes. (HenningTen Schoepf, 

(SehoS)^ 8 ^ ^ ^rtheVr t^S& &£&&. 
aaUy, ^a^o^p^f- H?£2J™~ *£ «£ 
MST 5 - « £?« ^eh^y-s £ S T = JSLSS 

history! 5 M fht y y fc ^M^VW S^nT^ 
Cneinnat, 1903. Volume V. (Zágonyi, wfth diagram oY' chargO C ° mma " d ^' 

^-J^^;^IL F, ^5sr^S? ,t,, ■ New York - 188k Cara - 

(Fornetj ' J ° hn Y '= NeW JerSey and the Rebellion, Newark, N. J„ 1868. 

;ohn a^»« &&^&^°s«&'e ass 

(Portat oflTze, anTGr'echinetr ^ ^^^ B ° S <°"' D ~' "Í 

.He yets fe. ^T^U^J^^l ^/k és benyomások. (From 
Mundee-Mándy.) avent ures and impressions.) Budapest. 3 volumes. (Charles 

fv^^ofTZ&JL^B^gg^ története. (History of the 
Jagelló. Lülley, Perczel.) Budapest. Five volumes. (Asbóth, Fornet, 

StahelJ;ámvafd ne Geo^ge C Ut a ^y n ) ker "^ Frémont ' Washington, 1862. (Amsberg, 

The Kossu^h^igS^in TufkT Vsblfh^H T ?™kországban, Budapest. 1927. 
singer, Grechenek, Perczel, Wagner j Henmngsen, Joseph Németh, Gros- 

*»•& ^fe"gg*2 ! ^ '$"&***» -V-r-^-kiej Wojnie 
Em.1, Sigismund and Casimir Zsulavszky ) ' J ° hn Blala ' Estván - Ladislas, 

Harped New ^Ln^ISgalin^ ^"'ft 1904 - (Henningsen.) 

Harper's Weekly, Mav 23 lsT' m ' ■ (Henmngsen. 

58. Harper's Weekly [, - f ' |& (Henmngsen with portrait.) 

Harper's Weekly Sem 21 ISM (£>gyelmes sy .) 

60. Harper's Weekly,' X ' f ' ^ j^onyu) 

61. Heaton, J. L • The storv \f (Pagonyi.) 
Hegedűs, Lorant Kossmlí ,„!„* f age - , ? 13 ' ( p t,litzer.) 

■ Henningsen',. R. J. RoSer, Rózsa^) ^ Ms ^ Budapest ' 1926 - ( Fi ^l- 


63. Heitman, F. B.: Historical Register and Dictionary of the U. S. Army, 
Washington, D. C, 1903. Two volumes. (Albert, Asbóth, Dunka, Figyelmessy, 
Knefler, Kozlay, Mundee-Mándy, Pomutz, Schoepf, Stahel-Számvald, Szabad, Zágonyi.) 

64. Hentaller, Louis: Kossuth és kora, Budapest, 1894. (Asbóth Figyel- 
messy, Lülley, Perczel, Rózsafy.) 

65. Hertle, Daniel: Die Deutschen in Nordamerika und die Freiheitskampf 
in Missouri, Chicago, 1865. (Zágonyi.) 

66. History of the 79th Regiment, Indiana Volunteer Infantry, 1899, In- 
dianapolis. (Knefler.) 

67. Hóman, Valentine-Szekfü, Julius: Magyar Történet. (History of Hun- 
gary.) Vol. V. (Perczel.) 

68. Horváth, Michael: Magyarország függetlenségi harcának története. (The 
history of the Hungarian war of independence.) Three volumes, Budapest. (Anselm 
Albert, John Fiala.) 

69. Howard, John R.: Fremont in the Civil War. In: Military Order of 
the Loyal Legion of the U. S., New York Commandery, Vol. 3, 1901. (Zágonyi.) 

70. Howell, J. M. — Smith, H. C: Flistory of Decatur County, Iowa. Chicago, 
1915. Two volumes. (Emery Dobozy, Stephen Radnich, Pomutz.) 

71. Illinois, Adjutant General's report, 1861-66. Vol. II. (Mihalotzy.) 

72. Illinois State Register, Springfield, 111. Aug. 27, 1849. (Gabriel Korponay.) 

73. Illustrated News, New York. Nov. 11, 1861. (Zágonyi.) 

74. Indianapolis, Ind., "Journal", June 15, 1901. (Editorial about Knefler 
and his obituary), June 18, 1901. (Knefler's burial.) 

75. Indianapolis, Ind., "Sentinel", June 15, 1901. (Editorial about Knefler 
and his obituary), June 18, 1901. (Knefler's burial.) 

76. Ingersoll, Lurten Dunham: Iowa and the rebellion, Philadelphia, 1867. 
(Perczel, Pomutz.) 

77. Iowa, a guide to the Hawkeye State. Federal Writers' project, New 
York, 1938. (Pomutz.) 

78. Ireland, Alleyne: Joseph Pulitzer. Reminiscences of a secretary, 1914. 

79. Jánossy Dénes: A Kossuth emigráció Angliában és Amerikában (1851-52), 
Budapest, 1939, two volumes. (In process of publication.) 

80. Johns, G. S.: Joseph Pulitzer, Missouri Historical Review, 1931-32. 

81. Jókai-Bródy-Rákosi: 1848. (The Hungarian war of independence in 1000 
pictures.) Budapest, 1898. (Asbóth, Jagelló, Kompolti.) 

82. Kaufman, W.: Die Deutschen im amerikanischen Bürgerkriege, München, 
1911, Oldenbourg. (Albert, Amsberg, Asbóth, Blandowski, Estván, John Fiala, 
Henningsen, Stephen Kovács, Kozlay, Mihalotzy, Perczel, Pomutz, R. J. Rombauer, 
Schoepf, Stahel-Számvald, George Utassy, Zágonyi.) 

83. Kelsey, D. M.: Deeds of Daring, Philadelphia, 1883. (Zágonyi, with por- 
trait and two other' illustrations, Theodore Majthényi.) 

84. Kende, Géza: Magyarok Amerikában, Cleveland, O., 1927. Two volumes. 

85. Kertbeny, K. M.: Die Ungarn im Auslande. Namensliste ungrischer 
Emigration seit 1840. Bruxelles und Leipzig, 1864, Kiessling und Co. 

86. Knefler, Fred: Missionary Ridge. In: War Papers, Military Order of 
the Loyal Legion of the U. S., Indiana Commandery, Vol. I. Indianapolis, Ind., 
1898. (With Knefler's biography and portrait.) 

87. Koerner, Gustave: Memoirs, 1809-1896. Edited by Thomas J. McCormack, 
Des Moines, la., 1909. Two volumes. (Asbóth, John Fiala, Albert, Roderick and 
Roland Rombauer, Wagner.) 

88. Korponay, Gabriel: His letter to Secretary J. J. Crittenden, March 28, 
1858, among the Crittenden papers, Library of Congress, Washington, D. C. 

89. Kossuth and the last revolutions in Hungary and Transylvania. (Anony- 
mous.) London, 1850. (Nicholas Perczel.) 

90. Kossuth in New England, Boston, 1852. (Grechenek, Henningsen.) 

91. Kuné, Julian: Reminiscences of an octogenarian Hungarian exile, Chicago, 
1911. In Hungarian: Egy szabadságharcos emlékiratai, translated by Paul Berak, 
Chicago, 1913. (Mihalotzy, Asbóth, Zágonyi, John Fiala, Pulitzer.) 

92. Lady's Newspaper, The: London, Nov. 24, 1849. (About Jagelló, article 
republished in many American newspapers.) 

93. László, Charles: Naplótöredék az 1849-iki menekülteket, internáltakat, 
különösen Kossuthot és környezetét illetőleg, Törökországban és az amerikai Egye- 
sült Államokban. _ Budapest, 1887. (Diary about the Hungarian exiles in Turkey 

(George Utassy.) 
(Kozlay, Amsberg.) 
Nov. 23, 1861. (Zágonyi.) 
his own written endorsement on Miha- 
in his letter to Gen. John C. Fremont 

and the United States.) 

94. Leslie's Weekly: Sept. 21, 


95. Leslie's Weekly: Oct. 12, 


96. Leslie's Weekly: Nov. 9, 


97. Lincoln, Abraham: Feb. 4, 


lotzy's letter from Chicago. June 15, 



mentions Zágonyi. Jan. 26, 1863, letter to Gen. Sigel about Stahel-Számvald. 
Feb. 5, 1863, letter to Gen. Sigel about Stahel-Számvald. March 13, 1863, telegram 
to Gen. Hooker about Stahel-Számvald. 

98. Lonn, Ella: Foreigners in the Confederacy. Dissertation at Goucher 
College, Baltimore, Md. To be published. 

99. Lossing, B. J.: Harper's Encyclopedia of U. S. History, 10 volumes, 
i Asbóth, Zágonyi.) 

100. Lücke, Martin: Der Bürgerkrieg der Vereinigten Staaten, St. Louis, 1892. 
< Vsbóth, Zágonvi.) 

101. McClellan, G. B.: McClellan's own story, New York, 1887. (Klapka, 
Stahel-Számvald, George Utassy.) 

102. Márki, Alexander: A magyar szabadságharc története. (History of the 
Hungarian war of independence.) Vol. X. of Szilágyi: A magyar nemzet története. 
(History of the Hungarian Nation.) Budapest, 1898. (Nicholas Perczel.) 

103. Marsh, Charles W.: Recollections, 1837—1910. Chicago, 1910. (Baróthy, 
Kuné, Pulitzer.) 

104. Massachusetts Historical Society: Proceedings, Nov., 1910. (Henningsen.) 

105. Mayer, Marie E.: Nicholas Fejérváry, In: The Palimpsest, State His- 
torical Society of Iowa, June, 1928. (Nicholas Fejérváry. Jr.) 

106. Mednyánszky, Baron Caesar: Emlékezései. (Memoirs.) Translated from 
the English, Budapest, 1930. (Molitor, Szabad, Rózsafy, Figyelmessy, Mihalotzy, 
Fornet. John Fiala, Asbóth, Perczel.) 

107. Mihalotzy, Géza: His own biographical sketch in Old Records Division, 
Adjutant General's Office, Washington, D. C. 

108. Military Order of the Loyal Legion of the U. S., New York Com- 
mandery, Circular 19, Series of 1913, Whole Number 1123. (Stahel's obituary.) 

109. Mitchell, Donald Grant (Ik Marvel): The Lorgnette, or studies of the 
town, Feb. 7, 1850, New York. (Jagelló, with caricature.) 

110. Molitor, Gustave: Budavár alatt. (At the fortress of Buda.) Hazánk, 
Budapest, Vol. XL 

111. Moore, Frank: The Civil War in Song and Story, 1865. (Majthényi, 

112. Moore, Frank: The Rebellion Record, 12 volumes. (Henningsen, Kor- 
ponay, Stahel, Zágonyi, George Utassy.) 

113. Nagy, K. Alexander: Biharország. (The County of Bihar, Hungary.) 
Nagyvárad, 1865. Two volumes. (Baróthy.) 

114. National Cyclopedia of American Biography, New York, 22 volumes. 
(Stahel, Korponay.) 

115. National Republican: Washington, D. C. Sept. 25, 1861. (Jagelló.) 

116. National Republican: Washington, D. C. June 15, 1877. (Henningsen.) 

117. National Tribune: Washington, D. C. Jan. 5, 1893. (Stahel-Számvald, 
with portrait.) 

118. Németh, Joseph: His own biographical sketch in Old Records Division, 
Adjutant General's Office, Washington, D. C. 

119. Nevins, Allan: Fremont, New York, 1928, two volumes. (Asbóth, John 
r-iala. Zagonyi.) 

120. New International Encyclopedia, New York, 1902. Dodd, Mead and Co. 

121. New Orleans, La., Picayune: Jan. 19, 1850. (Jagelló) 

122. New York Courier-Enquirer: May 20, 1852. (Sedlák about Asbóth in his 
second anti-Kossuth letter.) 

123. New York Herald: Jan. 14, 1852. (Kossuth and Jagelló.) 

124. New York Herald: June 2, 1856. (Henningsen) 

125. New York Herald: April 6, 1862. (George Utassy.) 

I 26 n New . York Morning Express: Dec. 17, 1849. (Arrival of Emery Radnich 
and Jagelló, with the Ujházy group.) 

\H' m CW 1°^ ^ imes: Feb - 2 ' 1852 ' (Kossuth and Jagelló.) 

nrm i f\ ^ Tlm6S: ^ 21 ' 1852 ' ( Edit ™al remarks about Perczel's 
proposed anti-Kossuth meeting.) 

,,,,,„!? J*™ Y ° rk Times: May 21, 1852. (The signatures of Asbóth, Emery 
Radnich Motor, Mészáros, Németh, Debreczenyi, Semsey, Keménffy, Wagner, Ger- 
',"' " 1 "" 1l v k 1 ™í under a reply to Sedlák's anti-Kossuth article.) 
130 New York Times: March 17, 1863. (Gen. Stahel-Számvald appointed 
commandei ol cavalry in Washington DC) 

131. New York Times: March '23, 1863. (Charges against George Utassy) 

^wiSTe«i*SSJ£r 26 ' 1864 - (Gen - Grange? ' s order oi ■ ,hSs to 


135. New York Times: Sept. 1, 1902. (Figyelmessy at the reception of the 
Hungarian national flag.) 

136. New York Tribune: Jan. 8, 1850. (Emery Radnich in Philadelphia.) 

137. New York Tribune: Jan. 12, 1851. (Nicholas Perczel in Lenox, Mass.) 

138. New York Tribune: Sept. 26, 1851. (Jagelló.) 

139. New York Tribune: July 3, 1861. (George Utassy.) 

140. New York Tribune: Oct. 29, 31, Nov. 1, 6, 12, 1861. (Zágonyi.) 

141. New York Tribune: Apr. 3, 1883. (Eugene Kozlay's obituary.) 

142. New York Tribune: Apr. 7, 1896. (Hugo Hillebrandt's obituary.) 

143. Nixon, Oliver W.: Reminiscences of the first year of the war in Mis- 
souri. In: Military Essays, Military Order of the Loyal Legion of the U. S., 
Illinois Commandery, Vol. III. (Zágonyi.) 

144. Notes and Queries: London, Dec. 24, 1910, Jan. 21, 1911. (Henningsen.) 

145. Pallas Nagy Lexicona: Budapest, 18 volumes. (John Fiala, Figyelmessy, 
Perczel, Rózsafy and others.) 

146. Parker, William Harwar: Recollections of a naval officer. New York, 

1883. (Henningsen.) 

147. Philadelphia Public Ledger: Aug. 18, 1906. (Zerdahelyi's obituary.) 

148. Phillips, Catherine Coffin: Jessie Benton Fremont, a woman who made 
history. San Francisco, 1935. (Asbóth, John Fiala, Zágonyi.) 

149. Pictorial War Record: Vol. I. (Zágonyi's portrait and charge, George 

150. Pivány, Eugene: Hungarian-American historical connections, Budapest, 1926. 

151. Pivány, Eugene: Hungarians in the Civil War, Cleveland, 1923. 

152. Pivány, Eugene: Sólyom C. Lajos emléke. (In remembrance of Louis 
C. Sólyom.) Budapesti Hirlap, April 8, 1914. 

153. Pivány, Eugene: Stahel-Számvald Gyula, Budapesti Hirlap. Apr. 27, 1913. 

154. Pivány, Eugene: Zágonyi, a springfieldi hős. (Zágonyi, the hero of 
Springfield, Mo.) Budapesti Hírlap, Aug. 30, 1910. 

155. Pond, George E.: The Shenandoah Valley in 1864. The campaigns of 
the Civil War, Vol. XI. (Stahel-Számvald.) 

156. Popovici, Andrei: A Roumanian hero in the American Civil War, Rou- 
mania, Quarterly, Jan., 1929. (A Roumanian propaganda article about Pomutz, 
written by an alleged "grandson" of his, full of errors and misstatements.) 

157. Portrait Monthly, The: Nov., 1863. (Zágonyi, with portrait.) 

158. Prágay, John: The Hungarian Revolution, New York, 1850. (Fornet.) 

159. Pulszky, Francis: Életem és korom. (My life and my times.) Budapest, 

1884. Two volumes. (Figyelmessy, Mihalotzy, Henningsen.) 

160. Pulszky, Francis and Theresa: White, red, black. Sketches of society 
in the U. S. London, 1853. Three volumes. In German: Weiss, roth, schwarz. 
Kassel, 1853, Fischer. (Asbóth.) 

161. Pulszky, Theresa: Memoirs of an Hungarian Lady, London, 1850. In 
German: Aus dem Tagebuche einer ungarischer Dame. (Asbóth, Perczel, Hen- 
ningsen, the latter under the name: The author of the "Revelations of Russia".) 

162. Report of the committee of the Council of New York, to make arrange- 
ments for the reception of Gov. Louis Kossuth, New York, 1852. (Asbóth, Gre- 
chenek, Stephen Kovács, Joseph Németh.) 

163. Richmond, Va., "Examiner": Feb. 5, 1864. (Estván.) 

164. Richter, A. P.: Geschichte der Stadt Davenport. Davenport, Iowa, 1917. 

165. Roche, J. J.: Story of the filibusters, 1891. (Henningsen, with portrait.) 

166. Rombauer, Robert J.: Egy magyar nő élete az emigrációban. Budapesti 
Szemle, 1913. (The life of a Hungarian lady in the emigration. About his wife, 
who was the widow of Major Dembinski, nephew of Gen. Dembinski.) 

167. Roimbauer, Robert J.: The union cause in St. Louis in 1861. (Roderick 
Rombauer, John Fiala, Blandowski, each with portrait, Joseph Németh.) 

168. Rombauer, Roderick: The story of a life. Autobiography. St. Louis, 1903. 

169. Ropes, John Codman: The Army under Pope. The campaigns of the 
Civil War, Vol. IV. (Stahel-Számvald.) 

170. St. Louis Daily Democrat: Aug. 1, 1861. (R. J. Rombauer.) 

171. St. Louis Daily Democrat: Aug. 22, 1861. (Zágonyi.) 

172. St. Louis, Mo., "Daily Missouri Democrat": Oct. 16, 1861, Oct. 29— 
Nov. 5, 1861. (Editorials about Zágonyi and description of Springfield, Mo., charge.) 

173. St. Louis Globe-Democrat: Nov. 21, 1893. (Anselm Albert's obituary.) 

174. St. Louis, Mo., "Republican": Oct. 29, 1861. (Zágonyi.) 

175. Southern Press, Washington, D. C: Sept. 20, 1851. (Kossuth and Jagelló.) 

176. Schlesinger, Louis: Personal narrative of (The Lopez expedition to 

Cuba in 1851.) U. S. Democratic Review, Sept., Oct., Nov., 1852. (Emery Radnich.) 



177. Schuricht, Hermann: The German element in Virginia, Baltimore, Md., 

1900. Two volumes. (Estván, Henningsen.) . 

178 Scroggs, W. O.: Filibusters and financiers, 1916. (Henningsen.) 

179. Seitz, D. C: Joseph Pulitzer, his life and letters, 1924. 

180. Semsey, Charles: Emlékiratai (Memoirs). _ 

181. Sheridan, Philip H.: Personal memoirs, New York, 1888. Two volumes. 

(Asbóth.) t , . ... . ,, 

182. Stahel, Julius H.: His own report about his military career in the 
Civil War. (Generals' report of service, War of the Rebellion, Vol. XL) Manu- 
script in the National Archives, Washington, D. C, 105 pages. Dated San Fran- 
cisco, Cal.. Oct. 23, 1874. . 

183. Stearns, F. P.: The life and public service of George Luther Stearns, 
Philadelphia. 1907. (The Zsulavszky family, Edward Zerdahelyi.) 

184. Stevenson, J. H.: History of the First New York (Lincoln) Cavalry, 
Harrisburg, 1879. (Stahel-Számvald, with picture of the Piedmont, Va., cavalry 

185. Strong's Pictorial and Biographical record of the great rebellion, New 
York. (Zágonyi, with portrait.) 

186. Stuart, A. A.: Iowa colonels and regiments. Des Moines, Iowa, 1865. 
(Nicholas Perczel, Pomutz.) 

187. Stuber, Johann: Mein Tagebuch, Cincinnati, 1896. (Gálffy-Gállik.) 

188. Szabad, Emery: Hungary, past and present, embracing its history from 
the Magyar conquest to the present time. Edinburgh, 1854. 

189. Szabad, Emery: Hungarian sketches. Translations of Jókai, London, 1854. 

190. Szabad, Emery: L'Europe avant et aprés la Paix de Villafranca, Turin, 1859. 

191. Szabad, Emery: Modern war, its theory and practice. New York, 1863. 

192. Szabad, Emmery: Le General Grant, President de la Republique Ameri- 
caine, Paris, 1868. 

193. "Szabadság", Hungarian daily, Cleveland, Ohio: tenth anniversary album, 

1901. (Asbóth, Emery Dobozy, Farkas, Gustave Kovács, Pomutz, R. J. Rombauer, 
with portrait, Roland, Guido and Roderick Rombauer, Semsey, with portrait, Stephen 
Radnich, Stahel-Számvald, Rózsafy, George Utassy.) 

194. Szabadságharc diplomáciai levelezése. (The diplomatic correspondence of 
the Hungarian war of independence.) In: The responsibility for war. Budapest, 
1929-30. (Henningsen.) 

195. Szemére, Bartholomew: Munkái (Works). (Figyelmessy, Rózsafy and 

196. Szinnyei, Joseph: Magyar irók élete és munkái. (Encyclopedia of Hun- 
garian writers.) Budapest, 14 volumes. 

197. Szőllősy, Francis: Kossuth és a magyar emigráció török földön. (Kossuth 
and the Hungarian emigration in Turkey.) Leipzig, 1870'. 

198. Szűcs, John: Az olaszhoni magyar légió története. (History of the 
Hungarian Legion in Italy.) 1867. Manuscript in possession of Anthony Radó, 
Budapest. (Figyelmessy.) 

199. Tápay Szabó, Ladislaus: Joe Pulitzer, Pesti Napló, Nov. 18, 1938. 

200. Thaly, Sigismund: The fortress of Comorn (Komárom), London, 1852. 

201. Thirty-second Congress of the U. S., House of Representatives, Executive 
Document No. 78, 1852. (In the list of the passengers of the U. S. S. "Missis- 
sippi": Asboth, Perczel, Grechenek, Kováts, Németh, Wagner, Lülley.) 

ioo„ 20 ^ Townsend > Thomas S.: The honors of the Empire State, New York, 
1889. (Grechenek, Kozlay, Alexander Gáli, H. J. Mándy, Pulitzer.) 
t ÍP?.' Tre ^ h ^' Charles: Major Zágonyi's horse guard. Personal recollections. 
In: Military Order of the Loyal Legion of the U. S., New York Commandery, 
New York, 1901, Vol. III. 

204. Union Army, The, Madison, Wis, 1908. (Stahel-Számvald and Schoepf 
portrait, Korponay.) 

205. Vargyas Endre: A magyar szabadságharc története. (History of the 
Hungarian war of independence.) Budapest, 1879. (Asbóth, Perczel, both with 
portraits, Rozsafy.) 

206. Vasárnapi Újság literary weekly, Budapest, No. 41, 1894. (Figyelmessy.) 
-)/. Vasvary, Edmund: Az amerikai polgárháború magyar fővezérjelöltje. (The 
ble 'Hungarian Commander-in-Chief of the American Civil War.) Református 
^Washington, D C. Dec, 1938. (Gen. George Klapka.) 

th<- ll ,;„ ,„ aSVary ' Edmund: Amikor a magyar emigránsok divatban voltak. (When 
the H nn|arian ernig rants were "the rage".) Református Újság, Washington, D. C, 
.'■ in - Woy. (Hornet, Pomutz, Jagelló) 

209. .Vasváry, Edmund: Matthias Rózsafy. A biographical sketch. In manu- 
script, Woo. (Rozsai) and Figyelmessy.) 


210. Vasváry, Edmund: Lincoln és a chicagói magyarok. (Lincoln and the 
Hungarains in Chicago.) Amerikai Magyar Népszava, New York, Feb., 1939. 
(Mihalotzy, Kuné, Jekelfalussy, Langenfeld, Gustave Kovács, Stahel-Számvald, Zá- 
gonyi, Joseph Nagy.) 

211. Vasváry, Edmund: Stahel-Számvald Gyula, Református Újság, Washing- 
ton, D. C, Sept., 1938. 

212. Vasváry, Edmund: Lincoln és Kossuth. Református Újság, Washington, 
D. C, Feb., 1939. 

213. Veress, Alexander: A magyar emigratio a keleten. Budapest, 1878, in 
two volumes. (Figyelmessy, Rózsafy and others.) 

214. Virginia Historical Register, 1851. Vol. IV. (Jagelló.) 

215. Vukovics, Sabbas: Emlékiratai (Memoirs). Budapest, 1894. (Nicholas 
Perczel, John Fiala.) 

216. Walker, William: The war in Nicaragua, 1860. (Henningsen.) 

217. Wallace, Lew: Autobiography, New York, 1906. Two volumes. (Knefler, 
and an interesting account of Zágonyi.) 

218. Waring, G. E.: The Garibaldi Guard. In: Liber Scriptorum, New York, 
1893. (George Utassy.) 

219. War of the Rebellion, published by the Department of War, Washing- 
ton, D. C. 161 volumes. (Albert, Amsberg, Asbóth, P. P. Dobozy, Dunka, John 
Fiala, Henningsen, Knefler, Stephen Kovács, Kozlay, Majthényi, Mihalotzy, Mundee- 
Mándy, Perczel, Pomutz, R. G. Rombauer, Ruttkay, Schoepf, Stahel-Számvald, George 
Utassy, Zágonyi, Ladislaus Zsulavszky, and shorter mention of several others.) 

220. Wilcox, C. M.: History of the Mexican War. Washington, 1892. (Korponay.) 

221. Wilson, Lillian May: Some Hungarian patriots in Iowa. In: The Iowa 
Journal of History, Oct., 1913. (Pomutz, Stephen Radnich, Zágonyi, Majthényi, 

222. Wise, Barton H.: The life of Henry A. Wise, New York, 1899. (Hen- 

223. Wolf, Simon: The American Jew as patriot. Philadelphia, 1895. (Albert, 
Lülley, Knefler, Pulitzer.) 

224. Wolf, Simon: Address, delivered at the internment of Major-General 
J. H. Stahel, 1912. Dec. 6, Friday, Arlington, Va. 

225. Wright, Marcus J.: Battles and commanders of the Civil War. Washing- 
ton, D. C, 1902. (Asbóth, Schoepf, Zágonyi, with pictures.) 

226. Xántus, John: Levelei Éjszakamerikából. (His letters from North America.) 
Budapest, 1858. (Pomutz, Majthényi.) 

227. Zgoda, Chicago Polish weekly, May 19, 1886. (Schoepf.) 


1. Barrows, Edward M.: The great commodore (Matthew Calbraith Perry). 
Indianapolis, 1935, Bobbs-Merrill. (Bettelheim.) 

2. Bates, Samuel Penniman: History of Pennsylvania Volunteers, 1861-65, 
Harrisburg, 1869, 4 volumes. (Korponay.) 

3. Conger, A. L.: The rise of U. S. Grant, New York, 1931, Century. 

4. Greeley, Horace: The American conflict, 2 volumes, Hartford, 1864. 

5. Hamlin, Augustus Choate: The battle of Chancellorsville, May 2, 1863. 
Bangor, Maine, 1896. (Stahel-Számvald.) 

6. Hawks, Francis L.: Narrative of the expedition of an American squadron 
to the China seas and Japan, 1852-54. New York, 1857, Appleton. (Bettelheim.) 

7. Indiana at Chickamauga: Indianapolis, Ind. (Knefler.) 

8. Komáromi Lapok (Komárom News): Sept. 9, 1849. (Pomutz.) 

9. McElroy, John: The struggle for Missouri, Washington, 1909. (Asbóth, 
Blandowski, Zágonyi.) 

10. Rédeyné Hoffman Mária: Ács Gedeon bujdosó évei. Napkelet monthly, 
Budapest, 1928. (Summary of the Rev. Gedeon Ács's American diary. Interesting 
remarks about Asbóth, Debreczenyi, Grechenek, Grossinger, Stephen Kovács, Lülley, 
Menyhárt, Mészáros, Németh, Semsey, Perczel, Vékey, Zerdahelyi.) 

11. Roster and Record of Iowa soldiers in the war of the rebellion, Des 
Moines, 1908, 6 volumes. (Perczel, Pomutz.) 

12. St. Petersbourg, Journal de — , Samedi 2 — 14, 1882. (Pomutz's obituary.) 









"Ha az idő is elrepül felettünk 
S az Uj hazába olvad a fajunk, 
A történet majd hadd hirdesse itt is: 
Hogy magyarok mi, kik s mik is vagyunk? 

. . . Mit a magyarból Isten itt felejtett : 
Hátha belőlünk annyi megmarad, 
Mint odaát a völgyek rejtekében, 
Gyöngy virág-szegte, egy-egy kis patak?" 

Pólva László. 


A magyarok szereplését az amerikai polgárháborúban először Pivány 
Jenő kutatta és dolgozta fel. Úttörő munkája : "Hungarians in the Civil 
War" 1913-ban jelent meg, 26 esztendővel ezelőtt és már régen seholsem 
kapható. Utána Kende Géza foglalkozott e tárggyal "Magyarok Ameriká- 
ban" cimü, 1927-ben megjelent munkájában, ujabb, gyakran téves ada- 
tokkal egészitve ki a régebbi adatokat, levéltári és okmánykutatás nélkül. 
Azóta ilyen irányban tudomásom szerint senki sem dolgozott, pedig az 
adatok rendszeres összefoglalására, egy könnyen áttekinthető, lehetőleg 
teljes munkára szükség volna, hogy a régi magyarok neve és emléke 
teljes feledésbe ne merüljön és a későbbi kutató munka könnyebb legyen. 

tettel arra, hogy 1939-ben van 75-ik évfordulója a piedmonti, Va., csatá- 
nak (1864 június 5), amelyhez a magyar Stahel-Számvald Gyula tábornok- 
nak egy fényes haditette fűződik s amelynek révén később a legmagasabb 
amerikai kitüntetést, a Congressional Medal of Honor-t is megkapta, az 
1939-ik esztendőt a polgárháborús magyarokról való kegyeletes megemlé- 
kezés esztendejévé tette, hogy ezzel kapcsolatban a Washington melletti 
Arlington nemzeti temetőben emlékünnep keretében koszorúzza meg Stahel- 
Számvald és több más ott pihenő magyar hős sirját. 

Hogy a megemlékezésnek állandó nyoma is maradjon, az Egyesület 
Vezértestülete elhatározta, hogy az ujabb kutatások eredményeinek fel- 
használásával megiratja a magyarok polgárháborús szereplésének történetét. 
Ennek az elhatározásnak egyik lényeges inditó-oka az a körülmény volt, 
hogy mivel a Református Egyesület az egyetlen magyar testület, amely 
az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban állandó otthonnal bir, 
abban a helyzetben van, hogy az itteni rendkivül gazdag okmány, levél 
és könyvtárak révén magukhoz az eredeti és legfontosabb forrásokhoz 
mehet az adatok felkutatásában. 

teljesiteni akarja az amerikai magyar múlttal, jelennel és jövővel szemben 
fennálló kötelességeit, azzal a tudattal bocsátja útjára ezt a könyvet, hogy 
e kötelességek egy részét ezáltal is teljesítette. 

* * * 

Az amerikai polgárháborúban szerepelt magyarok adatainak felku- 
tatását lényegesen megneheziti az a körülmény, hogy az adatokat két 
világrészben kell keresni. A szereplők magyarországi pályafutására vonat- 
kozólag természetesen csak azokat a forrásokat lehetett felhasználni, ame- 
lyek itt is hozzáférhetők. így ezen a téren még sok a tennivaló. 

Egykorú amerikai magyar újságok nem voltak s mivel a polgár- 
háború esztendei összeesnek az abszolutizmus utolsó esztendeivel, való- 
szinü, hogy az akkori magyarországi lapok is nagyon kevés amerikai 
vonatkozású adatot tartalmaznak. 

A polgárháborús magyarok, dacára annak, hogy jó részük véglege- 
sen Amerikában maradt, emlékiratokban sem örökitették meg tapasztala- 
taikat. Ez annál inkább sajnálatos, mert a magyarok többnyire tanult, 
müveit emberek voltak, akiknek emlékiratai mindenkor nagy értékkel 
birnának. Mig amerikai és német részről akárhány esetben közlegények 
értékes emlékirataival is találkozunk, a magyarok közül csak a new yorki 


Semsey Károly és a chicagói Kuné Gyula igénytelen emlékiratai jelentek 
meg nyomtatásban, az utóbbi angolul és magyarul. A déliek oldalán 
harcolt Estván Béla lovassági ezredes emlékezései egy időben jelentek meg 
angolul és németül (1864), ezt a könyvet azonban, bár ma is élvezetes 
olvasmány, egves birálók megbízhatatlannak tartják. Személyi vonatkozású 
adat külőmben is kevés van benne. A st. louisi Rombauer Roderick is 
kiadott egv kis terjedelmű önéletrajzot angol nyelven, a philadelphiai 
Figvelmessy Fülöp angolul irt emlékiratai pedig magyarul egy budapesti 
napilap hasábjain jelentek meg folytatásokban, ami sajnos, majdnem a 
kéziratban maradással egyenlő. Stahel-Számvald Gyulának a hetvenes 
években a hadügyminisztérium felkérésére irott katonai emlékezései, kis 
terjedelmű kéziratban a washingtoni National Archives-ban vannak. Asbóth 
tábornoknak nem maradtak fönn emlékezései, mert amikor a hadügyminisz- 
térium a volt vezénylő tábornokokhoz ezt a felszólítást intézte, ő már 
nem élt. Kozlay, Pomutz, Schoepf, Mundee és Knefler pedig csak ezre- 
desek voltak s mint cimzetes (Brevet) tábornokok szereltek le. 

Rombauer Róbert Gyula St. Louis városának polgárháborús szerep- 
lését irta meg egy terjedelmes könyvben, önmagát alig emlitve, Knefler 
Frigyes pedig egy értekezésben a Missionary Ridge-ért folytatott harcot 
irja le (Tennessee, Nov. 24-25, 1863), amelyben ezredével együtt ő is 
résztvett, önmagáról azonban egyetlen szót sem szól. 

Körülbelül ennyi az egész, amit a polgárháborús magyarok memoár 
irodalma felmutathat. 

Levelezésüknek felkutatása külön nagy és valószínűleg igen kevés 
eredménnyel kecsegtető munka lenne. Ilyen levelezés nyomaira bizonyo- 
san akadhatunk egyes magyarországi családi levéltárakban. Ha a polgár- 
háborús magyarok leszármazottjai őriznek is ilyen leveleket, a magyar 
Írásokat aligha tudják megbecsülni kellő értékükben, mert alig volt olyan 
magyar emigráns, akinek itt született leszármazottjai magyarul tudtak volna. 

Az egykorú amerikai lapok aránylag gyakran irtak a nevezetesebb 
magyar szereplőkről, mint Asbóth Sándorról, Stahel-Számvald Gyuláról, 
Zágonyi Károlyról és másokról, többször képeket is közöltek róluk (a 
legtöbb kép Zágonyi őrnaggyal kapcsolatban jelent meg), sokszor azon- 
ban németeknek mondják őket, leginkább azért, mert többnyire német 
összetételű ezredeket vezényeltek. A magyarok, mint külön csoport, kol- 
lektív elismerésben nem is részesültek sohasem. Lincoln elnök is, aki 
emberi nagysága mellett élesszemü politikus is volt, Stahel-Számvald 
Gyulát saját kijelentése szerint azért léptette elő Major-Generallá, mert 
ezzel a németek szolgálatait akarta jutalmazni. Ami elismerés a magyarok- 
nak jutott, egyénenkint kapták. Az első kollektív elismerés a legmagasabb 
helyről, tudtunkkal az a levél, amelyben Franklin D. Roosevelt elnök 
emlékszik meg nemes veretű szavakkal a polgárháború magyar hőseinek 
érdemeiről, amely levélnek másolatát e könyvben találja meg az olvasó. 

A németek külőmben ugyanígy tettek a magyarokkal, akiket ren- 
desen németeknek, legjobb esetben német-magyaroknak tesznek meg, bár 
erre semmi szükségük sincsen. A németek 216,000 emberrel szerepeltek 
a polgárháborúban s igy igazán nincsen szükségük a pár száz magyarra. 
Ennek dacára például a legnagyobb német munka, amely az amerikai 
németek polgárháborús szerepét tárgyalja (W. Kaufmann : Die Deutschen 
ím amenkanischen Bürgerkriege, München, 1911) a könyv végén felsorolt 
ötszáz nevezetesebb főtiszt között 14 magyart is "német" gyanánt sorol 
fel, köztük Asbóthot, Zágonyit, Perczeit, Mihalótzyt és Kovács Istvánt is. 

A polgárháború amerikai kimagasló alakjai is emlitést tesznek néha 
a magyarokról, bár sokkal ritkábban, mint várhatnók. Az idegen főtisztek 
a polgárháborban sem voltak népszerűek, aminthogy a Washington-féle 


forradalomban sem voltak azok. Philip Sheridan tábornok elismeréssel 
beszél Asbóthról, McClellan azonban, aki egy évig volt fővezér s aki 
különösen Halleck tábornok információi következtében ferde szemmel nézte 
az idegeneket, csak Stahel-Számvaldról szól elismeréssel, akit azonban 
németnek mond. A német ezredekről lesújtó véleménye van. Nem igen 
hangolhatta a magyarok mellé az a tény sem, hogy Klapka György 
tábornok, Komárom védője, akit Seward külügyminiszter Amerikába in- 
vitált, az ő helyét óhajtotta elfoglalni. David Hunter tábornok egyenesen 
a gyűlölettel határos hangon beszél az idegen főtisztekről (a magyar 
Stahel-Számvaldról is, akivel szemben érzett ellenszenve csak a piedmonti, 
Va., csata után csökkent), a fönnebb emiitett Halleck tábornok pedig 
nem átallotta, hogy valósággal a besúgó szerepére vállalkozzék a McClellan- 
hoz küldött "bizalmas" jelentéseiben. Grant, a háborút befejező fővezér 
egyetlen magyart sem emlit terjedelmes emlékirataiban, valamint Benjamin 
Butler és mások sem. 

John C. Fremont tábornok, a messzi nyugat egyik első felkutatója 
és a republikánus párt első elnökjelöltje az, aki mellett a legtöbb magyar 
főtiszt szolgált s aki a legnagyobb mértékben méltányolta értékes szol- 
gálataikat. Jelentéseiben a magyarokról, mint Zágonyiról, Albert Anzelm- 
ről a legmagasabb elismerés hangján szól. 

Az ezredparancsnokok bőkezűbbek voltak az elismeréssel. Hiva- 
talos jelentéseikben sokszor találkozunk a magyar tisztek dicséretével, 
mint pl. Mihalotzy, Mundee, Perczel, Németh, Kapus, Pomutz, Zágonyi, 
Albert, Dunka, Csermelyi, Kozlay és mások esetében, akik felől feljebb- 
valóik a lehető legjobb véleményt táplálták. 

Az Egyesült Államok hadügyminisztériumának kiadásában megjelent 
monumentális "The War of the Rebellion" 161 nagy kötete, amely nem 
egyéb, mint a polgárháborúból fennmaradt hivatalos rendeletek, parancsok, 
jelentések és levelezés gyűjteménye, természetesen sok magyar vonatko- 
zású adatot tartalmaz, emellett azonban egyenkint fel kellett kutatni azokat 
az egyes személyekre vonatkozó eredeti iratokat is, amelyek az Adjutant 
General hivatalának őrizetében vannak, valamint a National Archives-ben 
őrzött hasonló okmányokat is. Több esetben a Veterans' Administration 
nyújtott értékes felvilágosítást, igen sok adatért pedig magához a polgár- 
háború óriási irodalmához kellett fordulni, amelyből természetesen a Library 
of Congress-nek van legnagyobb gyűjteménye. Jó szolgálatokat tett a hadi- 
tengerészeti minisztérium, a War College és a National Archives könyv- 
tára is. Néhány esetben az egyes államokban működő Historical Society-k, 
vagy maguk a polgárháborús magyarok leszármazottjai adtak értékes fel- 

Az általam közölt névsor nem azonos Pivány és Kende névsoraival. 
Van benne számos uj név, mig más nevek hiányoznak belőle. Egyeseket 
mellőznöm kellett a régi névsorokból, mert kiderült róluk, hogy nem 
voltak magyarok. Például a Petri név egyaránt előfordul a magyar, német, 
holland és svéd családnevek között. Az a Charles Petri, aki Pivány és 
Kende névsoraiban szerepel, kétségkívül német volt. Nem volt magyar 
Schoepf Albin tábornok sem, hanem osztrák-lengyel, de mivel a magyar 
szabadságharcban is küzdött, felvettem a névsorba, a német Amsberggel 
és a lengyel Blandowskival együtt, akik szintén katonái voltak a magyar 
szabadságharcnak is. Egyik-másiknak magyarsága felől még most is két- 
ségeim vannak, amilyenek Kapus Vilmos, Chandory (Chandoné) Viktor, 
Esti Vilmos és még egypár. 


Pivány Jenő magyarnak mondja Haskell Leonidas kapitányt is, aki 
Fremont vezérkarában teljesített szolgálatot, aki azonban nem volt magyar. 
Alissouriba a massachusettsi Gloucesterből került, ahol Angliából jött ősei 
még 1646-ben telepedtek meg. 

Utassy Györgyről (akinek valódi neve Strasser Dávid volt), vala- 
mint Estván Béláról és Zsulavszky Kázmérról szándékosan nem irtam 
bővebben, mert rekordjuk ,nem méltó a többiéhez. 

Azonban az uj névsor sem teljes, aminthogy teljes névsort soha- 
sem lesz ^ lehetséges összeállítani. A rekordok jó része ugyanis ugy az 
északi, mint a déli oldalon elpusztult, bár az északiaké hasonlíthatatlanul 
teljesebb. A déliek oldalán harcolt mintegy egymillió ember közül csak 
körülbelül százezernek maradt fönn valamilyen irott rekordja. Bizonyos 
hogy a felsoroltakon kivül mindkét oldalon ióval több, sok esetben ideVen 
nevű magyar harcolt. 

A könyvben található bibliográfia tudomásom szerint a legelső kísér- 
let ebben az irányban. Teljességet távolról sem igényel, már csak azért 
sem, mert a magyarországi adatoknak csak kis részéhez juthattam hozzá 
Az amerikai lista is csak abban az esetben lehetne teljes, ha a polgár- 
háború egész óriási irodalmának számos emberéletet igénylő teljes át- 
tanulmányozása előzte volna meg. Legyen szabad azonban remélnem, ho^v 
fogyatékosságai dacara is jó szolgálatokat fog tenni a jövendő kutatás 

A képek, egy-két kivétellel, magyar kiadványban még eddig- nem 
jelentek meg. Az eddig talált képek teljes listáját helykímélés szem- 
pontjából nem kozlom. 

v „ t , Kö sz ,önettel tartozom Pivány Jenőnek, akinek munkái mindig alap- 
vető es nélkülözhetetlen munkák lesznek az amerikai magvar nvomok 
kutatásánál s aki szíves volt számos uj adatot rendelkezésemre bocsátani 
Hasonlóképen köszönet illeti a korán elhunvt kitűnő újságíró Kende 
Géza emléket ,s, akit halála akadályozott meg abban, ' hogy meriria 
munkájának harmadik és befejező kötetét. megírja 

Bár könyvem cime szerint Lincoln magyar hőseiről szól felsorolom 
benne azt a néhány magyart is, akik eddigi tudomásunk szerin a déHek 
seregeben szolgáltak. Ezekről több értékes adatot kaptam Miss Ella Lonn 
n thí°Co f "h C0Üe .? e ' .. B ?}ti-nore, Maryland), akinél? konvve "Foreigners" 
nek mfnt minH a a Cy V T^T T? ÍOg J elennl Köszönetet mondofugy 
seSse m g;mre m \ n o d .tak knak ' ** * ^ * levélt -kban szives készséggel 

vasári ssé sri^áa^^t^ ssc 

Washington, D. C. 

Lincoln napján 
Február 10 1939 






A Kossuth emigráció 

Amikor 1861 tavaszán kitört az amerikai polgárháború, körülbelül 
háromezer magyar lehetett az Egyesült Államokban. Ezeknek jórésze 
az 1848 — 49-es "szabadságharc után, politikai okokból hagyta el hazáját. 
Nagyon kevesen voltak olyanok, akiket a kalandvágy, vagy az uj élet 
reménye a szabadságharc előtt hajtott át az Újvilágba, de kevesen voltak 
azok is, akik a szabadságharc után gazdasági okokból cseréltek hazát. 
A negyvennyolcasok, épen ugy mint a németeknél, az elitjét képezték 
az Amerikába került magyaroknak, akiket már akkor két csoportra le- 
hetett osztani. Az egyik volt az emigránsok csoportja, amelybe azok a 
politikai menekültek tartoztak, akik amerikai tartózkodásukat csak átmeneti 
állapotnak tartották, mert bizonyosak voltak benne, hogy a diadalmas 
hazatérés csak idő kérdése. A másik csoport a kivándorlók csoportja volt, 
amelynek a tagjai végleges letelepedés szándékával érkeztek az uj világ 

A magyarok Amerikába vándorlását kétségkívül a Kossuth-emigráció 
indította meg. Az Egyesült Államok kongresszusa, amikor uj otthont 
ajánlott fel Kossuthnak és kísérőinek, azzal a gondolattal tette ezt, hogy 
a magyar emigránsok, vezérükkel együtt állandóan ott fognak letelepedni. 
Kossuth, különösen száműzetésének sumlai időszakában sokszor vágyódva 
gondolt a tengereken túli nagy, szabad köztársaságra s amikor 1850 
elején az első csoport magyar már készülődni kezdett az Egyesült Ál- 
lamokba, Taylor elnök és Clayton külügyminiszter átszállítási ajánlata 
alapján, a készülődő magyarok számára adott közös ajánló levelében 
ezeket irja: 

"Éjszakamerika szabad földje az, amelyben én is óhajtanám aludni 
az örök nyugalom álmát, ha csontjaim hazám földének porával nem 

Lehangoltabb óráiban ugyan azt tervezte a törökökkel és a len- 
gyelekkel együtt, hogy a kisázsiai Brussza környékén, Kutahiától nem 
messze rendes, állandó emigráns telepet létesít és zokon vette, amikor 
megtudta, hogy Sir Stratford Canning angol és Aupick francia nagy- 
követ nem helyeslik tervét. Amikor azonban az Egyesült Államokba 
érkezett, valószínűleg a nagyszerű fogadtatások hatása alatt tárgyalt 
Alexander H. H. Stuart földmivelésügyi miniszterrel egy, a magyar emig- 
ránsok számára kihasítandó földterület felől. Ő maga azonban nem akart 
állandóan Amerikában maradni, amit Ujházy Lászlónak, a volt komáromi 
kormánybiztosnak, az iowai uj budai település fejének st. louisi talál- 
kozásuk alkalmával meg is mondott. Amerika túlságosan messze volt 
attól a szintértől, amelyen politikai tevékenységét folytatni akarta s mivel 
Magyarország ügyének kedvező fordulatában rendületlenül bizott, később 
az a meggyőződése alakult ki, hogy az emigránsoknak sem szabad az 
állandó ottmaradás gondolatával foglalkozni. 

Kossuth majdnem hét hónapig tartó amerikai körútja alatt (1851 
december 5 - - 1852 július 14) nem érintkezett az akkor már Amerikában 
levő magyarokkal. Ennek oka bizonyára az az emberfeletti, szinte el- 
képzelhetetlen lekötöttség volt, amely minden napját, minden óráját igénybe 
vette. Épnek a szellemi munkának és fizikai teljesítménynek mását keresni 
kell a világtörténelemben. George Ticknor szerint amerikai tartózkodása, 
tehát 221 nap alatt körülbelül hatszáz beszédet mondott, legtöbbször an- 
golul s néha németül, nem egyszer két-három órás beszédeket. Körútján 


északon Bostonig, nyugaton Wisconsinig, délen New Orleansig jutott el. 
Hogy ez az akkori utazási viszonyok között milyen teljesitmény volt, 
azt ma elképzelni is nehéz. 

Érthető, hogy az apró emigráns csoportoknak nem szentelhetett 
időt. Mikor elhagyta Amerikát, tudta, hogy az Egyesült Államoknak 
Magyarország ügyébe való beavatkozásáról szó sem lehet. Tudta, hogy 
Amerikába nem kerül többé vissza s ezért nem tartotta szükségesnek, 
hogy az itt maradt kevésszámú magyarral fenntartsa az érintkezést, már 
csak azért sem, mert az Egyesült Államoktól több és más segitséget, 
mint amit kapott, nem várhatott. 

így az amerikai emigráció nemcsak a magyar haza, de még a 
Kossuth emigráció testéről is lehullott. Valóban ráillett, amit Kossuth 
jóval későbben, 80 esztendős korában irt: "A magyar emigratio sem 
nem pótolódott, sem ki nem halt, sem elvei nem jutottak érvényre, ha- 
nem elmállott, elpárolgott, mint a kámfor, ■ — nyomtalanul." (Irataim 
III. 15.) 

A magyar emigrációt felitta a fiatal, nagy ország, mint a szomjas 
homok a vizcsöppeket. Kossuth személye lett volna az egyetlen össze- 
kötő kapocs közöttük, mikor azonban Kossuth távozott, még pedig cél- 
jának elérése nélkül, az emigránsok véglegesen szétszéledtek, ki merre 
látott. A tanult urakból, parancsoláshoz szokott tisztekből földet túró 
farmer, gyári munkás, fényképész, lovaglómester, házi tanitó, korcsmáros, 
aranyásó, trafikos, szatócs lett. Kivétel nélkül mind keresztül mentek 
a bevándorlók kemény iskoláján s akárhányan voltak közöttük, akik még 
hosszú esztendők múlva is alig tudtak valami szerény megélhetést ki- 
verekedni maguknak. 

Azok, akik mindenáron haza akartak menni, könnyebben viselték 
el a nehéz életet, mert az amnesztiát bizonyosra vették. Sok mögött állott 
már valamilyen múlt, összeköttetés, család, vagyon, egyszóval társadalmi 
alap, amire épiteni lehetett. Ezek sok esetben ki is eszközöltették maguk 
számára a hazatérési engedélyt és elhagyták Amerikát. A fiatalabbak, 
az egyszerűbb családok tagjai, akik mögött még sem múlt, sem családi 
összeköttetés nem állott, akikre nem várt vagyon vagy biztos hivatal, 
vagy akik a bolyongás évei alatt megnősültek, vagy, akik mint Ujházy, 
a végkép meg nem alkuvás szellemét képviselték, nem mentek vissza. 
Ezek már látták, hogy a kemény, becsületes munka számára ez az ország 
igazi jutalmat tartogat s itt maradtak, hogy sorsukat véglegesen hozzá 
kössék a fiatal köztársaság sorsához. 

A polgárháború előzményei 

A gyorsan múló esztendők alatt a jövevény magyaroknak is meg 
kellett látni, hogy uj hazájuk életében nagy, sorsdöntő események ké- 
szülődnek. Az észak és a dél közötti ellentéteknek valami nagy meg- 
próbáltatás formájában kell kirobbanniuk. 

Az Egyesült Államok megalakulása óta mindig a déli államok 
kezében volt a gazdasági és politikai erő, az irányitó hatalom. Valahány- 
szor ezt a hatalmat az észak részéről valami veszedelem fenyegette, a 
déliek azonnal az elszakadásra vonatkozó fenyegetéssel álltak elő. Ezek 
a törekvések már az alkotmányozó tanácskozásokban is felbukkantak s 
újra meg újra előjöttek minden egyes uj állam csatlakozásánál. Az 
1820-as és az 1850-es kompromisszumokat a déliek csak az elszakadással 
való fenyegetés által erőszakolták ki, South Carolina pedig, amely 1860-ban, 
Lincoln megválasztása után elsőnek mondta ki az elszakadást és ezzel 
elinditotta a polgárháborút, már 1830-ban határozott próbát tett ebben 
az irányban. 


A politikai és gazdasági túlsúly eltolódása már nemzedékeken ke- 
resztül nyilvánvaló volt. 1840-től az északi államok lakossága évente 
negyedmillió bevándorlóval szaporodott, mig a dél csak a természetes 
szaporodásra számithatott. Fontos tény volt, hogy az uj bevándorlók 
mind ellenségei voltak a rabszolgaság intézményének, akik, mint a ma- 
gyarok is, nem voltak hajlandók rabszolgatartó államban letelepedni. (A 
magyarok szempontjából az egyetlen Missouri volt a kivétel, amely bár 
rabszolgatartó állam volt, a polgárháborúban az északi oldalra állott.) 
Ezenkivül a jövevények kultúrát is hoztak magukkal, amit a dél boha- 
sem értett meg igazán. 

Valamikor az észak is rabszolgatartó volt, de gazdaságilag sokkal 
jobb helyzetben lévén, az állapot magától szűnt meg, anélkül, hogy bár- 
milyen megrázkódtatással járt volna. 

A dél vagyonának legnagyobb része a rabszolgákból állott. Átlag- 
ban 400 dollárra becsülve egy rabszolgát, a nem egészen négy millió 
déli rabszolga 1500 millió dollár értéket képviselt. A dél tudta, hogy 
a felszabadulás esetén nemcsak ezt az értéket veszti el, de egyszerre 
körülbelül négy millió lélekkel több vetélytársa lesz a megélhetésért folyó 
küzdelemben. Tudta azt is, hogy ezért a veszteségért semmi kárpótlást 
sem fog kapni, nem ugy, mint az angliai rabszolgaság megszűnésekor. 

Megoldást senki sem tudott ajánlani. Az észak túlzottan elfogult 
rabszolgaellenes vezetői semmire sem voltak tekintettel s évtizedek alatt 
a • déli államoknak azt kellett érezniök, hogy a folyton erősödő északi 
államok tönkre akarják tenni őket, dacára annak, hogy a rabszolgaság 
intézményét maga az alkotmány szentesitette. Nyilvánvaló volt, hogy a 
folyton erősödő, gazdagodó, népességben szaporodó északi államok vala- 
mikor rá fogják erőszakolni a maguk akaratát a déliekre és elragadják 
tőlük a politikai hatalmat is. Ezért az elszakadás gondolata folyton 
mélyebb gyökeret vert a déli .államokban. 

Közben megalakult északon a republikánus párt és Frémont sze- 
mélyében elnökjelöltet is állított 1856-ban. A republikánus párt ugyan 
elveszitette ezt az első erőpróbát, de mindenki tudta, hogy előbb-utóbb 
győzni fog. 

A délen kiadták a jelszót: mihelyt az ország republikánus elnököt 
választ, az elszakadásnak azonnal meg kell történnie ! Hirdették, hogy 
ha 1860-ban Lincolnt választják meg, a déliek vezető állama, South 
Carolina azonnal el fog szakadni. Az 1860-as kongresszus képviselő és 
szenátor tagjai már akárhány esetben fegyveresen mentek az ülésekre, 
sőt a karzatokat is fegyveres követőik szállották meg. 

1860 novemberében az ország megválasztotta az első republikánus 
elnököt Lincoln Ábrahám személyében és South Carolina azonnal ki- 
mondta a békés elszakadást. Az észak lerombolta az alkotmány-garanciákat, 
a súlyos adók az észak érdekeit szolgálják, az észak el van tökélve a 
rabszolgaság megszüntetésére s mivel a megegyezésre semmi remény sin- 
csen, South Carolina nem maradhat tovább az unióban. 

1861 februárjában, még mielőtt Lincolnt beiktatták volna elnöki 
hivatalába, hat más déli állam, Georgia, Florida, Alabama, Mississippi, 
Louisiana és Texas követte South Carolina példáját. 

^ Mindenki bizonyos volt benne, hogy ha az Unió egységét meg 
akarják menteni, azt vérontás nélkül elérni nem lehet. 

Lincoln 1861 február 11-én indult el városából, az illinoisi Spring- 
fieldről, hogy március 4-én beiktassák Washingtonban. A békés meg- 
oldájs lehetetlenségét mutatja az a tény is, hogy összeesküvést fedeztek 
fel, amelynek célja az volt, hogy Lincoln vonatját felrobbantják s őt 
magát megölik, még mielőtt Washingtonba ér. Ezért utitervét meg- 
változtatták, ugy hogy egy nappal hamarébb érkezett a fővárosba, mint 


hirdetve volt. Lincoln két hü embere kiséretében, titokban tette meg 
az utat Pennsylvania fővárosától, Harrisburgtól Washingtonig. A be- 
iktatási diszmenet alkalmával a hadsereg legjobb lövészei voltak el- 
helyezve egyes épületek tetején, hogy az elnököt megvédelmezzék. 

Kicsivel több, mint egy hónap múlva, április 14-én dördültek el 
az első lövések a lázadók részéről South Carolinában, ahol a város ki- 
kötőjének bejáratánál levő Sumter erődöt vették bombázás alá a városból. 
A vérontást most már nem lehetett megakadályozni. 

Az országot a charlestoni események nem találták váratlanul, bár 
a nagy harcra egyik fél sem volt felkészülve. Az ország külömböző 
helyein már hónapokkal azelőtt toborozták az önkénteseket. Az Ameriká- 
ban élő magyarok, akiknek nagyrésze már háborút próbált ember volt, 
a legelső napoktól kezdve lelkesedéssel álltak az unió zászlaja alá. Már 
évekkel ezelőtt készültek erre a szolgálatra. Korponay Gábor, az egyetlen 
magyar, aik tudtunkkal már a mexikói háborúban is mint kapitány har- 
colt az Egyesült Államok hadseregében (1846) s aki a polgárháborúban 
a 28-ik számú pennsylvaniai önkéntes gyalog ezred ezredese lett, abban 
a levelében, amelyet Philadelphiából küldött J. J. Crittenden szenátor- 
nak, már 1858-ban száz válogatott vitézt ajánl fel "az elkövetkezendő 

A magyarok nem várták meg a Fort Sumter ellen felvonult déli 
ágyuk eldördülését. Chicagóban már 1861 januárjában erősen gyakorla- 
tozott a magyarokból és csehekből álló zászlóalj, amelyet főképen Mi- 
halotzy Géza és Jekelfalussy Sándor volt honvédtisztek és mások tobo- 
roztak s amelyből később a 24-ik számú illinoisi önkéntes gyalog ezred 
lett, Mihalotzy Gézával, mint ezredessel az élén. Lincoln még Spring- 
fielden volt, amikor Kuné Gyula, volt negyvennyolcas magyar honvéd 
személyesen vitte le hozzá Mihalotzy levelét, amelyben engedélyt kért, 
hogy a zászlóaljnak a "Lincoln Riflemen" Lincoln puskások nevet ad- 
hassa. Lincoln örömmel adta meg az engedélyt, amit azonnal saját- 
kezüleg vezetett rá Mihalotzy levelére. (A levél másolatát lásd a 
10-ik oldalon.) 

St. Louisban ugyancsak 1861 januárjában kezdi szervezni a mis- 
sourii nemzetőrséget a nagyváradi fegyvergyár volt igazgatójának két 
volt honvéd fia, Rombauer Róbert és Roderick, akiknek Albert Anzelm, 
volt honvédtiszt és Bem bujdosó társa segitett, New York városában 
pedig a "Garibaldi Guard" (a későbbi 39-ik new yorki önkéntes gyalog- 
ezred) alakul meg, számos magyarral zászlaja alatt. 

Kossuth és a polgárháború 

Arról természetesen nem lehetett szó, hogy mint a németek meg- 
tették, a magyarok is külön ezredeket alakitsanak. Kevesen is voltak 
s az a kevés is szétszórva élt az országban. Sokan levelezgettek egy- 
mással s fennmaradt levelekből tudjuk, hogy egymást biztatták a had- 
seregbe való beállásra. Arra a kérdésre, hogy: Kötelességünk-e nekünk, 
jövevényeknek, az orszálg segitségére sietni, a felelet minden esetben 
igenlő volt, még azok részéről is, akikre akkor már a családfenntartás 
gondjai nehezedtek. Tanácsot csak egymástól kérhettek. Kossuth, aki 
közülök senkivel sem érintkezett, nem is üzent nekik, már akkor inkább 
csak elmosódó emlék volt számukra. 

Kossuthot külömben is nagyon sok csalódás és csapás érte az 
utóbbi évek alatt. Óriási csalódás volt számára az 1859-ben megkötött 
villa-francai béke, amely minden felszabadító tervét rombadöntötte. A 
polgárháború kezdetére esik egyik legmeghittebb emberének, gróf Teleki 
Lászlónak meghódolása Ferenc József előtt s nemsokkal az után történő 


öngyilkossága. Alig egy hónappal ezután elvesztette a bankónyomtatási 
port Angliában, hü szövetségese Cavour meghal s 1862 áprilisában meghal 
kedves gyermeke, a 19 éves Vilma is, akit három év múlva felesége 
is követ a sirba. Az amerikai polgárháború idejére annyi csalódás, csapás 
és fájdalom jutott osztályrészéül, hogy aggastyánná öregedett s termé- 
szetesen a távoli Amerika testvérharcának sem szentelhetett figyelmet, 
még kevésbbé annak a pár száz magyarnak, aki ott forgatta a fegyvert. 

Pedig nemcsak régi katonái, hanem közeli, bizalmas emberei sőt 
családjának tagjai közül is voltak többen, akik az Unió zászlaja alá 
állva próbálták meghálálni az Egyesült Államoknak, amit Magyarország 
ügyéért, Kossuthért és értük tett. Amerikáért harcolt Asbóth Sándor, a 
volt honvédalezredes, aki vele volt a száimüzetés legelső perceitől kezdve, 
akivel együtt hagyta el Damjanics tábornok hintóján az aradi várat, 
két nappal azelőtt, hogy nagy ellenfele, Görgey, letette a fegyvert a 
világosi mezőn az oroszok előtt, aki Viddinen, Sumlán, Kutahián keresz- 
tül, a "Mississippi" utasai között soha meg nem tántoruló hűséggel 
mindig mellette volt. Ott harcolt a Makk féle szerencsétlen összeesküvés 
két főszereplője, Figyelmessy Fülöp, a volt Bocskay huszár, aki azóta 
már az olasz szabadságért is küzdött és Rózsafy Mátyás, aki fényesnek 
Ígérkező papi pályáját hagyta ott, hogy Kossuth katonája legyen s aki 
a Makk összeesküvésben majdnem akasztófára került, de ott harcoltak 
két kedves nővérének fiai, Ruttkay Béla és a Zsulavszky fiuk és hü 
testőrei közül Grechenek György, Kovács István, Németh József, továbbá 
Wagner Gusztáv, akinek hőslelkü édesanyja segitett feleségét és gyer- 
mekeit kimenteni az elveszett magyar hazából. Ott volt a déliek oldalán 
a sima beszédű Henningsen, a titkozatos angol, akinél jobban senki sem 
tudta uj reményekkel megtölteni a viddini és sumlai sötét napokat. És 
ott voltak a többiek, akik valamikor az ő szavára fogtak fegyvert a 
magyar haza függetlenségéért s akik most azért a nemzetért harcolnak, 
amely a világ valamennyi népe között legjobb volt a magyar nemzethez, 
amikor legyőzve a porban hevert s őhozzá, a hazátlan számüzötthöz. 

De Kossuth nem üzent senkinek sem. Minél több terve omlott 
össze, minél több csalódás érte, annál szívósabb kitartással dolgozott az 
egyetlen, a legnagyobb célért : Magyarország felszabadításáért. 

Klapka tábornok — fővezérjelölt 

A polgárháború kitörése katonai szempontból teljesen készületlenül 
találta ugy az Uniót, mint az elszakadni készülő déli államokat. Az 
egymás ellen zúduló testvérseregeknek valósággal máról-holnapra, a föld- 
ből kellett kinőni. Mindkét oldal gyakorlatlan, kevés számú katonasággal, 
kevés és ugyancsak gyakorlatlan tiszttel fogott a küzdelemhez. Az ön- 
kéntes ezredek és századok például maguk választották a tisztjeiket, akik 
között katonailag képzett, vagy különösen háborút próbált ember alig akadt. 

Ugyanakkor Európa egyes államai tele voltak olyan próbált em- 
berekkel, akik a magyar, német, lengyel vagy olasz forradalmi mozgal- 
makban, akárhányszor nem is egy országban, aktiv részt vettek, akik 
katonai tudásukat a legveszedelmesebb, de katonaember számaira egyedül 
igazi iskolában szerezték és akik, többnyire idegen országba menekülve, 
sehogysem tudták helyöket megtalálni a társadalomban. 

így érthető, hogy Lincoln elnök egyik minisztere, William H. 
beward külügyminiszter (Secretary of State) igyekezett ezekből a tapasz- 
talt katonaemberekből minél többet megnyerni az Unió hadserege részére, 
bár épen ugy, mint Washington idejében, ekkor sem a legjobb szem- 
mel nézték, ha idegeneket magas katonai rangban alkalmaztak. (Washing- 
ton is ezért húzódozott először, hogy a függetlenségi háború egvetlen 


magyar tisztjét, Kováts Mihályt ezredessé nevezze ki.) Seward idegen- 
toborzó előszeretetét jól ismerték és sokat is bírálták érte, ez azonban 
őt nem tudta megingatni abban a meggyőződésében, hogy ezzel is jó 
szolgálatot tesz az Unió sokszor elég gyengén álló ügyének. 

így akadt meg Seward szeme Klapka György volt magyar tábor- 
nokon, a legendás emlékű Komárom váirának egykori védőjén, aki akkori- 
ban Kossuth mellett, Olaszországban élt. Klapkát zseniális katonának 
tartották a magyar szabadságharcban, amit eléggé bizonyít az a tény, 
hogy mindössze 29 esztendős volt, amikor Komárom védelmét rábízták, 
azét a Komáromét, amelyre Kossuth még az aradi fegyverletétel után, 
külföldön bujdosva is ugy tekintett, hogy ha sikerül megtartani, akkor 
Magyarország ügye is mentve lesz. 

1861-ben Klapka mindössze 42 eztendős volt, férfikora teljességében. 
Seward egyik megbízottja felkereste s a miniszter nevében felkérte, hogy 
lépjen az Unió hadseregébe. 

Hét és fél hónapja tartott már a testvérharc, az északiakra nem 
túlságosan biztató körülmények között, amikor a Unió fővezére, a 75 
esztendős Winfield Scott tábornok lemondott. Helyébe kiáltó ellentétül 
a 35 esztendős George B. McClellan tábornokot nevezte ki Lincoln elnök, 
aki azután egy esztendeig viselte a fővezéri rangot. 

McClellan kiválóan képzett katona volt, aki a mexikói háborúban 
is harcolt, amelyből, mint 22 esztendős fiatalember, cimzetes kapitálnyi 
ranggal került ki 1848-ban. Mivel az amerikai kontinens háborúját nyo- 
mon követték az európai forradalmak, köztük a magyar szabadságharc 
is, McClellan arra gondolt, hogy átmenne Magyarországra, hogy az ottani 
háborúban, mint megfigyelő, gyarapítsa katonai tapasztalatait. Zachary 
Taylor elnök 1849 júniusában bízta meg a virginiai A. Dudley Mannt, 
hogy Európában utazzék a magyarországi események megfigyelése céljá- 
ból, hogy abban az esetben, ha a szabadságharc sikeres lesz, az Egyesült 
Államok legyen az első, amely Magyarországot a nemzetek családjának 
legújabb tagjaként üdvözli. így mondta ezt maga Taylor elnök a kon- 
gresszushoz küldött üzenetében. 

A diplomáciai megbízott mellett a későbbi amerikai fővezér katonai 
megfigyelő szeretett volna lenni. Egy levelét talákam John M. Clayton 
akkori külügyminiszter iratai között, amelyben McClellan majdnem könyö- 
rögve kéri, hogy adják meg a megbízást s csak épen annyi pénzt adja- 
nak hozzá, hogy fenntartására szerényen elég legyen. Lehetséges, hogyha 
a magyar küzdelem tovább tartott volna, az Unió későbbi fővezére át- 
került volna Magyarországra. így azonban elkésett. Claytonhoz küldött 
levelét 1849 augusztus 19-én irta Philadelphiából, hat nappal azután, hogy 
magyar seregek letették a fegyvert. Ezt még akkor nem tudták Amerikáiban. 

Nem sokkal azután, hogy a fiatal fővezér átvette megbízatását, 
vagyis 1861 végén, levelet kapott Klapka György tábornoktól, aki el- 
mondta, hogy Seward egyik megbízottja felkereste s minisztere nevében 
meghívta, hogy lépjen az Unió hadseregébe. A meghívásnak hajlandó 
eleget tenni, a következő feltételekkel: kapjon százezer dollár bonuszt 
(már akkor is ismerték ezt a szót), azután pedig évi 25,000 fizetést. 
Megérkezése után hajlandó lesz egy darabig McClellan mellett vezérkari 
főnök lenni, de csak addig, amig a nyelvet rendesen megtanulja, azután 
majd átveszi McClellantól a fővezérséget. "Arról nem irt" — mondja 
McClellan emlékirataiban — "hogy az én elhelyezkedésemre nézve milyen 
intézkedéseket számit tenni, — ez valószínűleg attól a benyomástól függött 
volna, amelyet rá tettem." 

A levél érthető módon felpaprikázta a fiatal fővezért. Rögtön 
Lincoln elönökhöz sietett, akinek kezébe adta Klapka irását. A vértanú 
elnök nagy méregbe jött (very angry — mint McClellan irja) és elvette 


tőle a levelet, azzal a kijelentéssel, hogy gondja lesz rá, hogy többé 
ilyen dolgokkal ne háborgassák. (McClellan's Own Story, _ 1887.) 

így egy magyarról bizonyosan tudjuk, hogy felmérgesítette Lincoln 
elnököt. Klapka levele ott maradt Lincolnnál, legalább is McClellan tö- 
mérdek hátrahagyott irása között nincsen. Valószinü, hogy az ország 
valamelyik levéltárában vagy könyvtárában ma is megvan. 

Ezzel azután vége is lett annak a lehetőségnek, hogy az Unió 
hadseregeinek magyar fővezére legyen. Klapka nem ment át Amerikába 
és a nagy küzdelem nélküle folyt le. 

McClellan fővezérsége egy esztendeig tartott. Szimpatikus, lelkes 
katona volt, akinek azt rótták fel főhibául, hogy túlságosan óvatos és 
nehezen hatáirozó fővezérnek bizonyult. Ő volt az, aki állítólag- felsőbb 
nyomásra feloszlatta a Zágonyi-féle Fremont testőrséget, még pedig egy 
héttel a hires springfieldi "halálroham" után. Ugy látszik, az idegeneket 
ő sem nagyon szerette. Különösen a német ezredekről, de még inkább 
tisztjeikről ir kemény szavakkal, ugyanakkor azonban kiemeli a dicsé- 
retes kivételeket is és az idegenek közül Stahel-Számvald Gyuláról, a 
magyar tábornokról beszél őszinte elismeréssel. 

Talán élt az elmozditásakor érzett keserűség McClellan szivében 
akkor, amikor nem egészen három esztendő múlva, 1864-ben elfogadta 
a demokrata párt jelölését az elnökségre Lincoln Ábrahámmal szemben, 
de Lincoln legyőzte. 1877-ben New Jersey állam kormányzója lett és 
1885-ben halt meg, 59 éves korában. Klapka hét év múlva, 1892-ben 
követte a sirba. 

A "Mississippi" utasai 

A magyar nemzet történetében örök emlékezetű esemény marad 
az Egyesült Államoknak az a nemes eljárása, hogy 1851 szeptemberében 
legjobb hadihajóját, a "Mississippiét a kisázsiai partokhoz küldte, hogy 
a török internáiltságból kiszabadult Kossuth Lajost és kiséretét az Egye- 
sült Államokba hozza. 

Azok közül, akik igy az Egyesült Államok nagylelkűsége követ- 
keztében találtak uj hazát Amerikában, heten voltak, akik később, a 
polgárháború idején ugy próbálták meghálálni ezt a nemes eljárást, hogy 
az Unió védelmét hirdető zászló alá álltak. 

Ezek a következők: Asbóth Sándor, Grechenek György, Németh 
József, Wagner Gusztáv, Perczel Miklós, Kovács István és Lülley 

Közülök egy,^ Grechenek György, fiatalon, 33 éves korában, életét 
adta az Egyesült Államok egységéért. 

Tartozásukat valamennyien becsülettel letörlesztették. 

A negyvennyolcasok 

Sokan voltak az amerikai polgárháború magyar hősei között, akik 
már a második, sőt a harmadik és negyedik háborúban küzdöttek egy- 
más után. Voltak közöttük, akik a küzdelmet a lengyel szabadságharccal 
kezdték, a magyar szabadságharccal folytatták, voltak, akik résztvettek 
a Sebastopol körül folyt orosz-török-angol háborúban, vagy katonái voltak 
az olasz nemzet egyesítéséért folytatott Garibaldi-féle harcoknak. 

Azoknak névsora, akik az 1848— 49-es magyar szabadsáigharc dicső 
emlekü küzdelmeiben is résztvettek, a következő: 

Albert Anzelm Blandowski Konstantin Dobozy Péter Pál 

Amsberg György Csermelyi József Fiala János 

Asbóth Sándor Debreczenyi Ignác Figyelmessy Fülöp 



Fornet Kornél 
Fülöp József 
Gaál Sáindor 
Gálffy-Gállik xAndrás 
Gerster Antal 
Grechenek György 
Grossinger Károly 
Hillebrandt Hugó 
Jekelfalussy Sándor 
Keménffy József 
Knefler Frigyes 
Kovács Gusztáv 
Kovács István 
Kozlay Jenő 

Kuné Gyula 
Lülley Emmanuel 
Menyhárt János 
Mészáros Imre 
Mihalotzy Géza 
Mohor Miháily 
Molnár József 
Mundee-Mándy Károly 
Németh József 
Perczel Miklós 
Pomutz György 
Radnich Imre 
Radnich István 
Rombauer J. Róbert 
Rombauer E. Roderick 

Rombauer Lóránt 
Rózsafy Mátyás 
Schoepf Albin 
Semsey Károly 
Stahel-Számvald Gyula 
Szabad Imre 
Utassy György 
Vándor József 
Vékey Antal 
Vérté ssy János 
Wagner Gusztáv 
Zágonyi Károly 
Zerdahelyi Ede 
Zimándy Antal 

Akik meghaltak az Unióért 

Eddig kilenc magyar vitézről tudjuk, hogy az uj hazáért, amely 
szivesen adott nekik menedéket, az életüket adták. Ez a nyolc hős a 
következő : 

FEJÉRVÁRY MIKLÓS ifj., az ősrégi Fejérváry család sarja, 
fia az iowai Davenport egyik legnagyobb jótevőjének, Fejérváry 
Miklósnak. 17 esztendős ifjú volt, amikor mindjárt a polgárháború 
kitörése után katonának ment s nemsokára rá elesett a harcban. 

GRECHENEK GYÖRGY, a new yorki 79-ik önkéntes gyalog- 
ezred kapitánya, Kossuthtal a "Mississippi" utasa, 1862 május 17-é,n 
halt meg a washingtoni Harewood kórházban, a williamsburgi, Va., 
csatában, 1862 május 5-én kapott sebe következtében, miutám előbb 
jobb lábát levágták. Élt 33 évet. 

DUNKA MIKLÓS kapitány, John C. Frémont tábornok had- 
segéde, szörnyet halt a Cross Keys, Va. (Shenandoah völgy) 
melletti csatában, 1862 június 8-án. 

GALL SÁNDOR, a new yorki 5-ik lovasezred hadnagya, elesett 
a Hanover, Pa., melletti csatában, 1863 június 30-án. Élt 38 évet. 

ZSULAVSZKY ZSIGMOND, Kossuth Emilia fia, a 82-ik 
néger önkéntes ezred hadnagya Louisiana államban, Port Hudson 
mellett halt meg, tifuszban, 1863 szeptember 16-án. 

MIHALOTZY GÉZA Chicagóból, a 24-ik illinoisi önkéntes 
gyalogezred ezredese, Chattanoogában, Tenn., halt meg 1864 már- 
cius 11-én. Az ottani nemzeti temetőben pihen. Élt 38 évet. 

VÉKEY ANTAL, New Yorkból, a new yorki 39-ik önkéntes 
gyalogezred (a volt Garibaldi Guard) őrnagya, a winchesteri, Va., 
csatában szerzett sebei következtében halt meg. A csata 1864 
szeptember 19-én folyt le. 

KELEMEN SÁNDOR, az iowai Davenportból, az illinoisi 
Rock Island-ban halt meg. 

BAUER FRIGYES, Rochester, N. Y.-ból, a new yorki 140-ik 
önkéntes gyalogezred főhadnagya, a Wilderness csatában halt meg 
1864 május 5-én. Élt 29 évet. 


Akik beszéltek Lincolnnal 

Mindössze három magyarról tudj uk, hogy beszélt az Egyesült Ál- 
lamok nagv vértanú elnökével, Lincoln Ábrahámmal. Mind a hárman 
katonái voltak a polgárháborúnak s ebben a minőségükben jutottak a 
nagy elnök elé. 

Az első a chicagói Kuné Gyula volt, aki, amikor városában meg- 
alakult a magyarokból, csehekből és németekből álló önkéntes sereg, 
vezérük, Mihalotzy Géza levelét maga vitte el az illinoisi Springfieldre, 
a megválasztott, de még be nem iktatott elnökhöz. A levélben Mihalotzy 
arra kért engedélyt, hogy csapatának a "Lincoln Riflemen", Lincoln 
puskások nevet adhassa. Az elnök azonnal örömmel megadta az enge- 
délyt, s azt Írásban vezette rá a levélre. (Lásd Kuné: Reminiscences, 
91. old. A levél másolatát e könyv lC-ik oldalán találja meg az olvasó.) 

Kuné Gyulának nem ez volt az első találkozása a vértanú elnökkel. 
Springfielden már előbb felkereste, amikor még nem volt megválasztva, 
nem sokkal beiktatása után pedig Washingtonban kereste föl, ahol si- 
került kieszközölnie az engedélyt a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred 

Zágonyi Károly, a Frémont testőrség parancsnoka már országos 
hirü katona volt akkor, amikor 1862 februárjának elején tábornokának 
egy fontos levelét személyesen vitte el Washingtonba Lincoln elnökhöz. 
Frémont, akit a hadvezetőség elmozditott a nyugati hadtest éléről, nem 
volt kedves ember Washingtonban. Nemcsak azért, mert az 1856-os 
elnökválasztáson ő volt a republikánus párt első elnökjelöltje, akitől a 
jövőben is tartani lehetett, hanem azért is, mert önkényes rendeleteivel 
sok bajt csinált Missouriban. Hogy beszélt- e Lincoln hosszasabban Zá- 
gonyival, akinek hőstettétől, az előző év október 25-én történt springfieldi 
( Missouri) lovasroham eseményeitől hetekig visszhangzott az ország, nem 
tudjuk. A Frémontnak küldött válaszban megemliti, hogy a Zágonvi ez- 
redes által küldött levelet kézhez vette s válaszol rá. 

Egyetlen magyar volt, aki Lincoln elnök környezetében hosszabb 
időt töltött, akiről azonban nemcsak ezt lehet elmondani, hanem azt is, 
hogy valósággal kitüntetett kedvence volt az elnöknek. A szegedi szü- 
letésű volt könyvkereskedő és negyvennyolcas hadnagy, Stahel-Számvald 
Gyula volt ez a magyar, aki foltnélküli jelleme, személyes vitézsége és 
hadvezéri tehetségei révén már akkor tábornok volt. 

Amikor az Unió ügye leggyöngébben állott, ugy hogy a déliek 
magát a fővárost, Washingtont is fenyegették, a fővárost védő lovasság 
élére Stahel-Számvald Gyula tábornokot állították, aki ebben a minő- 
ségében igen sokszor volt a vértanú elnök társaságában. A déliek nem 
tudták elfoglalni a fővárost s amikor 1863 novemberében eljött az idő, 
hogy nemzeti zarándokhellyé avassák Pennsylvania államban a gettysburgi 
döntő csata színhelyét, Lincoln elnök Stahel-Számvald Gyulát tüntette ki 
azzal, hogy őt állította annak a főtisztekből álló katonai diszkiséretnek 
élére, amely az elnököt Gettysburgba kisérte. 

Xem tudjuk, hogy volt-e más magyar jelen akkor, amikor Lincoln 
Ábrahám elmondta az örök időkre halhatatlanná vált, három perces gettys- 
burgi beszédet, de azt tudjuk, hogy egy kiváló magyar, Stahel-Számvald 
Gyula ott ült Lincoln elnök közelében. 

Mikor a magyar tábornok meghalt, régi bajtársai hivatalosan is 
megállapították róla, a katonák szövetsége által kiadott emlékiratban, hogy 
Stahel-Számvald Gyula Lincoln elnök legkedveltebb emberei közé tar- 
tozott (favorite). A temetésén elhangzott beszéd pedig azt állapította 
meg, hogy a nagy elnök határtalan bizalmával (unbounded confidence) 
ajándékozta meg a vitéz magyar katonát. 


A magyarok és a rabszolgaság 

Az Amerikába került magyarok mindig büszkék voltak azokra az 
eszmékre, amelyekért a magyar nemzet 1848 — 49-ben harcolt. Az a nép, 
amelynek arisztokratái már 1848-ban megértették a kor szavát és önként 
felszabaditották jobbágyaikat, hogy azután egymás oldala mellett harcol- 
janak a hazájukért, sehogy sem tudta megérteni, hogy a szabad és de- 
mokratikus Egyesült Államokban nemcsak fönnáll még a rabszolgaság 
intézménye, hanem ahoz civilizált emberek milliói még testvér-vér ontáisa 
árán is ragaszkodni akarnak. Az első magyar emigránsok ezért előre 
hangoztatták, hogy rabszolgatartó államban nem óhajtanak letelepedni. Az 
egyetlen Missouri volt, ahol magyar emigránsokat találunk, amely azon- 
ban, mint "border-state", határ-állam az észak és dél között, inkább az 
északhoz húzott. Louisianában is voltak egy páran, akik a new orleansi 
kikötőbe érkezvén, ott maradtak. 

A magyaroknak ez az állásfoglalása közismert volt. David Black, 
az egyik clevelandi, O., úttörő magyar a "Cleveland Leader" 1861 január 
29-i számában, a szerkesztőhöz irt levelében hosszasabban fejtegeti, hogy 
Magyarország arisztokratái birtokaikat és jogaikat is feláldozták, hogy 
minden magyar szabad ember legyen, a déli lázadók pedig harcolni is 
készek azért, hogy megakadályozzák rabszolgáik szabaddá tételét, amihez 
pedig emberi joguk van. 

Amikor Asboth Sándor tábornok sebesülése következtében kénytelen 
volt megválni az aktiv szolgálattól, a New York Times közölte azt a 
hivatalos köszönő iratot (1864 november 26), amelyet Granger tábornok 
intézett Asboth-hoz. A hozzáfűzött megjegyzésekben az újság hangoz- 
tatja, hogy az összes Amerikában levő magyarok az Unió zászlója alatt 

Ez igaz is volt annyiban, hogy az a néhány magyar, aki a déli 
oldalon harcolt, semmi esetre sem meggyőződésből, hanem csupán a körül- 
mények kényszerítő hatása alatt állott a déli hadseregbe. Ezek a magyarok 
a new orleansi kikötőben érkeztek az Egyesült Államokba és a délen 
maradtak, mint például ;Botsay Sándor és barátja, Behan. 

Estván Béla, a déliek lovassági ezredese könyvének (War Pictures 
from the South) bevezetésében megmondja, hogy csak a körülmények 
kényszerítése alatt vállalt szolgálatot a déli hadseregben, amely körül- 
mények között a legfontosabb az volt, hogy évek óta a dél fővárosában, 
a virginiai Richmondban élt. 

Henningsen, a titokzatos angol, Kossuth volt bizalmasa, aki fiatal 
kora óta mindig benne volt a külömböző nemzetek szabadságharcos fel- 
keléseiben, John McPherson Berríen georgiai szenátor unokahugát vette 
nőül, szintén a délen telepedett le s bizonyosan jobb meggyőződése elle- 
nére harcolt az Unió ellen. De bizonyosan igy érzett az a néhálny 
magyar is, aki rajtok kivül a déliek oldalán harcolt. 

Hány magyar volt katona? 

Erre a kérdésre pontos feleletet adni lehetetlen, nemcsak azért, 
mert a rekordok nincsenek meg teljes egészükben, hanem azért sem, 
mert a katonák millióit nem tartották nyilván származásuk vagy nem- 
zetiségük szerint. Ezeknek a millióknak adatai, ha ugyan megvannak, 
államok és ezredek szerint vannak nyilvántartva, ugy hogy ha valaki 
például a magyarokat próbálja kiválogatni közülök, csak két módszert 
alkalmazhat: vagy tudja a nevüket, államukat és ezredüket s ez eset- 
ben aránylag könnyű dolga van, vagy nem tudja s ez esetben nincs 
más hátra, mint az, hogy az elképzelhetetlenül óriási adathalmazból egyen- 


kint próbálja kiválogatni azokat, akiket valamilyen alapon magyaroknak 
gondol. Ez azután olyan emberfölötti s mégis olyan kevés eredményt 
ígérő munka volna, hogy egy emberélet kevés volna hozzá. 

Pivány Jenő emiitett alapvető munkájában hozzávetőleges számi- 
tások alapján nyolcszázra becsüli a polgárháborús magyarok számát. Lehet- 
séges, hogy igaza van, de épen ugy lehetséges az is, hogy nincs. Pivány 
például azt mondja, hogy a Garibaldi Guard, a későbbi 39-ik new yorki 
önkéntes gyalogezred katonáinak fele magyar volt. Én mindössze hetet 
voltam képes találni közöttük. Ugyanezt mondja a chicagói "Lincoln 
Riflemen"-ről, a későbbi 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezredről, amely- 
nek katonái között én nem tudtam több magyart találni hatnál. 

Perczel Lajos, aki 1887-ben került Cleveland, O., s az ottani magyar 
életnek érdemes munkása lett, 1903-ban előadást tartott a Cuyahoga megyei 
őstelepülők társasága előtt az ottani magyarságról. Előadásában azt mondja, 
hogy a polgárháborús 7-ik ohioi önkéntes gyalogezred katonái között 
25 — 30-an voltak magyarok. Gondos vizsgálat után egyetlen olyan nevet 
sikerült találnom, amelynek tulajdonosa esetleg magyar lehetett. George 
R. Matjary-nak volt irva a név, ugy hogy némi joggal a Magyary nevet 
lehetne sejteni mögötte. Kiderült azonban, hogy az illető egy 22 esz- 
tendős fiatal ember volt, aki a New York állami Winslow-ban született, 
a nevét Magary-nak irta, tehát valószinüleg ir származású volt s magyar 
már amerikai születése miatt is aligha lehetett. 

Valószínű, hogy a polgárháborús magyarok számát sohasem lehet 
pontosan megállapítani s igy meg kell elégednünk azokkal az ujabb 
adatokkal, amelyekkel esetleg a meglevő adatokat a jövőben még ki 
lehet egésziteni. 

Magyar nevű táborok 

A polgárháborúban szokás volt az egyes táboroknak nevet adni, 
ami rendesen az ezredparancsnok vagy a brigadéros neve volt. A leg- 
több ilyen tábort Missouri államban találjuk, amely állam a háború első 
esztendjében a legfontosabb hadiszinterek egyike volt. így volt egy Camp 
Zágonyi, egy Camp Rombauer, egy Camp Utassy és egy Camp Asboth, 
ez utóbbi Tipton missourii városka mellett. 

Egyetlen erődről tudjuk, hogy magyar főtisztről nevezték el. Amikor 
Mihalotzy Géza, a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred ezredese, akit egv 
éjszaka titokzatos körülmények között orvul lőttek le, a chattanoogai, 
Tenn., kórházban meghalt, a város akkor készülő véderőmüvei közül az 
egyiket ^ a halott magyar tiszt emlékére "Fort Mihalotzy"-nak nevezték el. 
(Az erőd tervrajzát könyvünkben megtalálja az olvasó.) 

Virginia államban, Richmondtól mintegy 11 mértföldnyire volt egv 
hely, amelyet nem tudjuk miért, "Hungary Station"-nak neveztek, a 
Kossuthról elnevezett számos kisebb hely közül pedig az egyiknél, Mis- 
sissippi államban, Corinth városa alatt, kisebb ütközet folyt le. 

A polgárháború magyarjai közül 'nemcsak azokat temették el a 
nemzeti temetőkben, akik a csatatéren estek el, hanem azokat is, akik 
később, a polgári életben haltak el. Mivel azonban a nemzeti temetők 
csöndes lakóinak a száma egy-egy esetben is tizezrekre rug, csakis a 
teljes névsorok átnézése által lehetne megállapítani, hogy melyik temető- 
ben hány magyar vitéz pihen. 

Az egyetlen élő magyar veterán 

Hogy tudomásunk van az egyetlen élő magyar polgárháborús ve- 
teránról, azt a véletlennek köszönhetjük. 

. ip^-ban, a gettysburgi csata 75-ik évfordulóján történt, hogv az 
északi és déli seregek veteránjai először és valószinüleg utoljára, egviittes 


testvéri találkozót rendeztek a nagy ütközet színhelyén, a pennsylvaniai 
Gettysburgban, ahová valamennyien, mint a kormány vendégei voltak 
hivatalosak. (Ez volt az első eset, hogy az Egyesült Államok kormánya 
hivatalosan meghivta, költségeik kiutalásával a déli veterálnokat, akik ma 
is "lázadók" s akik ha kapnak is valami nyugdijat, nem a kormány- 
kincstárból, hanem a volt lázadó államok pénztárából kapják azt.) 

A gettysburgi találkozó, 75 esztendő alatt az első testvéri össze- 
ölelkezés, igen nagy esemény volt. A még élő veteránok, akik közül 
a legfiatalabb is felül van 90 esztendőn, ezrével mentek a páratlan 
ünnepre, ahol, ugyanott, ahonnét Lincoln elnök beszélt, most Franklin 
D. Roosevelt elnök szólt hozzájuk. 

Az aggastyánok csoportos megjelenése az egyes vasúti állomásokon 
nagy feltűnést keltett. Igyekeztek lefényképezni őket s igy sikerült meg- 
örökíteni az egyik vidálm csoport képét egy chicagói állomáson. Az 
öreg harcosok összeállva, valami régi katona nótát fújtak jókedvükben, 
amikor a kép készült. A kép, a veteránok nevének aláirásával számos 
újságba belekerült s igy vette észre véletlenül Daróczy Sándor cartereti 
ref. lelkész, a Független Ref. Egyház főesperese, akinek a "Baróthy" 
név megragadta a figyelmét. 

Kiderült, hogy a 93 esztendős Baróthy Károly, akinek életrajzát 
e könyv más helyén találja meg az olvasó, az egyik Kossuth emigráns 
Baróthynak a fia, aki a Baróthyak régi városában, Nagyváradon született 
s apjával együtt mint apró gyermek került Amerikába. Itt a Nebraska 
államban levő Omahában telepedtek le. Baróthy Károly mint 18 éves 
fiu állott be az Unió hadseregébe, mint közlegény és egész szolgálati 
ideje alatt az is maradt. Közben az indiánok ellen is harcolt s igy 
egyike a nagyon kevés magyar "indián fighter"-nek. 

Az öreg harcosok csoportképe könyvünk 39-ik oldalán található. 

D D 



ALBERT ANZELM (1819—1893) 

Született 1819-ben Budapesten. Kora ifjúságától a katonai pályára 
készült és a gráczi, majd bécsi katonai iskoláikban tanult. Iskoláinak 
elvégzése után hadnagy lett az osztrák hadseregben, de amikor tanuló 
éveivel együtt tizenkét esztendőt kiszolgált, 1845-ben megvált a had- 
seregtől. Á következő három esztendőt Londonban és Parisban töltötte, 
amikor azonban 1848-ban kitört a magyart szabadságharc, visszasietett 
Magyarországra, ahol Kmetty Károly tábornok mellé osztották be, ahol 
őrnagyságig emelkedett. Számos ütközetben vett részt s különösen a 
szerencsétlen kimenetelű temesvári csatában tüntette ki magát. Buda ostro- 
mánál ő vezette az ostromló négy hadoszlop egyikét. Kmetty tábornok 
kiséretével ő is török földre menekült, útközben azonban, még mielőtt 
Viddinbe érkeztek volna, a menekülő csapatot ellenséges oláhok elfogták 
s valamennyiüket egy fából készült ólba zárva, azt rájuk gyújtották. 
Az ól már lángokban állott, amikor a szintén menekülő Bem tábornok 
pár száz emberrel odaérkezett s megmentette őket. 

Ettől kezdve Bem környezetében maradt, vele ment Viddiiíbe, ahol 
Bemmel, Fiala Jánossal, Nemegyey Félixszel, Baróthy Lászlóval és má- 
sokkal együtt kényszerből mohamedánná lett. Együtt mentek Aleppoba 
is, ahol Bem meghalt. 

Az Egyesült Államokba a new orleansi kikötőn keresztül érkezett, 
1851 végén, tiz nappal azelőtt, hogy Kossuth is New Yorkba ért. Amikor 
Kossuth 1852 március 31-én a vele szemben ellenséges érzületű New 
Orleansban beszélt, Fiala Jánossal, Nemegyey Félixszel, Árvay Lászlóval, 
Hollán Hugóval és Baróthy Lászlóval együtt ő is karddal, revolver- 
rel felfegyverezve állott azok között, akik körülvették Kossuthot, hogy 
az esetleges támadások ellen megvédelmezzék. 

New Orleansból az iowai Davenportra, onnan Omahába, Neb. ment, 
majd véglegesen St. Louisban á'llapodott meg, ahol már akkor igen sok 
német élt, számos magyar emigránssal együtt. 

Már a polgárháború legelején jelentkezett katonai szolgálatra és 
alezredese lett a St. Louisban megalakult 3-ik missourii önkéntes gyalog- 
ezrednek, 1861 július 24-én. Pár hónap múlva mint ezredest, John C. 
Frémont tábornok hadtestéhez osztották be, akinek adjutánsa és később 
vezérkari főnöke lett. Később mint adjutáns Asbóth tábornok mellett vett 
részt több ütközetben. A Wilson's Creek melletti csatában súlyosabban 
megsebesült. A déliek elfogták, de pár nap múlva Charles H. Tyler 
alezredessel kicserélték. 

Amikor felgyógyult, visszament Frémont mellé s vele is maradt 
addig, amig 1864-ben Frémont lemondott. Frémont tábornoki kinevezésre 
ajánlotta Albertet, aki Asbóth mellett egy időben ügyvezető tábornoka 
is ^ volt a hadosztálynak, de mivel a kongresszus előtt Frémont akkor 
már nem volt kedvelt ember, a kinevezést nem foganatosították. 

1862 elején, amikor az ottani németek Frémont és Sigel tábornokok 
érdekében mozgalmat kezdtek, a mozgalomban Albert is részt vett. A 
mozgalmat, amely gyülésezésekkel járt, H. W. Halleck tábornok össze- 
esküvésnek nézte s vezetőit, köztük Albertet is, el akarta fogatni. Az 
ügy azonban magától abbanmaradt. 

Amikor Frémont 1865 decemberében végleges jelentését beadta, 
négy tisztjéről, köztük Albert Anzelmről és Zágonyi Károlyról a leg- 
magasabb elismerés hangján emlékezett meg, mint akikkek szemben egyéni- 


leg elismerésre kötelezettnek érezte magát. "Katonai képességeik" — irja 
Frémont — "párosulva hosszú háborús tapasztalataikkal szolgálatukat a 
lehető legértékesebbé tették a hosszú és nehéz hadjáraton keresztül." 

Albert 1864 június 8-án vált meg a hadseregtől. 

A polgárháború után, mint a st. louisi Metropolitan Bank elnöke, 
meggazdagotott, de szerencsétlen üzleti vállalkozások folytán egész va- 
gyonát elvesztette. Segédszerkesztője lett az "Amerika" cimü német lap- 
nak, majd több mint 14 esztendeig mint a megyei adókivető bizottság 
tagja dolgozott, mely hivatalától, betegeskedése miatt, csak élete leg- 
végén vált meg. Meghalt 1893 november 20-án, 74 éves korában, 1725 
Michigan Avenue alatti lakásán St. Louisban. Özvegyét és egy leányát 
hagyta maga után. 

(In Bibliography see: Numbers 63, 68, 82, 87, 173, 219, 223.) 

Született 1817-ban, Hannover német állam Hildesheim városában. 
Az osztrák hadseregbe állott be s az egyik magyar huszárezred tisztje 
lett, ahol olyan jól megtanult magyarul, hogy szivesebben beszélte, mint 
az anyanyelvét. A magyar szabadságharc kitörése után ezredével együtt 
a magyar hadsereghez ment át s mint Dembinski tábornok adjutánsa, 
ezredes lett. Különösen a szolnoki és debreceni csatákban tűnt ki. A 
szabadságharc leverése utáin 16 esztendei rabságra Ítélték, amiből kilenc 
évet ki is töltött. Akkor kegyelmet kapott azzal a feltétellel, hogy örökre 
távozik a monarchia területéről. Amerikába kerülve, Hobokenben, N. J., 
lovaglómester lett. 

Az amerikai polgárháborúban mint a 45-ik new yorki önkéntes 
gyalogezred ezredese harcolt, amely Blenker tábornok német divíziójához 
tartozott. Később Sigel és Schurz tábornokok alatt egy brigádot vezényelt. 

(In Bibliography see: Numbers 36, 52, 82, 95, 219.) 

ASBÓTH SÁNDOR (1811—1868) 

Született 1811 december 18-án, Keszthelyen, Zala megyében, angliai 
származású családból, amely nemességét, nemeskéri előnévvel, 1715-ben 
kapta. Egyik őse Thököly Imre fejedelemnek, II. Rákóczi Ferenc mostoha- 
apjának volt udvari papja. Nagyapja, Asbóth Gottfried János soproni 
lutheránus pap volt, apja pedig, Asbóth János, előbb késmárki lyceumi 
tanár, majd a keszthelyi Georgikon igazgatója, később pedig a bács- 
megyei koronauradalmak igazgatója az ország egyik leghiresebb gazda- 
sági szakértője volt. Az Asbóth fiuk közül az egyik, Lajos, az 1848-as 
szabadságharcban tábornok lett. Asbóth Sándor, aki nyolc évvel volt 
fiatalabb bátyjánál, a Selmecbányái akadémiát végezte el és mérnök lett. 
Az országos főépitészeti hivatalhoz nevezték ki és Temesvárra, majd a 
Bánságba küldték. A szabadságharc kitörésekor ő is beállt a honvéd 
hadseregbe, tiszti rangot kapót s a mérnökkarban teljesitett szolgálatot, 
de számos csatában is résztvett, többek között a kápolnai, szenttamási 
és nagysarlói harcokban. Amikor a temesvári haditanálcs megtagadta az 
engedelmességet Kossuthnak, Asbóth Sándor nem azonositotta magát a 
tanáccsal, hanem hü maradt a nemzet vezéréhez s Klapka tábornokkal 
Debreczenbe ment. Kossuth itt ismerte meg a kiváló katonát, maga 
mellé rendelte adjutáns gyanánt, mint a katonai ügyek előadóját s ettől 
kezdve állandóan Kossuth mellett maradt. Kossuth — irja Hentaller 
Lajos — végtelenül szerette Asbóthot, tisztelte és becsülte, mint olyan 
embert, aki alapos műveltsége, tiszta jelleme, férfias magaviselete által 
teljes mértékben kiérdemelte barátságát. 


A szabadságharc utolsó napjaiban is Kossuth mellett volt s amikor 
két nappal a világosi fegyverletétel előtt, 1849 augusztus 11-én Kossuth 
elindult az aradi válrból Damjanich tábornok hintóján, hogy külföldre 
meneküljön, Asbóth volt egyetlen kisérője a nehéz utón. Együtt mentek 
át török földre, együtt töltötték el a viddini és sumlai hónapokat, (hogy 
azután a kisázsiai Kutahiában is együtt mara'djanak az Egyésült Államok 
által nyújtott szabadulásig. 

1851 szeptember 10-én, amikor az Amerikába induló emigránsok 
Kossuthtal az élükön a "Mississippi" hadihajóra szálltak, Asbóth is velők 
volt s csak Gibraltárban vált el Kossuthtól, amikor ez az amerikai hajót 
elhagyva, rövid tartózkodásra Angliába ment. Asbóth a "Mississippi" többi 
utasával 1851 november 10-én érkezett New Yorkba. Amerikába érve, 
azonnal bejelentette polgárosodási szálndékát, mert ugy érezte, hogy az 
Egyesült Államok állandó hazája lesz. 

Kossuth december 5-én érkezett meg New Yorkba s ezután még 
rövid ideig együtt van Asbóthtal, útjaik azonban elváltak. Asbóth nem 
kisérhette el a kormányzót óriási arányú kőrútjaira, de azért össze- 
köttetésben maradt vele és segitett a fegyvervásárlások ügyét lebonyo- 
lítani. Eleinte mint épitészeti rajzoló dolgozott, később egy Baldwin nevű 
syracusei, N. Y., vállalkozó alkalmazta, majd a nyugatra került, mint 
bánya mérnök. New Yorkba visszakerülve, kis acélöntődét állított fel, 
amely ment is, míg partnerre el nem tűnt. Ezután New York városánál 
talált alkalmazást, mint a városrendező bizottság egyik tervező mérnöke. 
Ebben a minőségben tekintélyes része volt a hires Central Park és a 
Washington Heights szabályozásában is. 

A polgárháború kitörése után azonnal hadiszolgálatra jelentkezett. 
Amikor Morgan new yorki kormányzó megbízása folytán nem sikerült 
ezredet szerveznie, Missouriba utazott, amelyet azontúl otthonának neve- 
zett. Már 1861 júliusában vezérkari főnöke volt John C. Frémont tábor- 
noknak, aki az év szeptember 26-án brigadérossá nevezte ki, a kon- 
gresszus azonban ezt a kinevezést csak 1862 márciusában hagyta jóvá. 
De addig is aktív brigádparancsnok volt Frémont, Hunter és Curtis 
tábornokok alatt. A Missouri és Arkansas államok határain folytatott 
harcok folyamán különösen Bentonville és Fayetteville elfoglalásával tün- 
tette ki magát, de a Pea Ridge, Ark., melletti ütközet volt az, amelyben 
szerzett érdemei alapján a kongresszus megerősítette brigadéros tábor- 
noki kinevezését. Ebben a csatában megsebesült, de sebesülése dacára 
másnap újra nyeregben volt, csapatai élén. 

A missourii hadjárat befejezése után Kentucky államba rendelték, 
ahol^ főhadiszállása Columbus városában volt, majd 1863-ban a West 
Florida kerület parancsnokságát bizták rá, Fort Pickens központtal. A 
mariannai, Fia., csatában súlyosan megsebesült. Balkarját két helyen 
golyók roncsolták szét, egy golyó pedig jobb arccsontjába fúródott, ugy 
hogy soha többé nem lehetett eltávolítani. Ez a sebesülése egész életén 
keresztül sokat gyötörte és siettette korai halálát. A . hadi szolgálattól 
1865 március 13-án vált meg, amikor érdemeiért tiszteletbeli (Brevet) 
Major-Generallá léptették elő. 

A polgárháború után, hogy illendőképen megjutalmazzák érdemei- 
ért, Grant elnök, a volt fővezér az Egyesült Államok argentínai követévé 
nevezte ki Asbóthot. 1866 márciusában Washingtonban tartózkodott, ami- 
kor a r kinevező iratot megkapta, William H. Seward külügyminiszter 
aláírásával. Szeretett volna minél előbb indulni, hogy állomáshelyét el- 
foglalja, mivel azonban az arccsontjában levő golyó miatt sokat szen- 
vedett, 1866 június 6-án a "Fulton" nevű hajóval átment Parisba, hogy 
ott Nelaton tanárral, a kontinens leghíresebb sebészével, aki Garibaldin 
is hasonló műtétet hajtott végre, megoperáltassa magát. Egészen augusztus 


végéig Parisban maradt, miközben Nelaton tanár Fouvel professzor és 
két asszisztens segítségével több izben is megpróbálta a golyó eltávolí- 
tását. Az operációk lefolyását olyan érdeklődés kisérte, hogy például 
Bigelow, az Egyesült Államok párisi követe, titkárával, Pomeroyval együtt 
mindegyiken jelen volt. A golyót azonban nem sikerült eltávolítani, azt 
Asbóth magával vitte a sirba. Az operációk mindössze annyi eredménnyel 
jártak, hogy fájdalmai egyidöre enyhültek. 

Asbóth Parisból átment Londonba, ahonnét az "Oneida" nevű 
hajóval Rio de Janeiroba hajózott, onnan Montevideoba ment, innen 
pedig a "Shamokin" nevű amerikai hadihajó vitte uj állomáshelyére, 
Argentina fővárosába, Buenos Airesbe, ahová 1866 október 14-én ért. 

A fővárosban ünnepélyesen fogadták a hosszú tengeri úttól elgyö- 
tört tábornokot, akinek fejsebe kiújult s akinek hátralevő hónapjai azután 
csaknem állandó szenvedésben teltek el. Félesztendő sem telt bele és 
betegsége ágyhoz szögezi heteken és hónapokon keresztül, ugy hogy 
mint egyik levelében irta, naponta érezte, hogy életereje hogyan fogy. 
Szenvedése dacára kifogástalan pontossággal látta el hivatalát és nagy 
érdemeket szerzett a paraguayi háborúval kapcsolatosan is. A mindig 
súlyosabban beteg tábornok remélte, hogy gyógyfürdők vétele céljából 
Magyarországra utazhat, ez a reménye azonban nem teljesült. 1868 
januáir 21-én, mindössze 57 éves korában meghalt. A buenos airesi Old 
English temetőben hantolták el s ott pihen ma is. Temetésén Sar- 
miento, a köztársaság nagynevű elnöke mondott beszédet. 

Asbóth magas, szikár férfi volt, kitűnő katona és elsőrendű vezér, 
aki azonban a katonai fegyelmet mindig emberséges bánásmóddal egye- 
sítette. Mélyen vallásos ember is volt, akinek szobájában tartotta a 
istentiszteleteket Ács Gedeon református lelkész, aki szintén a "Missis- 
sippin" ment át Amerikába és ott a legelső magyar református lelkész 
lett. Amikor Asbóth a szabadságharc leverése után menekülni volt 
kénytelen, menyasszonyát Magyarországon hagyta, aki az alatt, mig 
Kossuth Amerikában járt, meghalt. Sohasem nősült meg. 

(In Bibliography see: Numbers 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 12, 25, 29, 34, 35, 38, 46, 
48, 51, 53, 63, 64, 81, 82, 87, 91, 99, 100, 106, 119, 120, 122, 129, 132, 133, 148, 
160, 161, 162, 181, 200, 205, 219, 225; Appendix 9. 10.) 


Az egyetlen, aki a polgárháborús magyarok közül még élt e könyv 
Írásakor, 1939-ben, amikor 93 esztendős volt. 1846-ben született Nagy- 
váradon, ahonnét a szabadságharc leverése után szüleivel együtt ván- 
dorolt ki az Egyesült Államokba. A család Omahába, Neb., került. 
Baróthy Károly, mint 18 éves farmerfiu állt be Omahában az egyik 
ezredbe 1864 február 18-án, három esztendei szolgálatra és 1866 január- 
jában szerelt le. Közlegény volt s végig az is maradt. Egy izben tagja 
volt egy katonai expediciónak, amelyet ellenséges indiánok ellen küldtek 
ki s így egyike annak a kevésszámú magyarnak, akik indiánok ellen 
is harcoltak. 

1938-ban, amikor az amerikai kormány először és utoljára testvéri 
találkozóra hivta az északi és déli hadseregek veteránjait a gettysburgi 
csata 75-ik évfordulóján, a pennsylvaniai Gettysburgba, a találkozón 
Baróthy Károly is résztvett. 

É könyv megjelenésekor feleségével együtt Omahában, Nebraska, 
élt, a kormánytól kapott katonai nyugdijából. 

(In Bibliography see: Numbers 103, 113.) 



Harminc esztendős volt, amikor 1862 augusztus 12-én mint köz- 
legény beállt a 8-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe. Több adatunk 
nincsen róla. 


Huszonhat éves cipészmester volt, aki szüleivel együtt Rochester- 
ben, N. Y., lakott. 1862 szeptember 11-én állott be az önkéntes had- 
seregbe, ahol főhadnagyságig emelkedett. A Wilderness csatában 1864 
május 5-én esett el. 


Adataink nincsenek róla. 


Pozsonyban született 1811-ban, iskoláit Nagyváradon, Debrecenben 
és Pesten végezte, majd az olaszországi pálduai egy temen orvosi diplomát 
szerzett. Londonba költözve, ott magánkórházat nyitott s egy missziói 
iskolában megismerkedett David Livingstone-nal, a későbbi nagy afrikai 
misszionáriussal. Amikor Livingstone Afrikába ment, Bettelheim Japánba 
hajózott, ahová 1846-ban ért, ahol Ryu-Kyu szigetén telepedett meg s 
gyógyitással foglalkozott, közben pedig a bibliát forditotta a bennszü- 
löttek nyelvére. 

1854-ben Perry tengernagy hajóján az Egyesült Államokba ment 
és a missourii Brookfield városkában élt. A polgárháborúban mint katona 
orvos teljesített szolgálatot. 1869 szeptember 9-én halt meg Brookfielden. 
Halála utátn 57 esztendővel a japán szigeten, ahol működött, emlékmüvet 
állitottak tiszteletére. 

(In Bibliography see: Appendix Numbers 1, 6.) 

23 esztendős korában állott be a 8-ik new yorki önkéntes gyalog- 
ezred katonái közé 1861 október 14-én, mint közlegény. Testi alkalmat- 
lanság miatt a következő év márciusában elbocsátották, a Hunter's Chapel, 
Va., melletti harcban szerzett sebesülése következtében. 


Lengyel származású hivatásos katona, akinek eredeti neve Ble- 
dowski voit. Katonai kiképzését Németországban nyerte, Drezdában, 
majd Algierban harcolt a franciák oldalán, résztvett a lengyel szabadság- 
harcban, amelynek leverése után Magyarországra került, ahol a magyar 
hadsereg tisztje lett. A magyar ügy elvesztése után Olaszországba ment, 
ahol a Garibaldi harcok katonája volt, majd Amerikába került, St. Louisba, 
ahol a német Türnverein egyik oktatója lett. Mint kapitány állt be a 
harmadik missourii önkéntes gyalogezredbe, de a Camp Jackson nevű 
lázadótábor elfoglalása alkalmával lelőtték 1861 május 10-én és május 
25-én meghalt. Mindössze 34 évet élt. Ő volt az első idegen szárma- 
zálsu tiszt, aki életét adta az Unióért. 

(In Bibliography see: Numbers 54, 82, 167; Appendix 9.) 


Közvitéz volt a 169-ik ohioi önkéntes gyalogezredben. Cuyahoga 
megyében, valószinüleg Clevelandban élt. Többet nem tudunk róla, 



Valószínűleg fivére az előzőnek, mert ugyanott élt, ugyanannak 
az ezrednek ugyanazon szakaszában szolgált, mint közvitéz. Többet nem 
tudunk róla. 


Nevét egyes okmányokon Chandoné-nek irja. A Garibaldi Guard, 
majd a new yorki 39-ik önkéntes gyalogezred kapitánya. 1861 május 
17-én állt be a hadseregbe, de egészségi okokból már az év szeptember 
elején ott kellett hagynia a szolgálatot. 


1861 júniusában állt be a hadseregbe az ohioi Camp Denisonban, 
24 éves korában, ahol a 6-ik számú ohioi önkéntes gyalogezredbe osz- 
tották be. Másfél év múlva hadnagya, majd főhadnagya lett az" ezrednek. 
Résztvett a chickamaugai, murfreesboroi és missionary ridge-i csatákban 
s meg is sebesült. 


1830-ban született és még húsz éves sem volt, amikor már hadnagy 
volt a magyar honvéd hadseregben. Mint főhadnagy állt be a 45-ik 
számú new yorki gyalogezredbe 1861 szeptember 9-én s később kapitány 
lett. 1864-ben több magyar tiszttel együtt őrnagya lett a 82-ik szálmu 
néger gyalogezrednek, amely Louisianában, Port Hudson mellett állomá- 
sozott. Vitézségével többször kitüntette magát, különösen 1865 április 
5-én a Blakely erőd ostrománál, amikor azzal jutalmazták, hogy őrnagyi 
rangra emelték. A háború után éveken át résztvett a magyar életben 
és negyedik elnöke volt az 1865 október 14-én alakult new yorki Magyar 
Egyletnek. 1878-ban halt meg New Yorkban, 48 éves korában. 


Szegeden született s mint honvéd, az elsők között volt, akik a 
visszafoglalt Buda várára a magyar lobogót feltűzték. Már 1850-ben New 
Yorkban élt, ahol mint szabómunkás kereste meg a kenyerét. Az amerikai 
polgárháborúban valószinüleg valamelyik new yorki ezredben szolgált, 
többször is megsebesült. A kiegyezés után visszament szülővárosába, 
ahol városi vámpénztáros lett. Szegeden halt meg 1913 decemberében, 
91 éves korában. 

(In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 

DOBOZY IMRE (1827—1885) 

Debreczenben született, 1827 április 10-én, ahol a cipész mester- 
séget tanulta ki. 1848-ban mint honvéd harcolt. Hosszabb ideig fogság- 
ban volt, de sikerült megszöknie. Amerikába kerülve, Varga Ferenccel 
és Radnich Istvánnal együtt ment az Ujházy-féle telepitésre, az iowai 
Uj Budára, ahol egy ideig mint farmmunkás dolgozott. 1861 szeptem- 
berében az iowai tizedik lovasezredbe állt be, mint a Company D köz- 
vitéze. Ottmaradt egészen a háború végéig, anélkül, hogy egyetlen egy- 
szer is megsebesült volna. Éveken keresztül cipészmesterségét folytatta 
Uj Budán, majd 1876-ban kis farmot vásárolt ugyanott, amelyet idővel 
lényegesen megnagvobbitott. Ott halt meg 1885 július 6-án, 58 éves 


korában. 215 akernyi birtokát fiai vették át. Kilenc gyermeke volt, akik 
többnyire Davis City, la., környékén telepedtek meg, a régi Uj Buda 


(In Bibliography see: Numbers 70, 193.) 

DOBOZY PÉTER PÁL (1833—1919) 

Szombathelyen született 1833 április 17-én. A magyar szabadság- 
harc kitörésekor katholikus papnövendék volt, d© otthagyta az iskolát 
és honvédnek állt be. A szabadságharc leverése után előbb török földre, 
majd Olaszországba került, ahol 1589-ben a magyar légió tagja volt. 
Kétszer is megsebesült. Az Egyesült Államokba 1861-ben érkezett, Kos- 
suth ajánlólevelével, 1863 július 26-án állt be a málsodik számú tennesseei 
nehéz tüzérezredbe, amelynek alezredesévé nevezték ki 1863 november 
21-én. Még ugyanebben az évben Fort Columbus, Kentuckyba rendelték, 
ahol Asbóth tábornok hadsegéde lett és parancsnoka a 4-ik néger nehéz 
tüzérezrednek, amelyet ő szervezett. 1866 január 5-én szerelt le Pine 
Bluffs-nál, Arkansas államban. 

A polgárháború után rövid ideig ott maradt Arkansas államban, 
ahol gyapottermeléssel próbálkozott meg, majd Missouri államba költözött, 
amelynek Howell megyéjében telepedett is. Eleinte aL Eleven Points 
folyó mentén, majd White Plains, Mo., mellett gazdálkodott. Ott halt 
meg 76 éves korában, az egész Ozark vidék tiszteletétől körülvéve. 
Háromszor nősült s két leánya, több unokálja maradt. 

(In Bibliography see: Number 219.) 


1861 május 27-én állt be a hadseregbe és 1864 június 7-ik szolgált. 
Beállásakor 22 esztendős volt, hivatására nézve épitész. Főhadnagya volt 
a 9-ik ohioi önkéntes gyalogezrednek. 


Romániában született magyar szülőktől s katonája volt a magyar 
szabadságharcnak, amelynek elvesztése után Olaszországba került, ahol 
Figyelmessy Fülöp mellett volt hadnagy a Garibaldi harcokban. Figyel- 
messyvel jött Amerikába, ahol érintkezésben maradt a többi magyar 
emigránssal. Rózsafy Mátyást, Ruttkay Albertet, Ludvigh Eleket és má- 
sokat, akikkel levelezésben állott, ő biztatta, hogy álljanak be az amerikai 
hadseregbe. Ő maga New Yorkban a Blenker-féle divizió első brigádjá- 
nak tisztje lett, ahol Stahel-Számvald Gyula mellé osztották be. Nem 
sokkal azután Missouriba került, ahol John C. Frémont tábornok adju- 
táns tisztje lett 1862 március 31-én, kapitányi rangban. A Cross Keys, 
Va., melletti csatában 18(52 június 8-án esett" el. Halálról maga Frémont 
ezt^ irta jelentésében: "Dunka Miklós, egyik hadsegédem, tehetséges és 
vitéz tiszt, egy puskalövés következtében meghalt, amikor egyik paran- 
csomat vitte." A golyó a fejét fúrta keresztiül és szörnyet halt. Anyja, 
Dunka Zsófia, aki a romániai Jassyban élt, fia után haláláig kapta" az 
Egyesült Államok kegydiját. 

(In Bibliography see:- Numbers 38, 63, 219.) 


Mint ^ hadnagy állt be a hadseregbe Washingtonban, 1861 december 
17-én. Később az ohioi 26-ik önkéntes gyalogezred főhadnagya lett, le- 
szerelése előtt pedig mint őrnagy, Robert C. Schenck tábornok hadsegéde 


volt a nyolcadik hadtestnél. Baltimoreban szerelt le 1863 április 1-én. 
Egyes iratokon nevét William M. Esté-nek irta. 


főhadnagy. Közelebbi adataink nincsenek róla. 
(In Bibliography see: Number 193.) 


Az ősrégi komlóskeresztesi Fejérváry család sarja, amely nemes- 
ségét 1558-ban kapta. Ennek a családnak volt tagja a későbbi magyar 
honvédelmi miniszter, Báró Fejérváry Géza is, aki vitézségéért a Mária 
Terézia renddel együtt kapta a báróságot. 

A fiatal Fejérváry apja Fejérváry Miklós, 1843-ban Hont megye 
követe, 1848-ban kormánybiztos volt, anyja horgosi Kálrász Karolina. Apja, 
bár nem játszott fontosabb szerepet a szabadságharcban, vagyona jó 
részét pénzzé tette és külföldre költözött. 1851-ben Brüszzelben volt s 
onnan jött át az Egyesült Államokba, családjával együtt. Az iowai 
Davenportban telepedett le véglegesen, ahol nagy vagyont szerzett. 1895 
szeptember 19-én halt meg, vagyonának egy tekintélyes részét Davenport 
városára hagyva. 

If j. Fejérváry Miklós egyetlen fia volt a házaspárnak, aki alig 
17 esztendős korában, a polgárháború kitörésekor azonnal önkéntesnek 
állt be s már a legelső harcok egyikében elesett. A magyar második 
nemzedékből ő volt az első, aki az Egyesült Államokért életét adta.^ 

Egyetlen nővére, Fejérváry Celesztina, aki atyja halála után, 
1895-ben teljesen egyedül maradt, öt év múlva visszament Magyar- 
országra. A világháború alatt a békésmegyei Mezőberényben 80 ágyas 
hadikórházat tartott fenn saját költségén. Ött halt meg 1937 november 
4-én, 89 éves korában. 

(In Bibliography see: Numbers 105, 164.) 


Mint magyar honvéd, osztrák fogságba került, ahonnét kiszabadulva, 
török földre ment. 1852-ben került Amerikába, ahol East St. Louisban, 
élt. Orvosi diplomát szerzett s 1862 május 19-től a missourii' 13-ik lovas- 
ezred egyik orvosa volt. Később East St. Louis polgármesterének vá- 
lasztották meg. 1911 március elején halt meg. 


1861 augusztus 2-án állott be az első (Lincoln) new yorki lovas- 
ezredbe, amelyben előbb káplár, majd őrmester és hadnagy lett. Végig- 
harcolta az egész háborút és 1865 június 27-én mint főhadnagy szerelt 
le. Ezredében szolgált a makói születésű fiatal Pulitzer József is, a 
new yorki "World" későbbi tulajdonosa. 

(In Bibliography see: Number 14.) 

FIALA A. JÁNOS (1822—1911) 

Temesvárott született, 1822 január 26-án. A gráci katonai iskolát 
végezte el, 1848-ban mint őrnagy Vetter tábornok vezérkarában harcolt. 
Bem tábornokkal és körnvezetével menekült török földre. Menekülés köz- 
ben azok között volt, akik megmentették Albert Anzelmet, későbbi polgár- 
háborús tiszttársát, akit az ellenséges oláhok menekülés közben elfogva, 


többedmagával egy ólba zártak, amit rájuk gyújtottak. Bemmel, Albert- 
tel, Baróthy Lászlóval, Nemegyey Félixszel, Kuné Gyulával és másokkal 
Viddinben kényszerűségből mohamedánná lett s Bemmel együtt Aleppoba 
ment, akivel ott együtt harcolt a lázadó törzsek ellen. Később rövid 
ideig francia szolgálatban állott. Emiitett társaival együtt jött át az 
Egyesült Államokba, New Orleansba érkezvén meg. Ott élt, amikor 
Kossuth körútján New Orleansba érkezett s egyike volt azoknak a 
fegyveres volt honvédtiszteknek, akik támadástól tartva, Kossuthot védel- 
mező szándékkal körülállták. 

Később többedmagával ő is St. Louisba került, ahol vasúti mérnök 
lett. Megnősülvén, Rombauer Idát vette feleségül. Mint kiváló topográ- 
fiai mérnök, ő készitette el Missouri állam első nagy térképét. A polgár 
háborúban először mint a st. louisi nemzetőrség alezredese szerepelt, majd 
ezredes lett John C. Frémont tábornok vezérkarában. A nem sokkal 
azután elesett Lyon tábornoknak ő ajánlotta St. Louis erőditésekkel 
való ellátását s ennek terveit ő dolgozta ki, amely terveket azután 
Frémont tábornok valósitott meg. 1863-ban a harctéren szerzett súlyos 
betegségével az iowai Davenportba szállitották. Felgyógyult, de annyira 
nem jött rendbe, hogy vissza mehetett volna a harctérre. 

A polgárháború után Californiába ment s először Alameda, majd 
San Francisco városokban lakott. Több magyar vonatkozású cikket irt 
az amerikai lapokba és San Franciscóban egy magyar egyletet is alapitott. 
Ott halt meg 1911 december 8-áln, 89 éves korában. Több gyermeke 
maradt. Nővére Pesty Frigyesnek, a Budapesten élt történetirónak volt 
a felesége. 

(In Bibliography see: Numbers 48, 54, 68, 82, 91, 106, 119, 145, 148, 166, 
215, 219.) 


Született 1820 január elsején, Budapesten, jómódú németszármazásu 
polgárcsaládból. Családneve Merk volt. Elvégezvén a wiener-neustadti 
katonaiskolát, a Württemberg huszárezred tisztje lett. Aradon szolgált 
s ott nősült meg, Csázy Annát, Csázy Pál hajdú kapitány leányát 
vévén nőül. 

A szabadságharc kitörése utáln a Bocskay huszárezred főhadnagya, 
majd kapitánya, végül őrnagya lett s megkapta a vitézségi érmet is. 
Komáromnál is harcolt s a vár feladásakor menlevelet kapott, de amikor 
Pesten több politikai fogoly megszöktetésében segédkezett, üldözőbe vet- 
ték, nagy dijat tűzve a fejére. 

Sikerült Konstantinápolyba jutnia feleségével együtt, ahonnét a 
Kutahiába internált Kossuthhoz ment. Kossuth Mack József alezredessel 
és Rózsafy Mátyással együtt őt bizta meg a szerencsétlen kimenetelű 
Mack-féle összeesküvés megszervezésével. Bár halálra keresték, társaival 
együtt hosszabb időt töltött Magyarországon. Figyelmessy mint orthodox 
zsidó vagy szerb disznókereskedő járta be az országot, milliószámra osztva 
szét Kossuth forradalmi kiáltványát. Az összeesküvés kiderülése után 
feleségével együtt Londonba ment, ahol gyakran érintezett Kossuth Lajos- 
sal és annak legbizalmasabb emberével, Pulszky Ferenccel. Londonban 
egy ideig egy dr. Dombori nevű magyar orvos asszisztense volt, aki 
magnetizmussal gyógyította a szélütést kapott betegeket. 

1859-ben Olaszországba ment, ahol először Kossuth mellett volt, 
majd megszervezett egy magyar huszárezredet. Két évig harcolt itt, 
főképen Szicíliában Palermonál, de résztvett Nápoly és Volturno ostro- 
mánál is. Garibaldi egy hozzá intézett levelében a hősök hősének nevezte. 
Az olasz egyesitő háború sikere utáln Victor Emmanuel király ezredes- 


nek nevezte ki és az olasz hadseregben ajánlott fel neki állást, ezt 
azonban nem fogadta el. 

Visszament Londonba, ahol elbúcsúzott a feleségétől és elindult 
az Egyesült Államokba, ahová 1861 őszén érkezett meg New Yorkban, 
a "City of Baltimore" nevű hajón. 

Seward külügyminiszter, akinek valószinüleg része volt abban, hogy 
Figyelmessy Amerikába került, ezredesi ranggal kinálta meg valamelyik 
önkéntes ezrednél, amikor azonban ezt nem fogadta el, John C. Frémont 
tábornok mellé osztották be, aki Wheelingben, W. Va., inspector-generallá 
nevezte ki. Egy ideig Zágonyi Károly mellett is volt a Frémont lovas- 
ságnál, valamint Stahel-Számvald Gyula, a magyar tábornok mellett is. 

A polgárháborúban nagyobb haditetteket nem volt alkalma végre- 
hajtani. Egy izben 15 lovasával megfutamitott egy déli lovascsapatot, 
amelyet maga Ashby tábornok vezetett. Kétszer sebesült meg. 

A háború után körülbelül 22 esztendeig amerikai konzul volt 
British Guiana Demerara nevű városában, ahol második feleségével és 
két fiával élt. 

1892-ben, amikor Kossuth 90 esztendős lett, a magyarországi füg- 
getlenségi párt küldöttségével ő is felkereste Kossuthot turini otthonában. 
Azután Európában maradt, ugy hogy két év múlva Kossuth temetésén 
is részvett. Magyarországra azonban nem ment, mert mint Kossuth, 
nem akarta magyar földre tenni a lábát, amig ott a Habsburgok ural- 
kodnak. Nem sokkal azután visszatért az Egyesült Államokba s Phi- 
ladelphiában élt. 

Amikor a Magyar Nemzeti szövetség 1902-ben egy diszzászlót 
küldött az amerikai magyarságnak, a már akkor 82 esztendős Figyel- 
messy Fülöp elhagyta philadelphiai otthonát és New Yorkba ment a 
zászló fogadtatási és átadási ünnepére, ahol két izben is beszédet mondott. 

1907 július 27-én halt meg Philadelphiában, 87 éves korálban. A 
közeli Marietta, Pa., városban temették el. 

(In Bibliography see: Numbers 43, 44, 58, 62, 63, 64, 106, 135, 145, 159, 
195, 198, 206, 209, 213.) 


Született 1818 augusztus 20-án, Szepes megye Strázsa községé- 
ben, magyar-tóttá lett francia eredetű családból, amely 1732-ben került 
Magyarországra s amelynek tagjai között több neves lutheránus pap 
volt. A szabadságharc kitörésekor kincstári mérnök volt Temesvárit. 
A győri első utászzászlóaljba állott be, mint mérnöktiszt. Az 1848-as 
téli hadjáratot Dembinski és Klapka alatt harcolta át s mint dandár 
segédtiszt vett részt a kápolnai csatában; a nagysarlói csata folyamán 
nevezték ki századossá. Buda visszavétele után katonai érdemrendet 
kapott. Innen Mármaros megyébe rendelték, már mint őrnagyot, ahol 
a 4-ik utászzászlóaljat alakitotta meg. 

A szabadságharc leverése után orosz tisztek segitségével sikerült 
a határig menekülnie. A szabadágharc katonái közül ő volt az első, aki 
Prágay János alezredessel az Egyesült Államokba érkezett, 1849 december 
9-én, Bostonban. Pair nap múlva New Yorkba mentek, hogy jelen legye- 
nek Ujházy László és családja megérkezésénél. Segített Prágay János- 
nak a magyar szabadságharcról irt könyve összeállításában, amelyet 1850 
elején a Putnam cég adott ki s amely a legelső amerikai könyv lett 
a magyar szabadságharcra vonatkozólag. 

Prágay 1851 augusztusában Narciso Lopez forradalmár vezérrel, 
mint a sereg rangban második főtisztje, Cubába ment, ahol pár napon 
belül tragikus módon meghalt, Fornet pedig Gróf Wass Sámuellel, a 


magyar kormány volt diplomáciai megbízottjával, Molitor Gusztávval és 
Juhos Gyulával Californiába ment. 

1852-ben visszutazott Európába s Brüsszelben megesküdött meny- 
asszonyával, akivel együtt tért vissza az Egyesült Államokba, ahol New 
Jersey államban telepedett le. 

A polgárháborúban, mint sok más magyar, ő is John C. Frémont 
tábornok mellé került, mint utászőrnagy. Jefferson City, Mo., mellett 
egy baleset következtében súlyosan megsérült s mikor felgyógyult, Halleck 
tábornok New Jerseybe küldte, hogy ott szervezze meg a new jerseyi 
22-ik önkéntes gyalogezredet. A rendeletnek eleget is tett, az uj ezred- 
nek ö lett az első ezredese, amikor azonban az ezred egy hét múlva, 
1862 szeptember 29-én Washingtonba indult, nem ment vele, 
mert valószinüleg sebesülése következtében nem volt többé alkalmas a 
háborús szolgálatra. Magyarországon visszatérési engedélyt kapván, még 
abban az esztendőben visszautazott s állami szolgálatba lépett. 

(In Bibliography see: Numbers 2, 19, 20, 47, 51, 106, 158, 208.) 

1851-ben a Prick József vezetése alatt álló emigráns csoporttal 
került Chicagóba s mint altiszt vett részt a polgárháborúban. További 
adataink nincsenek róla. 

GAÁL SÁNDOR (1831—1912) 

A Gyulai Gaál családból származott. 1831-ben született és a 
szabadságharcban hadnagy volt, egyszer súlyosan meg is sebesült. Török 
földre menekült és az olaszországi magyar légióban is harcolt. Mivel 
megbiztatták, hogy ha visszatér hazájába, nem lesz bántódása, vissza- 
ment Magyarországra, ahol azonban elfogták és közlegénynek besorozták 
az osztrák hadseregbe. Később a lengyel forradalmárokhoz csatlakozott 
és az oroszok fogságába került, akik kiszolgáltatták Ausztriának. Mivel 
ekkor már Ausztria békülni akart Magyarországgal, azzal a feltétellel, 
hogy elhagyja az országot, szabadon bocsátották. 

Amikor az Egyesült Államokba ért, 1864-ben, a polgárháború már 
tetőpontján állott. Azonnal szolgálatra jelentkezett, felvették s mindjárt 
meg is sebesült. Major General Banks az első floridai lovasezred kapi- 
tányává nevezte ki 1864 október 10-én, de már az év november 5-én 
a barrancas-i, Fia., kórházban megirta lemondó levelét. Lemondásának 
egyik oka az volt, hogy csak pár hónapja lévén az Egyesült Államok- 
ban, angolul nem tudott, amire a csaknem tisztán amerikaiakból álló 
ezredben feltétlenül szükség volt, a másik oka pedig sebesülése, amely 
hosszabb időre képtelenné tette volna a szolgálatra. Rövid szolgálata 
alatt Ruttkay Bélával, Mészáros Imrével és Rombauer Rolanddal volt 
együtt az ezrednél. 

A polgárháború után amerikai nőt vett feleségül és New Orleans- 
ban telepedett meg. 1912 február 29-én halt meg és a Chalmette National 
Cemeteryben temették el. 


1861 október 10-én állt be a new yorki ötödik lovasezredbe, ahol 
nemsokára ^őrmester, majd hadnagy lett. A hanoveri, Pa., csatában, 1863 
június 30-án egy golyó hatolt át a jobbszemén és agyán s azonnal 
megölte. 38 évet élt. 

(In Bibliography see: Number 202.) 



A szabadságharc kitörésekor Kassáin kereskedő volt. Honvédtiszt 
lett, majd Amerikába került, ahol Cincinnatiban, O., telepedett meg. 
1862 január 8-án állt be az 58-ik ohioi (Cincinnati), majdnem teljesen 
német összetételű önkéntes gyalogezredbe, amelynek 1864 október 20-án 
őrnagyává nevezték ki. Egy alkalommal csipőjén megsebesült. A polgár- 
háború alatt a déliek elfogták a Chickasaw Bayou, Miss., melletti csa- 
tában, de fogolycsere utján kiszabadult s azután a Mound City nevű 
ágyunaszádon szolgált. A polgárháború után Bostonban orvosi diplomát 
szerzett s először Bostonban, majd Cincinnatiban és Kansas Cityben 
orvosi gyakorlatot folytatott. 1881-ben visszament Kassára s ott halt 
meg 1885 májusában. Életrajza nyomtatásban is megjelent. Katonai 
nyugdiját haláláig kapta Amerikából. 

(In Bibliography see: Number 187.) 


Honvédfőhadnagy volt a magyar szabadságharcban. 1852-ben már 
az Egyesült Államokban volt s egyike volt azoknak, akik 1852 májusában 
közös nyilatkozatot adtak ki egy Szedlák nevű magyar emigráns Kos- 
suthot támadó cikkére. A polgárháborúban John C. Frémont tábornok 
hadosztályában volt mérnökkari tiszt, Asbóth Sándor tábornok mellett, 
később Rosecrans és Grant tábornokok alatt harcolt. Nagybátyja volt 
dr. Gerster Árpád new yorki orvosnak, aki hosszú ideig egyik legki- 
magaslóbb alakja volt az amerikai magyarságnak. 1897-ben Californiá- 
ban halt meg. 

(In Bibliography see: Number 129.) 


Honvédfőhadnagy, Kossuth hü kísérőinek egyike, aki vele volt 
a törökországi száműzetés egész ideje alatt. Már 1850' februárjában 
Asbóth Sándorral és a "Mississippi" több későbbi utasával együtt nyilat- 
kozatot ir alá, amely szerint : "a kormányzó urat bármi körülmények 
között követni akarják." A "Mississippién jött át az Egyesült Államokba. 
Az utón is egyike volt azoknak a halálig hü tiszteknek, akik még a 
tengeren is vigyáztak Kossuthra ugy, hogy éjszakánkint fölváltva kabin- 
jainak ajtaja előtt aludtak. Amerikában, mint valóságos testőr, Németh 
Józseffel, Kalapsza Jánossal s másokkal sokfelé elkisérte Kossuthot. Ott 
volt Kossuthtal Washington sirjánál és a new englandi diadaluton is. 
Amerikai életéről jóformán semmit sem tudunk, csak annyit, hogy New 
Yorkban élt, miután előbb Asbóthtal Syracuseban dolgozott. 1861 június 
21-én a New York melletti Staten Islandon állt a hadseregbe és kapi- 
tánya lett a Sickies tábornok brigádjához tartozó 72-ik new yorki ön- 
kéntes gyalogezrednek. 1862 május 5-én a williamsburgi, Va., csatában 
súlyos csipőlövést kapott. Néhány nap múlva Washingtonba szállitották, 
ahol a Harewood Hospitalban vették kezelés alál. Két nap múlva jobb 
lábát le kellett vágni és 1862 május 17-én meghalt. 37 évet élt. Ő volt 
az egyetlen a "Mississippi" utasai közül, aki életével törlesztette le adós- 
ságát, amellyel az Egyesült Államoknak tartozott. 

(In Bibliography see: Numbers 8, 49, 53, 90, 162, 201, 202; Appendix 10.) 


Honvédfőhadnagy, aki kezdettől fogva a menekülő Kossuth kör- 
nyezetében volt. Kossuth maga állitott ki számára szolgálati bizonyít- 


ványt 1849 december 20-án Sumlában. Amerikába 1851 július másodikán 
érkezett a new yorki kikötőbe, azzal a 47 emigránsból áilló csoporttal, 
amely a "Devonshire" nevű hajóval érkezett az angliai Portsmouthból, 
Zágonyi Károllyal, Danes Lajossal és másokkal együtt. Tagja volt annak 
a dalárdának, amelyet az emigráns tisztek alakitottak. Később New 
Orleansba, La., került s ott üzletvezetője lett a Dreyfus Dry Goods 
Co.-nak. Polgárháborús pályafutásáról csak annyit tudunk, hogy mint 
tiszt szolgált. 

(In Bibliography see: Number 53; Appendix 10.) 


Sauk City, Wis., alapitójának, a californiai szőlőtermelés megindi- 
tójának, a kalandos életű Haraszthy Ágostonnak legidősebb fia volt, aki 
egy ideig Nicaraguában élt az apja mellett. Annapolisban, a tengerész- 
tiszt képző iskolában is volt egy darabig, majd 1848-ban beállt az Egyesült 
Államok rendes hadseregbe s négy évet szolgált. A polgárháború ki- 
törése után a new yorki 18-ik önkéntes gyalogezredbe állt be, amelynek 
később őrnagya lett, Kilpatrick tábornok alatt. Már százados volt, amikor 
a Red River mellett elfogták egy véres harc után. Megszökött, de újra 
elfogták és halálraítéltek. Campfort mellett akarták kivégezni, de az 
utolsó órákban egy másik fogolyért kicserélték. A háború után Californiába 
ment s gazdálkodni kezdett az apjáról maradt kis birtokon. Amikor 
kitört a nicaraguai háború, odautazott, ahol mint ezredes, a lovasság 
főparancsnoka lett. Ott maradt s ott is halt meg Corinto mellett, 1878-ban. 
Nem nősült meg. 


Kapitány volt a polgárháborúban. További adataink nincsenek 


Délmagyarországon született 1832-ben. Katonai iskolába járt és 
hadnagy lett az 1848-as honvédseregben. Törökországba került s át- 
jővén az Egyesült Államokba, az itteni partmérő (coast survey) szol- 
gálatban kapott alkalmazást. Az olasz szabadságharc kitörésekor Garibaldi 
seregébe állt s résztvett mindkét sziciliai hadjáratában. Garibaldi mellett 
maradt mindaddig, amig a győzelmes sereg bevonult Rómába. 1860 telén 
tért vissza az Egyesült Államokba, ahol a Fort Sumter bombázása után 
a Garibaldi Guard (a későbbi 39-ik new yorki önkéntes gyalogezred) 
hadnagya lett. 1861 szeptember 10-én kapitánnyá, majd 1862 június 19-én 
őrnaggyá nevezték ki ugyanabban az ezredben. Résztvett a gettysburgi 
csatában, amelyben meg is sebesült, ugy hogy sebei miatt 1863 december 
10-én meg kellett válnia a katonai szolgálattól. Amúgy is beteges volt, 
mert az 1863-as hadjárat novemberében, amikor napokat és éjszakákat 
minden védelem nélkül jeges esőben kellett tölteniök, megbetegedett. 

1864 február 2-án mint századost a veterán tartalék hadtesthez 
osztották be, Washingtonban. Itt élt 1866-ig, amikor North Carolinába 
rendelték, a felszabadult négerek ügyeit intéző hivatalnak vezetése cél- 
jából. Itt dolgozott 1868 januárjáig, amikor a hivatalt megszüntették. 
A sokszor terhes kötelességekkel járó hivatalt mindenkinek teljes meg- 
elégedésére töltötte be. 

1868-ban Grant elnök az Egyesült Államok Kréta szigeti konzulává 
nevezte ki, Candia székhellyel. Itt megnősült, az ottani osztrák konzul 


leányát vévén feleségül. 1874-ig maradt itt, amikor a konzulátust saját 
ajánlatára megszüntették. 

Hillebrandt őrnagy a bull runi, cross keysi, gettysburgi, north 
annai és más csatákban vett részt s harcolt Bristow Station, Po River 
és Mine Run mellett is. A buli runi és gettysburgi csatákban meg is 

1896 április 7-én halt meg Brooklynban, N. Y., régi barátjának, 
Robert Avery nyugalmazott tábornoknak 98 Second Place alatti lakásán. 
64 évet élt. 

(In Bibliography see: Number 142.) 


Kapitánya volt a 45-ik new yorki önkéntes gyalogezrednek, de már 
1862 szeptember 12-én leszerelt. További adataink nincsenek róla. 


Született 1831-ben, mint a régi jekelfalvi és margitfalvi Jekelfalussy 
család tagja. Honvédtiszt volt 1848-ban és Amerikába a Prick József 
által vezetett csoporttal került. A csoport több tagjával együtt Chicago- 
ban telepedett meg, mert az Ujházy-féle uj budai telepre igyekezve, csak 
odáig tudtak eljutni. 1853-ban rövid ideig Reményi Antallal, Reményi 
Edének, a nagy hegedűművésznek fivérével tagja volt annak a kormány- 
expediciónak, amely Stephens tábornok vezetésével a St. Paul, Minn., 
és Puget Sound közötti területet kutatta fel. Peoria, 111. -ban állott be 
az amerikai hadseregbe 1861 június 29-én és hadnagya lett a 24-ik 
illinoisi ezrednek, amelyet Mihalótzy Géza vezetett, mint ezredes. 1864 
augusztus 6-án szerelt le. Fennmaradt egy levele, amelyet a Jasper, 
Tenn., melletti táborban irt, 1862 június 22-én mint főhadnagy, Mihalótzy 
ezredeshez. Minden ezred parancsot kapott, hogy a táborukban rejtőz- 
ködő szökevény rabszolgákat el kell fogni és ki kell szolgáltatni. Jekel- 
falussy kijelentette, hogy ő ilyen parancsot nem teljesithet, mert az 
ellenkezik elveivel és önérzetével. Ezért bejelenti tiszti rangjáról való 
lemondását és hadseregből való távozását. A lemondást azonban aligha 
érvényesítették, mert Jekelfalussy még két esztendig szolgált. 

1872-ben régi barátjával, emigráns és polgárháborús tiszttársával, 
Langenfeld Ferenccel együtt a chicagói postahivatal tisztviselője lett. 

(In Bibliography see: Number 210.) 


1833-ban született. Főhadnagya volt a Washington Territory első 
gyalogezredének. 1862 szeptember 20-án állt be Fort Vancouver erődben 
és 1865 november 30-án szerelt le. T. C. English őrnagy, a portiandi, 
Ore., toborzó iroda vezetője által kiállított bizonyítvány szerint nagy- 
műveltségű, rendkívül gyakorlati érzékű, energikus tiszt volt, aki sokkal 
fölötte állott a vele egy rangban levő tiszteknek. 


1851 tavaszán érkezett az iowai Davenportba, ahol mint munkás- 
ember dolgozott. Mint a polgárháború katonája, megsebesült és 1863-ban 
az illinoisi Rock Islandon belehalt sérüléseibe. 


Honvédfőhadnagv volt s már 1852-ben New Yorkban találjuk, ahol 
ő is aláirta a Szedlak-féle Kossuth ellenes cikk cáfolatát. A polgár- 


háborúban John C. Fremont tábornok egyik adjutánsa lett. A háború 
után megnősült és aranykeret készítéssel foglalkozott New Yorkban. 
(In Bibliography see: Number 129.) 


1864 január 4-én állott be a 24-ik illinoisi önkéntes ezredbe Chicago- 
ban, amelynek Mihalótzy Géza volt az ezredese. Mint közvitéz harcolt 
és szerelt le 1865 július 31-én. 

KNEFLER FRIGYES (1834—1901) 

Aradon született 1834 április 12-én. Apja, akinek neve Knöpfler 
volt, orvosi gyakorlatot folytatott. Mint fiatal fiu, egy ideig Bécsben 
járt iskolába, de 15 éves alig volt, amikor a szabadságharcban honvédnek 
állott be. Mivel apja is résztvett a háborúban, az egész családnak mene- 
külni kellett. 1850-ben kerültek Amerikába, ahol először New Yorkban 
állapodtak meg. A fiatal Knefler itt megtanulta a hajóács mesterséget 
és mint famunkás dolgozott akkor is, amikor a család Indianapolisba 
költözött. Munkája mellett jogot tanult Jonathan W. Gordon ügyvédi 
irodájában. Rövidesen Ripley County elértjének irodájában került, majd 
John C. New, Marion County clerkje vette maga mellé irodájába. 

Itt dolgozott, amikor Fort Sumter bombázása megtörtént. Azonnal 
otthagyta hivatalát és 1861 április 15-én mint közlegény beállt a 11-ik 
indianai önkéntes ezredbe, amelynek nagyon rövid idő alatt kapitánya 
lett. Ekkor 27 éves volt. A tűzkeresztséget a Romney, Va., melletti 
csatában nyerte el. 

Amikor Lew Wallace, a "Ben Hur" cimü vilálghirü bibliai tárgyú 
regény irója megkapta tábornoki kinevezését, többek ajánlatára Kneflert 
vette maga mellé adjutánsul. Wallace mellett maradt addig, amig meg 
nem szervezték a 79-ik indianai önkéntes gyalogezredet, amelynek ez- 
redese lett. 1862 augusztus 27-én ebben a minőségben szolgált egészen 
a háború végéig, amikor érdemes szolgálatára való tekintettel 1865 március 
13-án cimzetes (Brevet) brigadéros-tábornokká nevezték ki. 

A polgárháborúban egész brigádot vezényelt a nashvillei, Tenn., 
chattanoogai és franklini csatákban, Woods tábornok hadosztályában. 
Különösen fontos szerepe volt a Missionary Ridge-i (hegynyereg) csatá- 
ban, amelyben saját ezrede mellett a 86-ik indianai ezredet is vezette. 
Ő volt az első tiszt, aki feljutott a hegygerinc tetejére. A csata tör- 
ténetét, teljesen személytelenül, hosszabb tanulmányban irta meg. 

Eli F. Ritter kapitány, a 79-ik indianai ezred adjutánsa, aki évekig 
Knefler mellett volt, ugy irja le ezredesét, mint aki valósággal rend- 
kívülit tudott produkálni a katonai gyakorlatok és fegyelem terén. Eleinte 
épenséggel nem volt népszerű katonái előtt, akik majdnem mind fegye- 
lemhez nem szokott farmerfiuk voltak. Amikor azonban az ezred leg- 
először került tűzbe s a katonák maguk tapasztalták ezredesük higgadt- 
ságát a legnagyobb veszedelemben is és látták, hogy hogyan törődik 
minden egyes emberével, az idegenkedés a legnagyobb ragaszkodássá 
változott. Knefler mindig készen állott, hogy katonáival a legnagyobb 
nehézségeket is teljes mértékben megossza. Sem a saját táborán kivül, 
sem házban nem aludt soha és emberei számára mindig a legjobb szál- 
lást, a legjobb, ellátást harcolta ki. Az egész hadtestben ugy ismerték, 
mint a legszigorúbb fegyelmet tartó parancsnokot. Katonai rekordja az 
egész háborún keresztül foltnélküli, tökéletes volt. 

A háború után ügyvédi gyakorlatot folytatott Indianapolisban, mint 
John Hanna volt U. S. kerületi ügyész társa. Hayes elnök a kerület 


katonai nyugdijhivatalának vezetőjévé nevezte ki s ebben a minőségében 
nyolc esztendeig dolgozott. Ezután elnöke lett a katonák és tengerészek 
emlékmüvét létrehozó bizottságnak s attól kezdve minden igyekezetét 
ennek a célnak szentelte. 1901 június 14-én halt meg Indianapolisban, 
1224 East Washington Street alatti otthonában. 67 évet élt. 

Halála őszinte gyászt jelentett az egész város számára, amelynek 
lapjai vezércikkekben búcsúztatták el az egykori magyar honvédfiut. 
Az "Indianapolis Journal" igy irt : 

"A legelsők között volt, akik fegyvert fogtak a polgárháborúban. 
Bárhová rendelték, hűségesen és fáradhatatlanul dolgozott, mert már 
Európában megtanulta, hogy hogyan tegye hasznossá magát a legnagyobb 
mértékben. Ez az odaadása csak növekedett fogadott hazája iránt érzett 
hűsége által. A háborúban töltött négy esztendő alatt, amikor mindenütt 
kiválóan állta meg a helyét, megnyerte alantasainak nagyrabecsülését és 
feljebbvalóinak bizalmát. Soha nálánál jobb, vitézebb katona nem for- 
gatta a kardot. Amikor meghalt, nem maradt utána senki, aki hivebb 
amerikai és jobb polgár lenne minden polgári kötelesség teljesitésében, 
mint amilyen Knefler tábornok volt." 

(In Bibliography see: Numbers 63, 66, 74, 75, 86, 217, 219, 223; Appendix 7.) 


A Jókai Mór, Rákosi Viktor és Bródy Sándor által kiadott nagy 
képes diszmunkában: "1848, a magyar szabadságharc képekben" (Buda- 
pest, 1898) van egy kép, amely egy fából faragott kelyhet ábrázol. A 
kelyhet egy Kompolti nevű honvédtiszt faragta azokban az esztendőkben, 
amelyeket mint az osztrákok rabja, az aradi várban töltött. Majdnem 
bizonyos, hogy ez a Kompolti azonos azzal a Kompoltival (a kereszt- 
nevét egyiknek sem sikerült felfedezni), aki valamikor az ötvenes évek 
végén az iowai Uj Budára került, ott benső barátja lett a nálánál jóval 
fiatalabb Pomutz Györgynek, akivel azután együtt indult el, hogy az 
amerikai polgárháború kitörése után beálljon az amerikai hadseregbe. 

A fönnmaradt amerikai adatok szerint Kompolti őrnagy volt a 
magyar szabadságharcban és hét esztendőn keresztül láncokba vert rabja 
volt valamelyik osztrák börtönnek. Az összeláncolt lábakkal való lép- 
kedést ugy megszokta, hogy Amerikában is nehezen tudott járni. Mivel 
idősebb ember volt, aki szivgörcsöket is kapott, nem vették fel az ame- 
rikai hadseregbe, de mivel Pomutztól nem akart elválni, amikor Pomutz 
a 15-ik iowai ezred adjutánsa lett megengedték neki, hogy polgári minő- 
ségben barátja mellett maradjon. 

A két hü barát mindenét megosztotta egymással, annyira, hogy a 
táborban is egy takaró alatt aludtak a szabad ég alatt. Mivel legtöbb- 
ször nem valami elsőrendű pihenést adott a vizes és zsombékos föld, 
azután az éjszakai alvást a sok német tiszt kutyái is számtalanszor meg- 
szakították, a két barát abban állapodott meg, hogy amelyik fölébred, 
oldalba löki a másikat és fölébreszti, mire mindketten rágyújtanak hossz- 
száru pipájukra és pipáznak addig, amig megint sikerül elaludni. 

A shiloh-i csata után, amikor az idő hirtelen megváltozott, a ka- 
tonák csak ugy jutottak vizhez, hogy leástak pár lábnyira a földbe. 
Ettől a viztől azután nagvon sokan vérhast kaptak, ami ellen Pomutz 
és Kompolti a valószinüleg általuk kitalált s általuk elnevezett "Gari- 
baldi tea" bőséges fogyasztásával védekezett. A nevezetes tea nem volt 
egyéb, mint forróviz, barna cukor és bőséges "komisz" whiskey keveréke. 

Kompolti elsőrendű utászmérnök volt s valószinüleg ő készítette 
azokat az erőditési terveket, amelyeket Pomutz nyújtott be s amelyekért 
sok dicséretet kapott. 


1862 augusztusában Tennessee államban, Bolivar mellett táborozott 
az ezred, ahová Ross tábornoki hadosztályának megerősítése céljából ren- 
delték. Ross tábornok Kompoltit bizta meg, hogy terepszemlét tartson 
s annak alapján erődítési terveket készítsen. Többedmagával, távol az 
ezredtől, ezt a munkát végezte, amikor a déliek rajta ütöttek a kis 
csapaton. Társainak egytől egyig sikerült megugrani, Kompolti azonban 
hibás lábaival nem tudta követni őket. 

Elfogták s mivel szerencsétlenségére, nem lévén katonai jellege, 
polgári ruhában volt, ráfogták, hogy kém. Angolul jóformán semmitsem 
tudott s így képtelen volt elmagyarázni, hogy mi járatban volt a ka- 
tonákkal. Kegyetlenül megbotozva, több mértföldnyire ezredétől, ellen- 
séges területen kilökték a szabad ég alá. 

Az öreg katona megfordult s elindult, hogy visszamenjen az egyet- 
len otthonba, amelyet Amerikában ismert, a messzi Iowában levő Uj 
Budán. Többnyire zöld kukoricán és azon élt, amit az utmenti szegény 
négerektől kapott. Gyakran nagy kutyák támadták meg, amelyek ellen 
egy hatalmas doronggal védekezett, amit ugy forgatott, mint egy kardot. 
Lábai gyöngesége dacára hatalmas erejű ember volt és elsőrendű vívó, 
aki ennek köszönhette, hogy a kutyák szét nem tépték. 

így jutott el a Salt River kiszáradt medréhez Missouriban, amely 
már nincs messze az iowai határtól. Inkább halott volt már, mint élő 
s ott valahol az ut mentén összeroskadt, várva a halált. 

Véletlen szerencsére egy Bechtold nevű német, aki az iowai Decatur 
megyében (Uj Buda megyéje) kereskedő volt (később egy német lap 
szerkesztője lett Omahában), arra hajtott kocsijával s meglátta az ut 
mentén levő rongytömeget. Leszállt, s mikor látta, hogy ember, nagy 
küzködéssel szekerére emelte a nehéz idegent. Valahogy magához téritette 
s németül kezdett beszélni hozzá. Nagy meglepetésére ekkor ismerte föl 
Kompolti, akivel már a háború előtt gyakran találkozott. 

Az öreg vitéz rendbe jött s mivel tanult mérnökember volt, össze- 
köttetésbe került egy vállalattal, amely Colorado hegyei között végeztetett 
kutatásokat. Kompolti társ lett a vállalatban s Coloradoba ment, ahol 
egyes adatok szerint igen értékes felfedezéseket tett. Ott érte utói a 
halál : egy mély sziklahasadékba zuhant, még pedig, mint mondogatták, 
nem is véletlenül, hanem társai segitettek a lezuhanásban, hogy az értékes 
felfedezéseken ne kelljen osztozni vele. 

Csontjai talán ma is ott fehérlenek valamelyik coloradói hegy- 

(In Bibliography see: Numbers 16, 81.) 


Valószínűleg a régi szepesmegyei komonkai Korponay család tagja. 
1809-ben született Kassán vagy környékén. Az 1840-es évek elején, talán 
még előbb került az Egyesült Államokba, ahol hires "polka" táncos lett. 
1844-ben a pesti Honderű igy ir róla: "A pokoltánc, mint külföldi lapok 
irják, nem elégedett meg európai diadalaival, hanem átúszott Észak 
Amerikába is, hol például New Yorkban most a legdivatosabb tánc s 
íőmestere egy Korponay nevű magyar. Ladyk és gentlemenek — igy 
ir az 'Egyesült Státusok Futárja' cimü lap — sietnek Korponay úrhoz, 
hogy a pokolbetegséget magukba beolthassák." 

Hogy ez a táncos Korponay azonos azzal a Korponayval, aki 
1846-ban kapitány volt a mexikói háborúban és a polgárháborúban a 
28-ik pennsylvaniai önkéntes ezred ezredese lett, bizonyitja az "Illinois 
State Register" cimü springfieldi, 111., lap 1849 augusztus 27-i száma, 
amely elmondja, hogy G. D. Korponay, a hires polka táncos, aki a 


mexikói háborúban az egyik missourii lovasezred tisztje volt, Európába 
indult a "Cambria" nevű hajón, hogy hazája szabadságharcában részt 
vegyen. Igazolja saját, 1862 szeptember 6-án kelt levele is, amelyben 
polgárháborús rekordja mellett mexikói szolgálatára is hivatkozik. A 
mexikói háborúban a missourii harmadik önkéntes lovasezred kapitánya 

Egyes adatok szerint Korponay a west pointi katonai akadémián 
katonai taktikát tanitott volna (Kende I. 39), ott azonban erről nem 
tudnak. Egy iskolában valóban tanitott Korponay, ez azonban egy kis 
magán fiúiskola volt St. Louisban, amelyet egy A. J. Dorn nevű őr- 
nagy vezetett. A fiatal fiuknak valami katonai oktatást is adtak és 
Korponay, aki jónevü ember volt, vivni tanitotta a fiukat. 

Itt legkedvesebb tanítványa volt a kilenc vagy tiz éves George 
Dashiell Bayard, aki később, 27 éves korában mint brigadéros tábornok 
esett el Fredericksburg, Va., mellett, 1862 december 14-én. A fiu, aki 
két esztendig volt ebben a magániskolában, nem felejtette el vivómesterét, 
akivel igen szerették egymást. Mikor 1849-ben megtudta, hogy volt tani- 
tója Magyarországra igyekszik, levelet irt neki az akkor 14 éves fiu 
és könyörögve kérte, hogy vigye el Magyarországra és engedje meg, 
hogy ott mellette legyen. Választ azonban nem kapott, mert Korponay 
akkor már valószínűleg elutazott. A Bayard fiu Korponay hatása alatt 
határozta el, hogy katona lesz s később el is végezte a west pointi 

Amikor Korponay Magyarországra indult, már hetek óta vége volt 
a szabadságharcnak s igy abban nem vehetett részt. Valószínűleg 1850-ben, 
számos emigránssal együtt, visszakerült az Egyesült Államokba, ahol 
Philadelphiában telepedett meg. Amikor 1851 karácsonya előtt Phila- 
delphia városa is készülődött Kossuth fogadására, a városi tanács nevé- 
ben Gilpin polgármester Korponayt bizta meg, hogy tolmácsolja Kossuth 
előtt a városi tanács hivatalos meghívását. Kossuth egyetlen .amerikai 
karácsonyát, 1851-ben, Philadelphiában töltötte. 

Korponay nem sokkal ezután az amerikai kormánybiróságok keleti 
kerületének tolmácsa lett Philadelphiában. 1858 március 28-án innen irt 
egy levelet J. j. Crittenden igazságügyminiszternek, aki azelőtt Kentucky 
állam kormányzója és szenátora volt, amelyben az eljövendő harc esetére 
(a készülő polgárháborúra gondolt) száz válogatott vitézt ajánl fel a 
hadsereg részére. 

52 esztendős volt, amikor mint alezredes 1861 június 28-án a 28-ik 
pennsylvaniai önkéntes gyalogezred tisztje lett. 1862 április 25-én ezre- 
dessé nevezték ki, de még abban az évben, szeptember 30-án meg 
kellett válnia az aktiv katonai szolgálattól, súlyos vesebaja miatt. 1863 
március 26-án végleges elbocsátót kapott, amit már betegeskedése kez- 
detén ő maga kért. 

Életének további adatait nem ismerjük. 

(In Bibliography see: Numbers 3, 13, 17, 72, 88, 112, 114, 204, 220; Appendix 2.) 


Főhadnagy volt 1848-ban és a Prick József által vezetett csoport- 
tal került Amerikába. A csoporttal Chicagóig ment, de mig legtöbben 
ott maradtak, ő tovább ment útjuk eredeti céljáig, az iowai Uj Budáig, 
ahol segített Ujházv László fatörzsekből készült házát megépíteni. Az 
Ujházy család tagjaival, Pomutz Györggyel és még egypár, már akkor 
ott levő magvarral aláirta azt az "alapítási okiratot", amelyet az uj ház 
egyik szögletebe beépítettek. Uj Budáról Cincinnatiba került, ahol egy 
ideig füszerkereskedése volt, majd visszament Chicagóba és ott 1861 


Junius 22-én beállt a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezredbe, amelynek 
kapitánya lett. 

1862 június 12-én a tennesseei Jasper mellett súlyos sebet kapott, 
amelyből nem is gyógyult ki teljesen, ugy hogy 1863 január 19-én, mint 
cimzetes (Brevet) őrnagy, megvált az aktiv katonai szolgálattól. 1871-ben 
visszament Magyarországra, ahol Békés Gyulán (Pomutz György szülő- 
városában) református tanitó lett. Ott halt meg 1874-ben. 

(In Bibliography see: Numbers 193, 210.) 


Katonai pályafutását mint osztrák tiszt kezdte, de 1848-ban honvéd 
tiszt lett s őrnagyságig emelkedett. Világos után török földre menekült 
és mindvégig Kossuth környezetében maradt, feleségével együtt, aki vele 
jött a '•Mississippin" az Egyesült Államokba. Az amerikai polgárháború- 
ban a new yorki 54-ik önkéntes gyalogezred őrnagya volt, Kozlay Jenő 
ezredes mellett. Az ezredet más néven a "fekete vadászok" ezredének 
nevezték. Különösen a második buli runi, Va., csatában tüntette ki 
magáit. Koltes ezredes halála után brigádparancsnok lett. 

(In Bibliography see: Numbers 10, 82, 129, 162, 201, 219; Appendix 10.) 

KOZLAY JENŐ (1827—1883) 

Magyarországi életének adatait nem ismerjük, csak annyit tudunk 
róla, hogy valószinüleg élelmezési tiszt volt az 1848-as szabadságharcban. 
Az amerikai hadseregbe 1861 október 16-án állt be, az akkor szervezett 
54-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe (fekete vadászok), amelynek 
1864 március 19-én ezredese lett. Leginkább Sigel tábornok hadtestében 
szolgált. Nagy érdemeket szerzett azoknak a visszaéléseknek leleplezésé- 
ben, amelyeket ezredének .egyes magasabb rangú tisztjei követtek el. 
Nagyműveltségű ember és kitűnő tiszt volt, akit érdemes szolgálataira 
való tekintettel 1865 március 13-án tiszteletbeli (Brevet) brigadéros- 
tábornokká neveztek ki. 1866 április 14-én szerelt le. A háború után 
Brooklynban, N. Y., városi mérnök lett s más városi állásokat is töl- 
tött be. Mint mérnök dolgozott a brooklyni magasvasut (Elevated Rail- 
road) épitésénél is. 1883 április elsején halt meg Brooklynban, 498 Kent 
Avenue alatti otthonában. 56 esztendőt élt. 

(In Bibliography see: Numbers 63, 82, 95, 141, 202, 219.) 


1831-ben született a biharmegyei Belényesen és 17 esztendős korá- 
ban már magyar honvéd volt. A honvédek nélkülözéseire vonatkozólag 
megjegyzi^ emlékirataiban, hogy egész szolgálata alatt még csak nem 
™l at ° t1: sátrat s a iegrosszabb időben is szabad ég alatt kellett tanvázniok. 
Először a Bánátban szolgált, mint nemzetőr, majd Bem tábornok' erdélyi 
hadseregében, mint az Ihász őrnagy parancsnoksága alatt álló 55-ik zászló- 
alj őrmestere. Részvett a piskii és vöröstoronvi csatákban s ez utóbbi- 
ban tanúsított vitézségéért katonai érdemjellef tüntették ki. A magyar 
sereget azonban keresztülszoritották a vöröstoronyi szorosan, oláh terü- 
letre, amely akkor Törökországhoz tartozott. 

Bem^ tábornokkal együtt került Viddinbe, ahol Bemmel és több 
mas emigránssal együtt kényszerből mohammedánná lett. Viddinből rövid 
időre Sumlaba mentek. Innen az egyik csoport Kossuthtal a kisázsiai 
Kutaniaba ment, a másik Bemmel a szíriai Aleppoba. Kuné az utóbbi 
csoporttal ment. 


Aleppoban egy ideig résztvett a lázadó arab törzsek elleni harcok- 
ban, ahol Bem nemsokára meghalt. Kuné, aki akkor csak húsz éves 
volt, Emin pasának, a sziriai kormányzónak szolgálataiba lépett, akinek 
székhelye Damascusban volt. Ez az Emin pasa sógora volt Abdul Medsid 
szultánnak. Az Aleppotól Damascusig vezető 250 mértföldnyi utat két 
hét alatt tették meg lóháton a sziriai sivatagon keresztül. Damascusban 
már több magyar emigránst talált, akik azonban cseppet sem voltak 
elragadtatva helyzetüktől. 

A kormányzó Kunét, aki ekkor mohamedánnak számitott, magával 
akarta vinni a hedjazi zarándokúira, Mekka és Medina szent földjére, 
ahol az a kilátás kecsegtette, hogy eredeti forrásánál ihatik a szent 
Zam Zam vizből, nem ugy mint eddig, amikor egy-egy visszatért za- 
rándok néha csak egy korty poshadt szent vizzel kinálta meg a fiatal 

Az ut azonban elmaradt. Kuné hónapokat töltött Damascusban 
teljesen tétlenül. Közben leveleket kapott Aleppoból, az ott maradt 
magyaroktól. A levelekből megtudta, hogy Kossuthot el fogják bocsátani 
kutahiai internáltságából s hogy a többi magyar is mind elbocsátásért 
folyamodott, köztük Kmetty tábornok is, Kuné jótevője. Erre megkérte 
a kormányzót, hogy engedje visszamenni Aleppoba, amibe az, megle- 
petésére, rögtön beleegyezett. 

Aleppoba visszaérkezve, a magyarok közül már csak Kmetty tá- 
bornokot és Thoult István kapitányt és feleségét találta ott. Kmetty 
nem vállalkozott az amerikai útra s igy a csoportban, amely lóháton 
Tripoliszba indult, csak három magyar volt : Thoult kapitány a feleségé- 
vel és Kuné. (Thoulték Amerikában Bostonba kerültek és a Stearns 
féle "magyar klub" kedvelt tagjai lettek s később visszatértek Magyar- 
országra. Kossuth neki adott sajátkezű ajánlólevelét a washingtoni 
Library of Congressben őrzik.) 

Tripoliszból Beyroutba mentek, ahonnét Thoulték Amerikába in- 
dultak, Kuné azonban átment Alexandriába s onnan egy kis angol teher- 
hajón két heti utazás után az angliai Bristolba ért. Onnan Londonba 
ment és a "Cornelius Grinnell" nevű hajón, négy heti óceáni utazás 
után 1852 május 1-én érkezett New Yorkba, amikor Kossuth amerikai 
tartózkodása már a vége felé járt. 

Kossuth két izben is adott neki Írásbeli igazolványt. Az első 1851 
március 1-én kelt Kutahiában, a második 1852 június 26-án New Yorkban. 

Kuné New Yorkból Hartford, Conn., ment, majd Springfieldre, 
Mass., de végül is 1855-ben Chicagóban állapodott meg, ahol 24 óra 
leforgása alatt állást kapott a Marine Bankban, amelynek elnöke, Jonathan 
Young Scammon, nagy barátja volt a magyar emigránsoknak. Charles 
nevű fiát Prick József, a volt torontálmegyei aljegyző tanította, aki 
pár évvel azelőtt egy nagy csoport emigránst vezetett Chicagóba. Itt 
találkozott Koszta Márton volt magyar tiszttel is, aki két évvel azelőtt, 
mint a világhírű Koszta eset hőse, majdnem oka lett egy, az Egyesült 
Államok és Ausztria közötti háborúnak. 

1860-ban az állami szenátus hivatalnokává nevezték ki s igy bele- 
sodródott a politikai életbe. Mint másod-delegátus, résztvett azon a 
republikánus pártkonvención, amely 1860 május 10-én Lincoln Ábrahámot 
jelölte az Egyesült Államok elnökéül. A párt a konvenció után Indiana 
"államba küldte Kunét, ahol németül és angolul beszélt Lincoln mellett. 
Lincoln elnökkel több izben találkozott és beszélt, ugy Springfielden, 
111., mint Washingtonban. 

1861 május 11-én egy német tiszttel együtt megkezdte a 24-ik 
illinoisi önkéntes gyalogezred szervezését, amelynek őrnagya lett. Ebbe 
az ezredbe olvadt bele ugyanakkor a Mihalotzy Géza által szervezett 


"Lincoln Riflemen"'' zászlóalj. Amerikai katonai pályafutása rövid volt, 
mert már ugyanazon év október 31-én lemondott tiszti rangjáról. Ez 
idő alatt azonban többször volt együtt U. S. Grant tábornokkal, az 
Egyesült Államok későbbi elnökével, aki egy alkalommal két órás lovag- 
lásra hivta. A lovaglás alatt csaknem állandóan az 1848-as szabadság- 
harcról beszélgettek. 

1863-ban a chicagói Board of Trade hivatalnoka lett s ugyanakkor 
munkatársa volt a Chicago Evening Journalnak, a , városi tanács pedig 
city assessornak választotta meg a South Side-ra. 

1869-ben ment vissza először Magyarországra, ahol azontúl gyak- 
ran megfordult. A porosz-francia háború alatt a Chicago Tribune hadi- 
tudósítója volt, 1872-ben pedig a bécsi világkiállítás egy részét bérelte 
ki s ott amerikai éttermet nyitott, ez a vállalkozása azonban nagy vesz- 
teséggel végződött. Chicago visszakerülve, a Board of Trade hivatalnoka 
maradt. Emlékiratait 1911-ben adta ki először angolul, azután magyarul is. 

(In Bibliography see: Numbers 91, 103, 210.) 


Mint ^ hadnagy szolgált a polgárháborúban. Később visszament 
Magyarországra és nyugdiját haláláig ott kapta. 


1861 július 8-án állt be Chicagóban a "Lincoln puskások" közé, 
amelyből 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred lett. Először őrmester volt, 
később hadnagy és főhadnagy. A háború után Jekelfalussy Sándorral 
a chicagói posta hivatalnoka lett. A helyi lapokban számos cikke 
jelent meg. 

(In Bibliography see: Number 210.) 

LANGER IGNÁC DR. (1800—1879) 

Aradon született, a magyar szabadságharcban honvéd törzsorvos 
volt, Amerikába valószínűleg New Orleanson keresztül került 1850 január- 
jában. Az iowai Uj Budán élt egy ideig, azután Davenportban, ahol 
egy 200 akeres farmon próbált gazdálkodni. A polgárháborúban a potomaci 
hadtest egyik ^orvosa volt és kiváló szolgálataiért számos elismerést kapott. 
A háború után egy ideig Bécsben élt, majd visszament szülővárosába, 
Aradra s ott halt meg, 1879 április 2-án, 79 esztendős korában. 


( Apja Ludvigh János, kormánybiztos volt a magvar szabadságharc- 
ban, ő pedig mint fiatal hadnagy harcolt a honvédseregben. A fegv- 
verletétel után apjával együtt külföldre ment, ahol Brüsszelben teleped- 
tek meg és csipkekereskedést nyitottak. Mivel az üzlet jól ment, apja 
New Yorkba küldte, hogy ott fióküzletet nyisson. Ludvigh Elek jómódú 
ember lett, aki emigráns barátaival, Rózsafy Mátvással és másokkal sürün 
levelezett és találkozott és eljárt az 1865-ben * alakult Magvar Egylet 
gyűléseire. A polgárháborúban lovassági önkéntes volt. 1895-be'n halt meg 
New Yorkban, özvegyét és három gvermekét hagvva hátra. Egvik fia, 
János, ügyvéd és az egyik legnagyobb filmvállalat, a Famous Players 
penztarnoka lett és 1926-ban elnöke volt a new vorki Kossuth szobor 


LÜLLEY EMMANUEL (1807—1895) 

A szabadságharcban kémszolgálatokat teljesített s utána az emig- 
ránsokkal együtt török földre került. Kossuthot követte Kutahiába, de 
mivel még Sumlában sokat volt együtt Kossuth ellenségeivel, különösen 
Szőllősyvel, aki később egy Kossuth ellenes könyvet adott ki és egy 
Jazmadzsi nevű osztrák ügynökkel, aki meg akarta gyilkoltatni Kos- 
suthot, az emigránsok az osztrákok kémjének tartották. Felesége és öt 
gyermeke is vele volt Kutahiában s az egész család Kossuthtal együtt 
ment át Amerikába a "Mississippién. 

Az amerikai polgárháborúban őrnagy lett és Burnside tábornok 
igazolványa szerint jó szolgálatokat tett, utána pedig az igazságügy- 
minisztérium ''secret service" osztályában volt alkalmazva. Mint ilyen 
ment nyugdijba. 88 esztendős korában, 1895 októberében halt meg 
Washingtonban. Az ágyban pipázva, ágyneműje meggyulladt s halálos 
égési sebeket szenvedett. Kilenc gyermeke volt. Egy unokája és több 
leszármazottja ma is él Washingtonban. Egyik dédunokája, Lülley Károly, 
a washingtoni étterem tulajdonosok egyesületének elnöke. 

(In Bibliography see: Numbers 51, 64, 201, 223; Appendix 10.) 

Apja Báró Majthényi József képviselő, földbirtokos volt, aki tevé- 
keny részt véve a magyar szabadságharcban, menekülni volt kénytelen. 
Amerikában az iowai Uj Budára, majd Davenportra került 1851-ben, ahol 
fiával együtt gazdálkodott. A fiatal Majthényi báró mint őrmester állt 
be a Frémont hadtestbe és az maradt 1861 szeptember 15-ig, amikor 
hadnaggyá és adjutánssá nevezték ki a lovas testőrséghez, amelynek 
Zágonyi Károly őrnagy volt a parancsnoka. Ő volt az egyetlen magyar 
Zágonyi mellett, aki a hires springfieldi (Missouri) lovasrohamban részt- 
vett, amikor Zágonyinak körülbelül 160 lovasa szétkergetett egy 1800 
lovasból álló déli sereget és az egész vidéket biztosította az Unió részére. 

Amikor a Frémont testőrséget, többnyire politikai okok alapján, 
feloszlatták, az első indianai lovasezred kapitánya lett. A háború után, 
1866-ban, a hatodik U. S. lovasezred hadnagyává nevezték ki, de nem- 
sokára apjával együtt visszament Magyarországba, magával vivén ame- 
rikai születésű feleségét is és ott az újonnan szervezett honvéd had- 
sereg tisztje lett. 1875-ben visszatért az Egyesült Államokba, családját 
Magyarországon hagyva. Ettől kezdve nyoma veszett, családja többé 
nem' hallott róla hirt. Felesége gyermekeivel együtt később visszatért 

(In Bibliography see: Numbers 35, 38, 83, 111, 219, 226.) 


A negvedik new yorki lovasezred őrmestere volt, akit 1864 augusz- 
tus 15-én a Front Royal melletti csatában vitéségéért éremmel tüntettek ki. 

(In Bibliography see: Number 202.) 


Mint őrmester, 1861 június 17-én állott be Chicagóban a 24-ik 
illinoisi önkéntes gvalogezredbe, azon a napon, amikor a Lincoln pus- 
kásokat, Mihalotzy 'Gézával és Kuné Gyulával az élükön, ebbe az ez- 
redbe osztották be. Testi alkalmatlanság miatt 1862 augusztus 8-án 


MENYHÁRT JÁNOS (1829—1904) 

1829-ben született s a szabadságharcban hadnagy volt. Valószínűleg 
azzal a csoporttal jött át Amerikába, amellyel Zágonyi Károly és társai 
jöttek. Tagja lett az emigránsok dalárdájának, amely 1851 augusztus 
15-én alakult meg New Yorkban. Izgága, összeférhetetlen ember volt, 
aki már Kossuth megérkezése előtt ellene izgatott. 1861 szeptember 
9-én, 32 éves korában állt be a 45-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe, 
amelyben kapitány lett, de tüdőbaja miatt már 1862 június 14-én vissza- 
vonult a szolgálattól. A háború után fényképész lett és megnősülve, 
Brooklynban, N. Y., telepedett le. \~alamennyire résztvett az amerikai 
magyar életben is, gyűlésekre is eljárt. Két fia és három leánya volt. 
1904'-ben halt meg. 

(In Bibliography see: Appendix Number 10.) 

Honvédtiszt volt a szabadságharcban. New Yorkban egy ideig a 
Freund féle műmárvány telepen dolgozott, ahol egy darabig Ács 
Gedeon református lelkész is munkástársa volt. A polgárháborúban 
pedig először Frémont mellett volt alkalmazva, majd Curtis tábornok 
alatt mint a negyedik missourii önkéntes lovasezred őrnagya szolgált. 
Később Floridába került, ahol Asbóth tábornok divíziójában több magyar 
tiszttel együtt teljesített szolgálatot. 

(In Bibliography see: Number 129; Appendix 10.) 

MIHALOTZY GÉZA (1825—1864) 

Született 1925 április 21-én. Ausztriai katonaiskolában tanult 13 
éves korától, amelyből 1841-ben mint kadét került ki. Később hadnaggyá 
nevezték ki s ebben a minőségében szolgált a magyar szabadságharc 
kitöréséig. A szabadságharcban kapitányi rangra emelkedett s azt végig- 
harcolta. Külföldre menekülve, Londonba került, ahol egy alkalommal 
Pulszky Ferenccel, Kossuth legbizalmasabb emberével kardpárbajt vívott, 
amikor Pulszky segédje gróf Andrássy Gyula, az osztrák-magyar mo- 
narchia későbbi külügyminisztere Mihalotzyé pedig Türr István, a ké- 
sőbbi Garibaldista tábornok volt. Mihalotzy erős sebet kapott a karján. 
Mikor felgyógyult, az Egyesült Államokba ment, ahol nemsokára talál- 
kozott Pulszkyval, Kossuth körútja alkalmával. 

Elsőször farmereskedéssel próbálkozott, majd háromesztendeig 1861 
elején megszervezte Chicagóban, magyarokból, cseriekből és németek- 
ből azt a csapatot, amelyet a már megválasztott, de még be nem 
iktatott Lincoln elnök engedélyével "Lincoln RiílemeiV-nek neveztek el. 
(Mihalotzynak Lincolnhoz irt levele, a vértanú elnök sajátkezű Írásával 
könyvünk 10-ik oldalán található.) 

A Mihalotzy által szervezett csapat még annak az évnek júniusá- 
ban beolvadt az újonnan alakult 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezredbe, 
amelynek Mihalotzy először alezredese, majd 1861 december 23-án ez- 
redese lett. Az ezred hosszabb ideig volt Missouriban, mint Buell tábor- 
nok hadosztályának egyik része, majd Kentucky, Tennessee és Alabama 
államokban harcolt. Ezután Rosecrans tábornok alatt részvett a stone 
river-i csatában. 

1863 szeptember 19-én a chickamaugai csatában, amikor Mihalotzy 
magasra emelt karddal embereit rohamra vezette, hogy Starkweather 
tábornok tüzérütegét megmentsék, jobb tenyerét keresztül lőtték, de az 


üteget sikerült megmenteni. Hetekig tartott, mig rendbejött, ugy hogy 
egyik fennmaradt levelét, amelyben betegszabadságot kér, a balkezével irta. 

1864 február 24-én, ugyancsak Tennessee államban, ezrede egy ki- 
sebb csatározásban vett részt Dalton mellett. Estefelé az ezredet előre- 
rendelték egészen Buzzard Roost Gap-ig. Amikor besötétedett, az őr- 
szemek jelentették, hogy közben az ellenség is előretolta a maga elő- 
őrseit, ugy hogy most már szemtől szemben állnak egymással. Éjféltáj- 
ban Mihalotzy ezredes, hogy személyesen vizsgálja felül a helyzetet, 
az előőrsökhöz ment. 

Váratlanul egyetlen lövés dördült el, minden más lövés vagy zaj 
kisérete nélkül. A golyó Mihalotzyt érte, aki azonban még vissza tudott 
menni tisztjeihez. Megállapították, hogy a golyó, amely a jobb oldalába 
fúródott, súlyosan megsebesitette. Az összes ottlevő csapatok még aznap 
éjjel bementek Chattanooga városába, magukkal vivén a sebesült ezre- 
dest is, aki ott 1864 március 11-én, 38 éves korában meghalt. A chat- 
tanoogai nemzeti temetőben temették el. Özvegye maradt utána. 

Áprilisban, amikor a hadvezetőség megállapodott Chattanooga vá- 
rosának ujabb erődökkel való ellátásában, ugy határoztak, hogy a Cameron 
Hillen épitendő erődöt a röviddel azelőtt elesett Mihalotzy ezredesről 
fogják elnevezni. 

Mihalotzy kitűnő tiszt volt, akinek kiváló tanácsairól Major-General 
J. M. Palmer elismeréssel emlékezett meg (highly judicious suggestions). 
Kiváló tisztnek mondja R. W. Johnson brigadéros tábornok is, amikor 
Mihalotzy halálát jelentette, John C. Starkweather tábornok pedig arról 
a vitézségről és higgadtságról tett elismerő nyilatkozatot, amelyet a 
chickamaugai harcokban tanusitott. 

Xem sokkal halála előtt folyamodványt adott be, hogy nevezzék 
ki brigadéros-tábornokká az egyik néger zászlóaljhoz, további emelke- 
dését azonban korai halála megakadályozta. 

(In Bibliography see: Numbers 25, 71, 82, 91, 97, 106, 107, 159, 210, 219.) 


Százados volt 1848-ban Komárom védői között. 1851 július má- 
sodikán az angliai Portsmouthból érkezett New Yorkba, a Devonshire 
hajón, több mint negyven magyar emigráns társaságában. Azok között 
volt, akik a magyar katonák közös nyilatkozatát 1852-ben aláirtak Szedlák 
egy Kossuth ellenes cikkének cáfolatául. A polgárháborúban kapitány 
volt, azután szijgyártó mesterséget folytatott. A new yorki világkiállí- 
táson tagja volt a zsűrinek. További adataink nincsenek róla. 

(In Bibliography see: Number 129.) 


honvédtiszt 1848-ban, egy ideig Californiában élt, az amerikai 
polgárháborúban tüzérfőhadnagy volt. Több adatunk nincsen róla. 
(In Bibliography see: Numbers 106, 110.) 


A Prick József vezetése alatt álló emigráns csoporttal került 
Chicagóba, 1851 végén. A polgárháborúban altiszt volt. 


A hivatalos adatok szerint Magyarországon született s valószínűleg 
azonos azzal a Mándy Ignác nevű hatodik huszárezredbeli századossal, 


akinek maga Görgey Arthur kérte őrnagyi kinevezését "az ezred csök- 
kenő félben levő szelleme felbuzditására." (Görgey István I. 40.) Azonos 
valószínűleg azzal a Mándy Ignác Károly ezredessel is, aki egy időben 
Calif ormában mint aranyásó élt. Vitéz katonája volt a polgárháborúnak, 
aki mint kapitány és ezredsegédtiszt 1861 augusztus 24-án állt be az 
egyik kansasi ezredbe. 1862 augusztus 16-án őrnaggyá nevezték ki a 
winchesteri, Va., Fisher's Hill és Cedar Creek, Ya., csatákban tanusitott 
vitézségéért. A Petersburg, Ya., melletti csatában annyira kitűnt, hogy 
1865 április másodikán cimzetes (Brevet) brigadéros-tábornokká nevez- 
ték ki. 1866 szeptember 15-én szerelt le. 

A Cedar Creek csatában, ahol Getty tábornok vezérkarának volt 
a tagja, a hatodik hadtest második divíziójánál, 1864 október 19-én meg- 
sebesült, ugyancsak súlyosan sebesült a csípőjén 1864 május 8-án, Vir- 
giniában, Spotsylvania Court House mellett is. 

A petersburgi, Ya., tanusitott vitéz magatartásáról M. Barber, a 
Vermont brigád adjutánsa a következőket irta: 

"A parancsnokságot Charles Mundee ezredes vette át, aki azt a 
következő hadmozdulatok alatt a legnagyobb vitézséggel töltötte be. Mint 
aki teljesen bizonyos abban, hogy csapatai követni fogják, bárhová megy, 
a csatasor legelejére nyomult, teljesen figyelmen kivül hagyva minden 
környező veszedelmet. Hősies példája, valamint ügyessége, amellyel a 
harcot irányította igen nagy mértékben gyarapította azokat a dicsőséges 
haditetteket, amelyeket azon a napon a Vermont brigád végrehajtott." 

További sorsáról csak annyit tudunk, hogy 1871 június 4-én 
halt meg. 

(In Bibliography see: Numbers 50, 63, 219.) 


honvédtiszt volt 1848-ban, Amerikában Californiába került s egy 
adat szerint a polgárháborúban ezredes volt. Többet nem tudunk felőle. 


Született 1815-ben. Tizennyolc esztendőt szolgált az osztrák had- 
seregben, mint a negyedik huszárezred tisztje s a szabadságharc kitö- 
résekor ötszáz huszárjával átment a honvéd hadsereghez. A szabadság- 
harcot mint kapitány harcolta végig s mint egyik okmányában maga 
irja, huszonhat ütközetben vett részt. Többször meg is sebesült. 

Kossuthtal ment Kutahiába s vele maradt állandóan. Vele indult 
el Amerika felé is a "Mississippi" hadihajón. Mindig Kossuth közvetlen 
környezetének tagja volt, egyike azoknak a halálig hü tiszteknek, akik 
állandóan, mint testőrök vigyáztak a kormányzóra. Amerikai körútján 
is vele volt egy darabig. New Yorkban egy ideig faragással foglal- 
kozott és egy bútorgyár számára dolgozott. Ács Gedeon református 
lelkész is tőle tanulta egy darabig a faragás művészetét. 

St. Louisba került, ahol már 1861 május 3-án, tehát Lincoln első 
szózatának elhangzása után azonnal beállt a hadseregbe, mint az 5-ik 
missourii önkéntes gyalogezred főhadnagya, pedig ekkor már 46 esztendős 
volt. Később az 5-ik missourii lovasezred (Benton Hussars) ezredese lett. 

Életének további adatait nem ismerjük. 

(In Bibliography see: Numbers 53, 118, 129, 162, 166, 201; Appendix 10.) 

PERCZEL MIKLÓS (1812—1904) 

A régi bonyhádi Perczel család tagja. Született 1812-ben Bony- 
hádon, Tolna megyében. Otthon tanult bátyjával, Móriccal, a szabadság- 


harc későbbi tábornokával együtt s nevelőjük Vörösmarty Mihály, a nagy 
költő volt. Húsz éves korában Baranya megye aljegyzőjévé választották, 
majd szolgabiró s 1848-ban a megye követe lett. A szabadságharcban 
először nemzetőr őrnagy volt s Móric bátyjával együtt szervezte a Zrínyi 

Mint őrnagy, parancsnoka lett a Duna melletti péterváradi erőd- 
nek, majd rövid ideig, 1849 július 1 után az aradi vár parancsnoka 
volt. Heves természete miatt sok összeütközése volt feljebbvalóival, akár- 
csak hasonló természetű bátyjának, ugy hogy mint az aradi vár parancs- 
nokát Damjanics tábornok el is záratta az engedelmesség megtagadása 
miatt, amikor a nagyobb bajtól csak volt nevelőjének, a nagynevű 
Vörösmarty Mihálynak közbenjárása mentette meg. Résztvett a szeren- 
csétlen kimenetelű temesvári csatában is. 

A világosi fegyverletétel után feleségével, szül. Latinovics Emiliával 
és Móric bátyjával török földre menekült. Orsován keresztül augusztus 
16-án értek a másik oldalon levő Turnu-Szeverinbe. Bár bátyjával együtt 
állandó elvi ellentétben állottak Kossuthtal, amely sohasem szűnt meg, 
Viddinen és Sumlán keresztül vele mentek Kutahiába. 1851 szeptemberé- 
ben Kossuthtal és többekkel együtt őt is "képletesen" felakasztották 
Pesten, a hirhedt Újépület előtt. 

Perczel Miklós feleségével együtt Amerikába ment a "Mississippin", 
Móric bátyja azonban Angliában állapodott meg. Amerikába érve, eleinte 
Kossuth mellett volt s egyszer helyette beszélt is Lenoxban, Mass., 
nemsokára azonban elváltak. Perczel 1852 májusában megpróbálta, hogy 
egy Kossuth ellenes népgyűlést hivjon össze New Yorkban, ez azonban 
nem sikerült. Eleinte francia nyelvleckéket adott, majd gazdálkodással 
próbálkozott meg, 1857-ben azonban visszautazott Angliába, bátyjához. 
A következő két esztendő alatt együtt voltak, majd mindketten lemen- 
tek Olaszországba, hogy az olasz felszabaditó háborúban harcoljanak, 
1859-ben azonban, a villafrancai béke után Móric Angliába, Miklós pedig 
Amerikába tért vissza. 

Itt újra az iowai Daveuportban telepedett meg, ahol kereskedő lett. 
1861-ben, amikor a hadügyminisztérium engedélyt adott az iowai tizedik 
önkéntes gyalogezred megalakítására, Perczel élénk részt vett a szervezés- 
ben s ő lett annak első ezredese. Az ezred júliusban alakult meg, de 
csak 1862 januárjában került szembe az ellenséggel. Ebben az össze- 
csapásban, amely Charleston, Mo., mellett történt, az ezred katonái közül 
nyolc meghalt és 16 megsebesült. Perczel jelen volt ezredével New 
Madrid, valamint az Island No. 10 elfoglalásánál is. Ezrede egyik része 
volt annak a hadseregnek, amely Tiptonville mellett ötezer déli katonát 
elfogott. Amikor a missourii hadjárat befejeződött, az ezredet Pope 
tábornok hadosztályával együtt a Tennessee River mellé rendelték, Ham- 
burg Landinghez. Corinth ostroma alatt az ezred az ostromló haderő 
balszárnyának egy részét képezte. 

Corinth ostrománál Perczel egy brigádot vezényelt, a maga ezredét 
és a 17-ik iowai ezredet. Az ostrom alatt két fontos harcban vett részt. 
Az egyik 1862 május 26-án délután történt, amelyben a tizedik iowai 
ezred vett részt négy ágyúval. Az ellenségnek ebben a harcban 125 
halottja volt, mig a tizedik iowai ezred nyolc embert veszített, csak 
sebesültekben. Az alig hihető aránytalanságot azonban a hivatalos vizs- 
gálat is megállapította. A másik harc május 28-án folyt le, amelynek 
éjszakáján az Unió serege be is vonult Corinth-ba. Másnap reggel a 
déliek részéről 93 uj sirt számoltak meg, mig az Unió katonáiból összesen 
harminc halott és sebesült volt. 

Corinth elfoglalása után Schuyler Hamilton tábornok brigádja, 
amelyhez Perczel ezrede is tartozott, egész Boonville-ig üldözte az ellen- 


séget. Visszatérve, az ezred Corinth alatt ütött tábort, Clear Springsnél, 
majd húsz mértfölddel távolabb vonult és Jacinto-ban, Tishamingo megye 
fővárosában maradt egészen szeptember 18-áig, amikor Rosecrans tábor- 
nok seregének egy részével Price déli tábornok seregét támadták meg 
Iuka, Mo., mellett. Ebben a csatában az iowai tizedik ezred sok sebe- 
sültet és halottat veszített. 

Az ellenséget visszakergették és október 3-án és 4-én újra véres 
harcba keveredtek Corinth mellett. Amikor a hadmüveletek itt befeje- 
ződtek, Perczel is megvált a szolgálattól. Közben brigadéros tábornoki 
kinevezésre terjesztették föl, de eredmény nélkül. 1862 januárjában a 
cairoi főhadiszálláson közvetlen érintkezésben volt Grant tábornokkal, a 
későbbi fővezérrel és elnökkel. 

Schuyler Hamilton brigadéros tábornok, a Mississippi hadtest 
második diviziójának parancsnoka 1862 április 22-én ezeket jelentette 
Perczelröi és két másik ezredesről : "Minden egyes alkalommal annyi 
buzgóságot mutattak s olyan gondot forditottak katonáik jólétére és 
egészségére, valamint kiképzésére, hogy a második divizió táborának 
példáját az egész hadtest utánzásra méltónak találta. Beigazolták, hogy 
méltók az általuk elfoglalt helyre. Tisztjeiket és katonáikat olyan biza- 
lommal töltik el, amely a harcban csakis a legjobb eredményeket hoz- 
hatja." Ugyanez a tábornok 1862 július 17-én jelentette, hogy Perczel 
merész felderítő kirándulást végzett a Corinth felé vezető Danville 
Roadon, amikor sokkal nagyobb számú ellenséggel találkozott, de azt 
nagy vitézséggel és higgadtsággal visszaszorította. 

J. C. Suliivan brigadéros tábornok 1862 szeptember 20-i jelentése 
szerint Perczel az iukai csatában olyan vitézül viselkedett, hadállásait 
olyan makacsul tartotta, hogy az ellenség sokkal nagyobb haderőt sejtve 
mögötte, abban hagyta annak a pontnak támadását. 

Alantasai részéről pedig Lorenzo D. Immel hadnagy jelentette, 
hogy Perczel ezredes magatartása ugy a tisztek, mint a legénység elis- 
merését (applause) kivivta. 

A katonai szolgálattól azért vált meg, mert többször olyan fölöt- 
tesei voltak, akik katonai tudásban nem mérkőzhettek vele s akiknek 
magatartását nem tudta elviselni. Egyikük, akivel legtöbb baja volt, 
még abban az évben, idült alkoholizmusban meg is halt. 

A polgárháború után New Yorkban élt, ahol első elnöke lett az 
1865 októberében alakult Magyar Egyletnek, amelynek elnökségét egy 
évig viselte. New Yorkban többnyire magyar borokkal kereskedett. Az 
1867-es kiegyezés után visszament Magyarországra s már a következő 
évben Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja lett, 
1886-ban pedig Ferenc József király a főrendiház tagjává nevezte ki. 
1887-ben lemondott főispáni hivataláról, amely alkalommal a király a 
Szent István rend keresztjével tüntette ki. Ugyanakkor Pécs városa kép- 
viselőjévé választotta meg, pártonkívüli programmal. Az 1896-os millenáris 
ünnepségek alkalmával Móric bátyjával együtt azok közé a kevesek közé 
tartozott, akik még éltek a 1848-as idők szereplői közül. 

1904 tavaszán halt meg Pécsett, 92 esztendős korában. 

(In Bibliography see: Numbers 24, 39, 46, 49, 51, 53, 64, 67, 76, 82, 89, 
102, 106, 128, 137, 145, 161, 186, 205, 215, 219; Appendix 3, 10, 11.) 


A new yorki első (Lincoln) lovasezred közvitéze volt 1861 
augusztus 16-tól 1865 június 27-ig. 

(In Bibliography see: Number 14.) 



Valószínűleg az előzőnek fivére. Ugyanaznap állt be ugyanabba 
az ezredbe és ugyanazon a napon szerelt le, mint közvitéz. 
(In Bibliography see: Number 14.) 


A Prick csoporttal került Chicagóba 1851-ben. Mint katona szol- 
gált a polgárháborúban. A kilencvenes évek elején vendéglője volt 
Chicagóban, a South Halsted Streeten. » 


39 éves volt, amikor a new yorki 8-ik gyalogezred kapitánya lett 
még 1861 április 23-án. Később ugyanannak az ezrednek alezredese lett. 
Blenker és Stahel-Számvald tábornokok alatt szolgált. 

POMUTZ GYÖRGY (1828—1882) 

Született 1828-ben Békés Gyulán. Ifjúságának esztendeiről jófor- 
mán semmit sem tudunk. Valószínűleg katonai iskolában tanult s 1848-ban 
beállt a honvéd hadseregbe, ahol később Klapka tábornok kapitánnyá 
nevezte ki. Komáromba került s ott Ujházy László volt sárosmegyei 
főispán mellett, aki akkor a város polgári kormánybiztosa volt, titkári 
teendőket teljesített s némi szerepe volt a rend fenntartásában. Egyes 
adatok szerint a szabadságharc után külföldre menekülve. Parisban nőül 
vette azt a leányt, akit szeretett, akivel való házasságát azonban szülei 
ellenezték s feleségével együtt érkezett az Egyesült Államokba, ahol 
először Keokuk-ban, la., később Uj Budán telepedett le. 

Arról azonban, hogy Pomutznak felesége lett volna, akit később 
egy jövevény magyar emigráns állítólag megszöktetett, a rendelkezésünkre 
álló adatok semmit sem tudnak. Pomutz nem jött Qgy hajón Ujházy- 
val, de rövidesen Ujházy érkezése után (Dec. 16, 1849) már ő is Ame- 
rikában volt, ugy hogy amikor Ujházy családjával együtt 1850 április 
16-án New Yorkból elindult a nyugat felé, Takács Ferdinánd huszár- 
kapitánnyal és Kovács Gusztáv főhadnaggyal (aki később a polgárháború- 
ban a 24-ik illinoisi önkéntes gyalogezred kapitánya lett Chicagóban) 
Pomutz is velők ment. Ezt Ujházy fennmaradt iratai, különösen Uj- 
házy Klára levelei igazolják. 

1850 augusztusának elején érkeztek az Ujházy által már előzőleg 
kiválasztott helyre Iowaban, amely körülbelül 180 mértföldre volt az 
iowai Burlingtontól s amelyet Ujházy, az ősi Buda után Uj Budának 
nevezett el. Pomutz segitett annak a fatörzsekből készült háznak épí- 
tésében, amely az Ujházy család otthona lett s aláirta azt az "alapítási 
okiratot", amelyet a ház" egyik szögletébe beépítettek. 

Ő maga Takáccsal és Kovács Gusztávai együtt Ujházy földjétől 
hat mértföldre foglalt le területet. 

1852 elején, amikor Kossuth amerikai kőrútjában St. Louisba ért, 
ott Ujházv Pomutz kíséretében felkereste. A találkozás március 9-én 
történt. Amikor Ujházy, feleségének halála után 1853 március elején 
Texasba költözött, házát Pomutz foglalta el. Rövid ideig ő is Texasban 
volt, Ujházy mellett, de hamarosan visszatért Uj Budára. Xántus János, 
a tudós magyar kutató, aki igen értékes gyűjteményekkel gazdagította 
a washingtoni Smithsonian Institute anyagát s aki egy ideig amerikai 
alkonzul volt Mexikóban, 1854 júliusában meglátogatta az uj budai 


magyar telepet, ahol hónapokat töltött. Ekkor Pomutz Varga Ferencék- 
kel lakott. Xántus könyvalakban is megjelent leveleiből tudjuk, hogy 
Pomutz itt is egyedül volt, arról, hogy felesége lett volna, sehol egy 
szó emlitést sem találunk. Xántus rendkívül rokonszenves képet fest 
Pomutzról, aki valósággal lelke volt a sokszor csüggedő, sokszor te- 
hetetlen társaságnak. Öt-hat, sokszor tizenkét beteg embert ápolt, főzött 
nekik, mosott rájuk, takaritott utánuk, ugy hogy életkedvük visszatérését 
egyedül neki köszönhették. 

A polgárháború kitörésekor résztvett a 15-ik iowai önkéntes gyalog- 
ezred megszervezésében, amely munka 1861 novemberében fejeződött be. 
Egy ideig jóbarátja, Kompolti őrnagy vele volt az ezrednél. (Lásd: 
Kompolti.) Az ezrednek 37 tiszjte és 1113 embere volt. Pomutzot 1861 
december 23-án, választották meg ezredsegédtisztnek, 1863 április 22-én 
őrnagy lett, 1864 augusztus 18-án alezredes, amely minőségében parancs- 
noka lett Sherman tábornok tennesseei hadtestében a harmadik brigád- 
nak, 1864 november 23-án pedig ezredessé nevezték ki. Az ezred részt- 
vett abban a diszmenetben, amelyet a győzelmes háború után Washing- 
tonban rendeztek Johnson elnök és Grant tábornok előtt. Az ezred 
1865 július 24-én oszlott fel Louisville-ben, Ky., amikor Pomutz is vissza- 
tért Iowaba. Az ezred első tisztjei közül csak hárman voltak már ekkor 
az ezrednél, a legénységből pedig csak 207-en. 

Johnson elnök 1866 február 16-án az Egyesült Államok szentpéter- 
vári konzulává nevezte ki, ahol később főkonzul lett, tizenkét évi dicsé- 
retes működés után azonban Hayes elnök visszahívta. Pomutz nem tért 
vissza az Egyesült Államokba, hanem Szentpétervárit maradt, ahol 1882 
október 12-én, nagy szegénységben meghalt. 54 évet élt. 

Pomutz kitűnő, vitéz katona és kiváló adminisztrátor volt. Ezredese, 
W. W. Belknap, aki később hadügyminiszter lett, megirta az ezred tör- 
ténetét, amelyben Pomutzról a legmelegebb dicséret hangján emlékszik 
meg. Az ezred rekordjait s minden hivatalos irását olyan pontosan ve- 
zette, mint segédtiszt, hogy annak mása az egész hadseregben aligha 
volt. Tiszttársai és katonái rendkívül szerették, ugy hogy bátran őt 
lehetett mondani az ezred legnépszerűbb tisztjének, akit halála után sem 
felejtettek el. Volt bajtársai kis alapot gyűjtöttek, hogy abból ápolják 
Pomutz sirját. Konzuli működéséről pedig Curtin szentpétervári követ, 
volt pennsylvaniai kormányzó emlékezett meg nagy dicsérettel. 

Amikor az ezred még élő veteránjai harmadik bajtársi összejö- 
vetelüket tartották Iowa Cityban, 1885 szeptemberében, egyikök hosszú 
versben énekelte meg, hogy kiből mi lett a Crocker brigád vitézei közül. 

Az egyik versszak igy hangzik : 

"Kinsman now works for Uncle Sam, 
Rood in Mount Vernon dwells, 
Wilson in Jasper runs a bank, 
And Clark 'of Shiloh tells. 
King as presiding Elder, waits 
For Gabriel's trump to blow, 
And Pomutz has passed in his checks 
To Benny Havens, O !" 

Az iowai 15-ik ezred résztvett a shiloh-i, Tenn., corinthi, Mo., 
vicksburgi, Tenn., atlantai, Ga., savannahi, Ga., és bentonvillei, N. C, 
harcokban s Pomutz mindegyikben harcolt. Shilohnál 1862 április 7-én 
a csípőjén súlyosan megsebesült, Atlanta ostrománál pedig, mint őrnagy, 
ő vezette rohamra az ezredet. A támadást Fairburn, Ga., mellett is ő 
irányitotta. Amikor Shiloh mellett megsebesült, lóháton maradt amig lova 


levetette magáról. Iowában ugylátszik, még ma sem felejtették el, mert 
Federal Writers Project által kiadott könyv, "Iowa, a guide to the 
Hawkeye State" 1938-ban is meleg hangon ir róla. 

Pomutzot az oláhok a maguk hősének igyekeznek kisajátítani, bár 
egész életét a magyarok között, magyarokkal töltötte és magát magyar- 
nak vallotta. Ezredese, Belknap mint magyarról ir róla, amit semmi 
esetre sem tenne, ha Pomutz oláhnak mondta volna magát. Egy állí- 
tólagos unokája (lásd: Popovici, a bibliográfiában) téves adatokkal és 
ferdítésekkel teli cikkben ir róla, mint a dákó-román eszme egyik elő- 

(In Bibliography see: Numbers 2, 16, 24, 31, 63, 70, 76, 77, 82, 156, 186, 
193, 208, 219, 221, 226; Appendix 8, 11, 12.) 

PULITZER JÓZSEF (1847—1911) 

Született 1847 április 10-én, Makón. Apja Politzer Fülöp nagyon 
szegény gabonaügynök volt, anyja Berger Lujza. Az, hogy anyja katho- 
likus lett volna, nem felel meg a valóságnak. Tizenhét esztendős lehetett, 
amikor külföldre ment, hogy a katonai pályán boldoguljon, de gyenge 
szemei és testi gyöngesége miatt egymásután utasították vissza az osztrák 
hadseregben, a francia idegen légiónál és az angol zsoldos seregnél. 
Hamburgban, 1864-ben találkozott az Egyesült Államok egyik toborzó 
ügynökével, aki rábeszélte, hogy menjen Amerikába és álljon be az Unió 
hadseregébe. 1864 augusztusában vagy szeptemberében ért Bostonba s 
november 12-én beállt az első (Lincoln) new yorki lovasezredbe, amely- 
ben néhány magyar is szolgált. Az ezredet eredetileg Carl Schurz, az 
amerikai németek egyik legismertebb vezető embere toborozta s főképen 
németekből állott. Pulitzer az ezreddel négy kisebb ütközetben vett részt. 
1865 július 7-én szerelt le. 

Még annak az esztendőnek októberében St. Louisba ment, ahol 
egyik nyomorúságos munkából a másikba vetődött, mig végre titkára 
lett az egyik ottani német testületnek, 1868-ban pedig a Westliche Post 
nevű német napilapnak lett reportere, amelynek tulajdonosa Schurz volt. 
Polgárlevelét 1867-ben vette ki. 

22 esztendős volt, amikor 1869 decemberében a missourii állami 
törvényhozás alsó házának tagjává választották, dacára annak, hogy fiatal 
kora miatt még .nem volt választható. Nem sokkal ezután rálőtt egy 
Augustine nevű politikusra, akit könnyebben megsebesített. 105 dollár 
bírságot fizetett, amit barátai adtak össze. Közben jogot tanult és 
1876-ban ügyvédi gyakorlatot kezdett. 1878-ban megnősült. Megvásárolta 
a csődben levő St. Louis Dispatch nevű lapot, amely rövidesen egyesült 
az ottani Post cimü napilappal, St. Louis Post-Dispatch cimmel. Ma 
az eredeti Pulitzer lapok közül csak ez van az örökösök kezén. 

1882 októberében lapjának főszerkesztője agyonlőtt egy prominens 
ügyvédet s bár önvédelem cimén felmentették, Pulitzer érezte, hogy St. 
Louis többé nem alkalmas terület számára. Lapját ott megtartotta, de 
ő maga New Yorkba költözött, ahol 346,000 dollárért megvásárolta a 
csődben levő "The World" cimü lapot. Azonnal a legnagyobb mérték- 
ben szenzációhajhászó lapot csinált belőle, olyan pénzügyi sikerrel, hogy 
három év alatt, amellett, hogy vételárát kifizette, félmillió dollár hasznot 
csinált. 1887-ben megalakította a lap esti kiadását, mint külön lapot, 
amelyet különösen arra használt, hogy Hearst uj ságmágnással harcoljon. 
A két lap elriasztó példája lett az úgynevezett "yellow" újságírásnak, 
ugy hogy sok könyvtárból és klubból kitiltották. A, lapok azonban nagy- 
szerűen jövedelmeztek, ugy hogy hat és fél esztendő alatt Pulitzer igen 
gazdag ember lett, aki már megépíthette és felszerelhette a "World" 
épületet, amelybe két és félmillió dollárt fektetett. 


1887-ben, amikor látása erősen gyöngülni kezdett, ugy hogy nem- 
sokára teljesen megvakult, megvált lapjainak személyes vezetésétől, azok- 
nak irányítását azonban sohasem bizta másra. Később a "World" első- 
rangú lap lett, amely az egész ország sajtójára és politikai életére nagy 
hatást gyakorolt. Röviddel Pulitzer halála előtt a reggeli lap 300,000, 
az esti lap 400,000, a vasárnapi kiadás pedig 600,000 példányban jelent meg. 

Pulitzer 1911 október 29-én halt meg a south carolinai Charleston- 
ban, ahol yachtja akkor állott. Három fia és két leánya maradt. 18,645,000 
dollárnyi hagyatékról végrendelkezett, amelyből kétmilliót a new yorki 
Columbia egyetemnek hagyott, ujságiró iskola létesitése céljából. Ebből 
félmillió dollár jövedelmét évente az úgynevezett Pulitzer dijakra for- 
dítják. A World az örökösök kezében állandóan hanyatlott, ugy hogy 
amikor már csak ráfizetéssel lehetett fenntartani, az örökösök eladták 
a Scripps-Howard vállalatnak, amely a Telegram cimü lappal egyesitette. 
Ma New York World -Telegram cimmel jelenik meg. 

Pulitzer, bár visszamenve, meglátogatta Magyarországot, az ame- 
rikai magyarsággal nem tartott fenn semmi kapcsolatot s ennek ügyei 
nem érdekelték. Valószínűleg csak akkor az egyszer jelent meg magyarok 
között, amikor New Yorkban Munkácsy Mihály tiszteletére bankettet 

(In Bibliography see: Numbers 11, 14, 34, 61, 78, 80, 91, 103, 179, 199, 
202, 223.) 


Kunmadarasi származású huszár, aki Prágában szolgált, de a szabad- 
ságharc kitörésekor hazaszökött Magyarországra. Egy adat szerint mint 
tüzéraltiszt szolgált a polgárháborúban és lovagló mester lett volna a 
west pointi tisztképző akadémián. Ott azonban nem tudnak róla. 

RADNICH IMRE (1824—1903) 

A szabadságharcban utászkapitány volt. 1849 december 16-ikán 
Ujházy László, Uj Buda későbbi alapitója és családja társaságában ér- 
kezett New Yorkba a "Hermann" nevű hajón. Először az iowai Daven- 
porton telepedett le. 27 éves volt, amikor Prágay Jánossal és több 
más magyarral együtt 1851 augusztusában New Orleansban beállt Nar- 
ciso Lopez cubai szabadságharcos felszabaditó seregébe, amellyel átment 
Cubába, ott azonban a vakmerő kaland pár napon belül történt össze- 
omlása után a spanyolok fogságába került. A spanyolok a "Primera 
de Guatemala" nevű hajón kilenc magyar társával és az expedició több 
más tagjával együtt az afrikai Ceutába vitték, ahol másfél esztendeig 
raboskodott. Kiszabadulva, Mexikóba került, majd átment az Egyesült 
Államokba, ahol a polgárháborúban mint tiszt szolgált. A háború 
után visszament Magyarországra, ahol katonai nyugdiját 1903-ban be- 
következett haláláig kapta. 79 évet élt. 

(In Bibliography see: Numbers 2, 27, 126, 129, 136, 176.) 

RADNICH ISTVÁN (1828—1912) 

Fehérmegyében született, 1848-ban honvéd volt s egy időt fog- 
ságban töltött. Huszonkét esztendős volt, amikor 1850 március 7-én 
New Yorkba érkezett. Megtanulta az asztalos mesterséget} s később New 
Orleansba, majd az iowai Garden Grove-ba (Decatur County) kerülve, 
ezt a mesterséget folytatta. Egy ideig házakat épitett, majd farmer lett 
s idővel 666 akernyi földön gazdálkodott. Halála előtt több mint tiz 
esztendeig a davis cityi, la., Farmers Bank elnöke volt (Davis City 


az azóta eltűnt Uj Buda közvetlen közelében van). Másfél évtizeden 
keresztül elnöke volt a helyi iskolaszéknek is. A polgárháborúban a 
nemzetőrségben szolgált. 1912 szeptember 13-án halt meg, 84 éves korá- 
ban. Fia, A. F. Radnich, aki 1878-ban született, egyik igazgatója a 
banknak, amelynek apja elnöke volt. 

(In Bibliography see: Numbers 70, 193, 221.) 


Rombauer Tivadarnak, a nagyváradi fegyvergyár Amerikába került 
igazgatójának legkisebb fia. Nagyapja luteránus pap volt. Mint többi 
fivére, Munkácson született. A polgárháborúban először a nemzetőrség- 
ben szolgált, később tüzértiszt lett és Major General Cadwallader C. 
Washburn, a District of West Tennessee parancsnoka mellett tüzérőr- 
nagy lett s mint ilyen, hét tüzérüteget (battery) irányitott. Később, mint 
a vezérkar tagja, az egész hadosztály tüzérségének parancsnoka lett 1865 
július 6-án, de már ugyanaz év augusztus 18-án leszerelt. 

A háború után a tisztviselője lett a St. Louis-San Francisco vasútnak, 
majd 1896-ban Novinger, Missouriban megalapitotta a Rombauer Coal 
Companyt. Öt gyermeke volt. Meghalt 1912 szeptember 15-én, 74 éves 

(In Bibliography see: Number 193.) 


Az előbbinek fivére. Munkácson született, 1833 május 9-én. A 
magyar szabadságharcban mint fiatal fiu, honvéd volt, három fivérével 
együtt. Amerikába kerülve vasúti mérnök, majd ügyvéd lett, később 
pedig mint a Circuit Court birája, Missouri állam egyik legnagyobb tiirü 
jogásza volt. Gustave Körnernek, az amerikai németek egyik legkima- 
gaslóbb vezéremberének, Illinois állam alkormányzójának Augusta nevű 
leányát vette nőül. 

A polgárháborúban először mint közlegény szolgált az első mis- 
sourii önkéntes gyalogezredben, majd a U. S. tartalék hadosztály ^ eíső 
ezredében kapitány lett. A polgárháború után városi biró, majd a Circuit 
Court és a feljebbviteli biróság birája lett s hosszú évekig jogtanácsosa 
volt az iskolaszéknek. Hét gyermeke volt, három fiu és négy leány. 

Rombauer E. Roderick, bár németek között élt, a magyarokkal 
is fenntartotta a kapcsolatot. 1894-ben, Kossuth Lajos halálakor a st. 
louisi magyarság emlékünnepén ő mondotta a^ beszédet. ^ 1896-ben, a 
magyar nemzet ezer esztendős fennállásának emlékesztendejében Magyar- 
országra látogatott, mint az amerikai magyarság küldöttségének egyik 
tagja. Széchényi István gróf szobránál magyar és angol beszédet mondott. 
Ugyanakkor meglátogatta visegrádi magányában Görgei Arthurt, a sza- 
badságharc fővezérét, akinek társaságában egy egész napot töltött. Élet- 
rajzát ő maga irta meg s adta ki 1903-ban, angolul, kis terjedelmű 

1924 március 26-án halt meg St. Louisban, 91 éves korában. 

(In Bibliography see: Numbers 87, 167, 168, 193.) 


Az előbbieknek idősebb fivére. Szintén Munkácson^ született, 1832- 
ben. A magyar szabadságharcban fivéreivel együtt ő is honvéd volt, 
majd az egész családdal együtt külföldre menekült. 1857-ben nőül vette 
a fiatalon elhalt Dembinski Tivadar őrnagynak, a magyar ^ szabadság- 
harc volt fővezére, Dembinski tábornok unokaöccsének özvegyét, a temes- 


vári születésű Hogl Emiliát, akinek [Magyarországról való menekülését 
és száműzetésben töltött életét később megirta magyar nyelven. (Egy 
magyar nő élete az emigrációban. Budapesti Szemle, 1913.) 

A polgárháborúban ezredese volt az első missourii gyalogezrednek 
(U. S. Reserve Corps), majd a délnyugati hadtest harmadik divíziójá- 
ban a második brigád parancsnoka lett. Számos ütközetben vett részt. 
Már a háború elején ezredével Rolla, Mo-ba rendelték, rábízva a Pacific 
vasút őrzését egészen az Osage folyóig. Mint brigádparancsnok, három- 
száz lovasával megakadályozta, hogy a déli sereg átkeljen a L'Anguille 
patakon Arkansasban, ami lényeges segitséget jelentett az északi seregnek. 

A háború után St. Louis egyik legtekintélyesebb polgára lett, szer- 
kesztette a "New World'' cimü lapot, az adóbizottság elnöke, az Internal 
Revenue Department pénztárnoka és az iskolaszék tagja volt hosszú évekig. 

Feleségével 1922 május 3-án ünnepelték házasságuk 65 éves év- 
fordulóját. Felesége egy év múlva, 94 éves korában meghalt, ő maga 
pedig 1925 szeptember 28-án halt meg, 93 éves korában. Négy fia volt. 

Rombauer Gyula Róbert az irodalom terén is működött, terje- 
delmes könyvben megirta St. Louis városának történetét a polgárháború 
első esztendejében. 1890-ben Turinban meglátogatta Kossuthot és láto- 
gatásáról sorozatos cikkekben számolt be. Egyik diszelnöke volt annak 
a nagyszabású Kossuth ünnepélynek, amelyet az amerikai magyarok 
1891-ben rendeztek Clevelandban. 

(In Bibliography see: Numbers 62, 82, 166, 167, 170, 193, 219.) 
ROMBAUER ROLAND (1837—1898) 

Az előzők fivére. Szintén Munkácson született 1837-ben. A polgár- 
háborúban az Asbóth tábornok parancsnoksága alatt álló District of 
West Florida hadosztályában az első floridai lovasezred kapitánya volt, 
akit tábornoka Provost Marshall-á nevezett ki. 

A háború után Montana államba ment, ahol bányák feltárásával 
próbálkozott, később a kormány erdészeti hivatalának lett tisztviselője. 
Egv napon, amikor lóháton ment. szívszélhűdés ölte meg 1898 november 

(In Bibliography see: Numbers 87, 193.) 

RÓZSAFY MÁTYÁS (1828—1893) 

Rózsafy Mátyás, az amerikai magyar ujságirás úttörője 1828 november 
29-én született Komáromban. Apjának neve Ruzicska Mátyás volt, anyjáé 
Maci Terézia. A család eredetileg cseh származású volt. Rózsafy, mint 
fiatal ember, követve az akkori idők magyarositó mozgalmait, idegen nevét 
magyar névre változtatta. Xyolc esztendős korában került mint kisdiák 
a helybeli liceumba. 15 éves korában pedig, hivatást érezvén a papi pályára, 
az esztergomi érsekség kisszemináriumának diákja lett. Mivel kitűnő tanuló 
volt, valószinüleg a legjobb társai között, Kopácsv József biboros érsek, 
Magyarország hercegprímása, a bécsi Pazmaneumbe küldte, abba az in- 
tézetbe, amelyet Pázmány Péter biboros, hercegprimás alapitott 1635-ben 
s amelyben ma is tanulnak a magyarországi katholikus egyházmegyék 
legjelesebb növendékei. 

Húsz éves volt, amikor 1848-ban a magyar szabadságharc kitört 
és mint társainak legtöbbje, ő is otthagyta az iskolát, hogy soha többé 
vissza ne térjen. Szülővárosába, Komáromba ment, ahol 1849 januárjá- 
ban legjobb barátjával, Mack József tüzértiszttel, a komáromi tüzérség 
későbbi főparancsnokával (aki később az ő karjaiban halt meg North 
Carolinában), meginditotta a "Komáromi Értesitő"'' cimü napilapot. A 


lapban majdnem mindent ő irt, később, amikor a vár és a város körül 
volt^ zárva, sokszor kitalált jó hireket is, hogy a lakosság lelkületét 
erősitse. A lapról maga Kossuth Lajos is elismeréssel nyilatkozott. Az 
első szám január 9-én jelent meg, kis negyedrét alakban. Rózsafy július 
4-ig szerkesztette, amikor a "Komáromi Lapok" váltotta fel. A lap igen 
jó szolgálatokat tett akkor, amikor a nép hireket sehonnan sem kap- 
hatott. Összesen 98 szám jelent meg belőle. Egyetlen teljes példányát 
a budapesti Nemzeti Múzeumban őrzik. 

Mack őrnagy rendkivül hevesvérű, makacs katona volt, aki több- 
ször megtagadta az engedelmességet feljebbvalóinak, ugy hogy árulás 
gyanújába keveredett. Börtönbe zárták s ott volt hat hónapig. Közben 
azt a hirt terjesztették róla, hogy megőrült. Mack jó barátját, Rózsafyt 
kérte meg, hogy keresse fel a már akkor folyton vándorló magyar kor- 
mányt és eszközölje ki szabadonbocsátását. Rózsafy el is ment, a kor- 
mányt Világosnál találta és a kegyelmet ki is eszközölte, Komáromba 
azonban ugyanazon a napon ért vissza, amikor Klapka tábornok, a vár 
parancsnoka amúgy is szabado.nbocsátotta Mackót, akinek visszaadták a 

Komárom feladása után (október 4, 1849) Rózsafy és Mack nem 
fogadták el a katonáknak felajánlott menedéklevelet. Együtt mentek Olasz- 
országba s egy darabig ott éltek. Több más magyar menekülttel együtt 
tervet dolgoztak ki olyan forradalmakra, amelyek egy időben törnének ki 
Magyarországon, Ausztriában és Olaszországban, amelynek északi része 
akkor szintén Ausztriához tartozott. Kossuth már akkor a kisázsiai Kuta- 
hiában élt s őt is megpróbálták megnyerni a terveknek. Rózsafy 1850 
decemberében irt Kossuthnak, aki eleinte habozott, de később mégis 
sikerült meggyőzni, hogy a terv sikerrel fog járni. Kossuth 1851 március 
21-én irt Rózsafynak, 200 török piasztert küldött neki útiköltségre s fel- 
kérte, hogy látogassa meg. 

Rózsafy és Mack átmentek Kisázsiába és a Kutahiától nem messze 
levő Brusszában állapodtak meg. Onnan Rózsafy átment Kutahiába, ahol 
nyolc napig volt Kossuth vendége. 

1851 júniusának végén egy Walter Gould nevű amerikai festő lá- 
togatta meg Kossuthot, szolgájának kiséretében. (Gould levelét a láto- 
gatásról a New York Commercial Advertiser cimü lap közölte.) A szolga 
pár napig csöndben végezte munkáját, egyszer azonban megszólalt — 
magyarul. Mack ezredes volt, aki azután Kossuthtal beható tárgyalásokat 
folytatott a tervezett forradalmakról s meg is kapta Kossuthtól a fel- 
hatalmazást a magyarországi forradalom megszervezésére. (Kossuth saját- 
kezű, hosszú meghatalmazási irata Mack halála után Rózsafy birtokába 
került, aki azt Koháry Sándor azóta elhalt pittsburghi magyar üzlet- 
embernek ajándékozta.) 

Kossuth Mackkal levelet küldött Figyelmessy Fülöpnek is (aki 
később a polgárháború ezredese lett Amerikában). A levélben közli, hogy 
jóváhagyta Mack terveit és kéri Figyelmessy közreműködését a tervezett 
forradalom előkészítésében. 

Mack Bukarestbe ment s onnan irányította a forradalmi tevékeny- 
séget. Ő maga, mint oláh medvetáncoltató járt be Magyarországba, 
Figyelmessy mint orthodox zsidó, Rózsafy pedig mint "francia" keres- 
kedelmi utazó, dacára annak, hogy egy szót sem tudott franciául. Millió- 
számra osztották szét Kossuth forradalmi kiáltványát, dacáraj annak, hogy 
minden percben az életükkel játszottak. 

Az osztrák rendőrség* azonban leleplezte az összeesküvést. Rózsafy, 
látva a veszedelmet, külföldre igyekezett, de közben megállt Komárom- 
ban, hogy szüleitől és nővéreitől elbúcsúzzék. Ott azonban elfogták és 
halálra Ítélték. Másnap kellett volna a kivégzésnek megtörténni, amikor 


női ruhában sikerült megszöknie. Az utcán menve találkozott az édes- 
anyjával, aki a másik oldalon ment. Szólni nem mertek egymáshoz, egy 
kézzel való intés volt a bucsujok. Soha többé nem látták egymást. 
(Fiának, Louis G. Rosafynak közlése.) 

Macknak és Figyelmessynek szintén sikerült megszökni. Ez utóbbi- 
val Londonban találkoztak. Közben az osztrák rendőrség lecsapott az 
összeesküvő magyarokra és több mint száz embert kivégeztetett. Lon- 
donban felkeresték az Amerikából visszatért Kossuthot, de több közös 
tervük nem volt. Egy darabig Londonban éltek. Rózsafy ott megnősült, 
1854-ben elvévén a Wriede család egyik leányát. A családban tiz leány 
volt s mindegyik magyar emigráns felesége lett. (Louis G. Rosafy 

1858-ban feleségével együtt az Egyesült Államokba költözött, ahol 
egy ideig New Yorkban élt, majd gazdálkodással foglalkozott North 
Carolinában, egy Fair Oaks nevű ültetvényen. Mack, aki szintén átjött 
az Egyesült Államokba, itt élt vele egy ideig s ott is halt meg. 

Később Peekskillben, N. Y., gazdálkodott. A polgárháborúban Pope 
tábornok hadosztályában a west virginiai első könnyű tüzérezred kapitánya 
lett s mint cimzetes (Brevet) őrnagy szerelt le. A polgárháború után 
New Yorkban élt, később Washingtonba költözött, ahol a statisztikai 
hivatalban volt állása s később saját szabadalmi irodája volt. 

Rózsafy állandóan résztvett a magyar életben s első jegyzője volt 
az 1865-ben alakult New Yorki Magyar Egyletnek. 1891 júliusában egyik 
diszelnöke volt a clevelandi, O., Kossuth ünnepély bizottságának. Gyakran 
irt az Erdélyi Sz. Gusztáv által szerkesztett "Nemzetőrbe" is. 

Joggal tekinthető az amerikai magyar ujságirás úttörőjének, amennyi- 
ben hosszú éveken nemcsak állandóan értesitette a magyarországi lapokat 
az amerikai magyar eseményekről (cikkei különösen a "Hazánk"-ban jelen- 
tek meg), hanem neki volt a legnagyobb része abban is, hogy a "Szabad- 
ság" cimü lap, először mint hetilap, megindulhatott Clevelandban. Ez 
az újság, mint napilap, most már 47-ik évfolyamában van. 

Dr. Szinnyei József, a nagy magyar irodalomtörténész, a magyar 
Írókról szerkesztett 14 kötetes munkájában megemliti, hogy Rózsafy, mint 
fiatal diák, neki magán tanítója volt Komáromban. 

1884-ben levelet irt Komárom város vezetőségéhez, azt kérve benne, 
hogy gondozzák elhunyt szüleinek sírját. A levél a Komárom és Vidéke 
1884 augusztus 31-i számában volt közölve. 

1893 május 8-án halt meg Washingtonban, ahol az Arlington nem- 
zeti temetőben van eltemetve. 

1939-ben egy fia és egy leánya s több unokája élt Washingtonban. 
Fia, Louis G. Rosafy, 55 évi kormányszolgálat után 1939 március elsején 
vonult nyugalomba, mint a hadügyminisztérium Old Records Office-ának 
főnöke. Másik fia, Eugene G. Rosafy 1938 november 2-án halt meg 
Washingtonban és a Fort Lincoln Cemeteryben van eltemetve. 

(In Bibliography see: Numbers 62, 64, 106, 145, 193, 195, 200, 205, 209, 213.) 


Kossuth Lajos egyik nővérének, Ruttkayné Kossuth Lujzának fia 
volt. A polgárháborúban Asbóth tábornok alatt szolgált Gaál Sándorral, 
Mészáros Imrével és Rombauer Rolanddal, Ephraim W. Woodman ezredes 
mellett, mint az első floridai lovasezred őrnagya. 1864 szeptemberében 
Asbóthtal és unokafivérével, Zsulavszky Lászlóval résztvett a Choctaw- 
hatchee öböl melletti harcokban, ahol sok foglyot ejtettek. 


A. B. Sparling alezredes abban a jelentésében, amelyet a Pine 
Barren Bridge expedicióról küldött J. Bailey brigadéros tábornokhoz 1864 
november 18-án Barrancas-ból, dicsérettel emlékszik meg Ruttkayról. 

Major General E. R. S. Canby 1865 április 24-én Major General 
N. P. Banks-nek, a Department of the Gulf parancsnokának vezérkarába 
osztotta be. 

1888 november 12-én halt meg a texasi Houstonban, mint a három 
Ruttkay fiu közül az utolsó. Anyja akkor Kossuth Lajos háztartását 
vezette Turinban. Halála után régi hajtársai, Rózsafy Mátyás, Menyhárt 
János és mások gyászjelentést tettek közzé a "Nemzetőr" cimü lapban. 

(In Bibliography see: Number 219.) 

SCHOEPF ALBIN (1822—1886) 

Lengyel szabadságharcos, aki a magyar szabadságharcban is küz- 
dött és Amerikába kerülve, tábornoka lett az Unió hadseregének. Krakkó- 
nak, az ősi lengyel városnak Podgorze nevű ikervárosában született, 
apja osztrák hivatalnok, anyja lengyel nő volt. Katonai pályára lépett 
és tüzér hadnagy lett az osztrák hadseregben, majd a magyar honvéd- 
hadseregbe állt be, ahol őrnagyságig emelkedett. A szabadságharc után 
ő is török földre menekült s egyike volt azoknak, akik hosszú hányat- 
tatás után a sziriai Aleppoba kerültek, ahol egy darabig tanitásból élt. 

Hamarosan átkerült az Egyesült Államokba, ahol már 1851-ben 
a partmérési munkálatoknál volt alkalmazva. Később Washingtonba ke- 
rült, ahol mint portás kapott alkalmazást az egyik szállodában. Meg- 
ismerkedett Joseph Holttal, aki a szabadalmi hivatal főnöke volt s 
később postaminiszter, majd hadügyminiszter lett, azután pedig mint a 
hadbiróság feje, vezette Lincoln elnök gyilkosainak bünpörét. Holt állást 
szerzett neki a szabadalmi hivatalban, majd mikor hadügyminiszter lett, 
magával vitte. 

A polgárháború kitörésekor azonnal tábornoknak nevezték ki. 
Először Kentucky államban állomásozott, majd Gilbert tábornok had- 
osztályában egy divizió vezetését bizták rá. A mills springsi csatában 
nagy része volt a déliek szétkergetésében. 

Schoepf tábornok kiváló katona volt, aki azonban túlságos szigoru- 
sága miatt nemcsak katonái, de tisztjei előtt sem volt népszerű. Az 
osztrák hadsereg túlzott fegyelmét akarta az amerikai hadseregben is 
meghonosítani, nem tekintve azt, hogy itt önkéntesen beállt, szabad pol- 
gárok voltak a keze alatt. Ez a hajthatatlan szigorúsága volt az oka 
annak is, hogy amikor kijelentette, hogy nem hajlandó tovább szolgálni 
Buell tábornok alatt, lemondását elfogadták és a Delaware erőd parancs- 
nokává nevezték ki. 

Schoepf a háború után Washingtonban telepedett meg, ahol mint 
Principal Examiner a szabadalmi hivatalban kapott állást. 1886 január 
15-én halt meg a Washington melletti Hyattsville-ben, Md., ahol ott- 
hona volt. 

(In Bibliography see: Numbers 26, 38, 40, 42, 63, 82, 204, 219, 225, 227.) 

SEMSEY KÁROLY (1830—1911) 

Született a sárosmegyei Karácsonmezőn, 1830-ban. Honvédhadnagy 
volt 1848-ban s idegenbe kerülve, egyike volt azoknak a magyaroknak, 
akik a krimi háborúban Sebastopol körül harcoltak az angolok oldalán. 
Itt kapitányi rangot kapott. Amerikába kerülve, Beniczky Kornéltól meg- 
tanulta a fényképészetet. 


A polgárháborúban a 45-ik new yorki önkéntes gyalogezred őr- 
nagya volt, de már 1862 június 14-én megvált az aktív szolgálattól. 
A polgárháború után visszament New Yorkba, ahol egyik vezetője lett 
az 1865 október 14-én alakult Magyar Egyletnek, amelynek Perczel 
Miklós lett az első elnöke. New Yorkban a vámhivatalban, majd 1899-től 
a bevándorlási hivatalban dolgozott, ahol évek folyamán nagyon sok uj 
bevándorló magyarral került kapcsolatba. Sokat irt az Erdélyi Sz. Gusztáv 
szerkesztésében megjelent "Nemzetőr"-be. Emlékiratait is kiadta könyv- 

New Yorkban halt meg 1911 június 18-án, 81 éves korában. 

(In Bibliography see: Numbers 129, 180, 193; Appendix 10.) 


Katonaorvos volt a polgárháborúban. 

SÓLYOM C. LAJOS (1836—1913) 

Magyar nemesi családból származott, szülei azonban Galicia keleti 
részében éltek, ahol Sólyom C. Lajos egy Pienkowce nevű községben 
született (Zbarish mellett). Keresztlevele szerint szülei voltak: Ludovicus 
Sólyom de Antalfa, "Nobilis Hungarus" és Vincenta Huszty. 

Korán a katonai pályára lépett és nyolc esztendeig szolgált az 
osztrák hadseregben, 1852-től 1860-ig, a tizedik Lichtenstein huszárezred- 
ben. Résztvett 1859-ben az északolaszországi hadjáratban is. Amikor 
elbocsátották az osztrák hadseregből, gyalog ment végig egész Olasz- 
országon, hogy csatlakozzék Garibaldi "tizezer"-jéhez. De későn ért oda, 
mert akkor már Nápoly és Gaeta a szabadságharcosok kezén volt. Mivel 
az olasz egyesítési harcokban nem vehetett részt, elhatározta, hogy az 
Egyesült Államokba megy. Egy angol hajón dolgozva került át New 
Yorkba, ahová 1861 júniusában érkezett meg. 

Pár hónap múlva, 1861 október 7-én beállt a 31-ik new yorki 
önkéntes gyalogezredbe s mint főhadnagy 1863 június 4-én szerelt le 
az egész ezreddel együtt. Összesen 11 ütközetben vett részt, West Point, 
Va. ; Gaine's Hill, Va. ; Coal Harbor, Va. ; White Oak Swamp, Va. ; 
Malvern Hill, Md. ; South Mountain, Md. ; Antietam, Md. ; Fredericks- 
burg, Va. ; Fredericksburg Ravine ; Fredericksburg Mary's Hill és Salem 
Heights mellett. 

Az utolsónak emiitett ütközet alatt, 1863 május negyedikén a 9-ik 
alabamai gyalogezred fogságba került, de sikerült megszöknie, ugy hogy 
keresztülúszott a Rappahannock folyón. 

1866 augusztus 21-én nősült meg, a Washington régi részét ké- 
pező Georgetownban, Sarah J. Good-ot vévén nőül. 1867-től majdnem 
élete végéig a Library of Congress egyik tisztviselője volt, ahol több- 
nyire a keleti nyelvek szakosztályához volt beosztva. 

1913 április 23-án halt meg a Washington melletti Bethesdában, 
Maryland, ahol fia e könyv Írásakor él. (Fiának, Herbert L. Sólyom- 
nak közlése.) 

(In Bibliography see: Number 152.) 


Spelletich Félix alispán fia, aki apjával mint gyermek került át 
Amerikába 1851 július 2-án, az Angliából érkezett "Devonshire" nevű 
hajón, Zágonyi Károly és több mint negyven magyar emigráns társa- 
ságában. A polgárháborúban kapitány volt s vitézségével különösen a 
Donelson erőd ostrománál tüntette ki magát. 



Az amerikai polgárháború egyik legkiválóbb katonája Szegeden, 
Magyarország második városában született 1825 november 5-én. Szülei 
voltak Számvald András és Nagy Borbála. Szülővárosában és Buda- 
pesten járt iskolába, majd beállt az osztrák hadseregbe, mint közlegény. 
Ott hadnagyságig emelkedett, de megvált a hadseregtől és Pesten társ 
lett az Emich és Számvald könyvereskedő cégben. Petőfi Sándor, a leg- 
nagyobb magyar költő hozzá irta 1846-ban "Egy könyvárus emlékkönyvébe" 
cimü két versszakos tréfás költeményét. 

A szabadságharc kitörésekor azonnal beállt a honvédhadseregbe, 
ahol Görgey és Guyon tábornokok alatt szolgált. Résztvett a branyiszkói 
ütközetben és vitézségi érmet kapott. 

A szabadságharc után külföldre menekült s egy ideig Berlinben 
és Londonban élt, mint tanitó és ujságiró. 1859-ben került az Egyesült 
Államokba, ahol két esztendeig egy német hetilap munkatársa volt. 

Már 1861 májusában beállt az amerikai hadseregbe és Blenkerrel, 
a későbbi német tábornokkal megszervezték a 8-ik new yorki önkéntes 
gyalogezredet, amelynek ő lett az első alezredese. Ennek az ezrednek 
Stahel-Számvald volt a parancsnoka az első Bull Run-i csatában, 1861 
július 21-én, amely az északiakra nézve katasztrofálisan végződött. Ebben 
a csatában Stahel ezredének akkor jutott fontosabb szerep, amikor már 
elhangzott a parancs az északi hadsereg visszavonulására. Blenker kö- 
nyörgött, hogy hagyják őket az előretolt állásban, ahol sikerrel verték 
vissza az ellenséges lovasság támadását és igy mindig több időt adtak 
a mögöttük levő sereg visszavonulására, de a parancsnak engedelmes- 
kedni kellett. Ha Stahel katonái fel nem tartóztatják a rájuk zúduló 
lovasságot, az egész déli sereg könnyen üldözőbe vehette volna a meg- 
vert északaikat s mivel a csata színhelye közel volt Washingtonhoz, 
lehetséges, hogy azt is elfoglalhatták volna. 

A magyar tábornok résztvett a háborúnak legtöbb előzetes üt- 
közetében s különösen Cross Keys, Va., mellett tüntette ki magát, 1862 
június 8-án. 

Már 1861 novemberében brigadérossá nevezték ki, amit 1863 már- 
cius 14-én Major-Generallá történt kinevezése követett. Közben igen sok 
ütközetben vett részt, mindenkor sikerrel állva meg a helyét, legnagyobb 
haditettét azonban 1864 június 5-én hajtotta végre a piedmonti, Ya., 
csatában. Ebben a csatában tanusitott hősiességéért kapta 29 esztendő- 
vel későbben, 1893-ban a legnagyobb amerikai kitüntetést, a "Congres- 
sional Medal of Honor"-t. Tudtunkkal ő az egyetlen magyar, aki ezt 
a kitüntetést elnyerte. 

Kétségtelenül megállapították, hogy a fontos ütközet sorsát Stahel 
és Suliivan tábornokok divíziója döntötte el. Stahel az ütközetben sú- 
lyosan megsebesült, de sebeit bekötöztetve, rögtön visszament a harcba 
s ujabb rohamra vezette lovasait. A gvőzelem azért volt fontos, mert 
ha az északiak elvesztik a csatát, a déliek előtt az egész Shenandoah 
völgy nyitva állt volna Pennsylvania és Maryland felé s igy maga a 
főváros is komoly veszedelembe került volna. 

Az ütközet után David Pinter tábornok, a hadosztály vezére, 
aki egyébként épenséggel nem volt barátja Stahelnek, sokszor kimutatott 
ellenszenve dacára is ezeket irta Halleck tábornokhoz küldött jelentésé- 
ben: "Csak az igazat jelentem Stahel tábornokról, amikor megírom, hogy 
vitézül vezetve katonait, különösen az ellenség üldözésében olyan^ hig- 
gadtságot és bátorságot tanusitott, hogy a végső győzelem kivíváséért 
az egész ország nagy hálával tartozik neki." (Jun. 8, 1861.) 


Hosszú ideig tartott, amig a piedmonti csatában szerzett sebei 
begyógyultak, de az aktiv szolgálatba többé épen ezek miatt nem tér- 
hetett vissza. 1864 november 17-től 1865 január 6-ig a baltimorei hadi- 
törvényszék elnöke volt. Leszerelése után még abban az esztendőben 
Johnson elnök, a meggyilkolt Lincoln utóda, Seward külügyminiszter 
előterjesztésére Japánba küldte, mint amerikai konzult. Tizenegy esztendig 
állott Stahel tábornok az Egyesült Államok külügyi szolgálatában s később 
mint főkonzul Yokohamában, Osakaban, Hiogoban és a chinai Shanghai- 
ban teljesített szolgálatot. A külügyi szolgálattól 1885-ben vált meg. 
Közben 1869-től 1877-ig, egészségi állapota miatt megvált főkonzuli állá- 
sától s ez években az egyik nyugati államban bányakutatással foglal- 
kozott, 1877-ben azonban újra visszament a külügyi szolgálatba. 

Később az Equitable Insurance Co.-nak főtisztviselője lett. New 
Yorkban élt, mint agglegény a St. James szállodában s ott halt meg 
1912 december 4-én. Llolttestét Washingtonba szállították és ott temet- 
ték el az Arlington nemzeti temetőben. Bajtársai sirja fölé hatalmas 
gránit obeliszket emeltek. Temetésén Simon Wolf, az Egyesült Államok 
volt egyptomi követe mondta a beszédet, koporsóján Woodrow Wilson 
elnök koszorúja is ott volt. Sirja a temető egyik legnevezetesebb helye, 
a Lee Mansion közvetlen közelében van. 

Stahel tábornok életének legkimagaslóbb körülménye az a tény 
volt, hogy Lincoln Ábrahám, az Egyesült Államok vértanú elnöke nem- 
csak igen szerette, hanem mint régi bajtársai megállapították róla, "ha- 
tártalan bizalmával" is kitüntette. Amikor a déliek magát Washingtont 
is fenyegették, Stahel. tábornokot magának Lincoln elnöknek kívánságára 
nevezték ki a fővárost védő lovasság főparancsnokává, 1863 márciusában. 
Amikor pedig 1863 novemberében a gettysburgi, Pa., csatatéren tartott 
nagy ünnepségre Lincoln elnök is odautazott, ahol azután a halhatatlan 
gettysburgi beszédet is elmondotta, a főtisztekből álló diszkiséret veze- 
tésével is Stahel tábornokot bizta meg. 

Hátramaradt iratait, kitüntetéseit tisztelőjének, Pivány Jenőnek 
kérésére a budapesti Nemzeti Múzeumnak hagvománvozta. 

(In Bibliography see: Numbers 28, 33, 34, 37, 52, 63, '82, 97, 101, 108, 112, 
114, 117, 130, 134, 153, 155, 169, 182, 184, 193, 204, 210, 211, 219, 224; Appendix 5.) 


Eredeti neve Freireich volt. A szabadságharc idején mint minisz- 
tériumi tisztviselő teljesitett szolgálatot. Londonba került, ahonnét Olasz- 
országba ment s tagja lett a magyar légiónak, amelyben Figyelmessy 
Fülöp alatt szolgált. 1862-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol 
Sickies tábornok mellé került, akivel még Londonban ismerkedett meg. 
A déliek elfogták és a hirhedt Libby börtönbe vetették. 1862 június 
16-án nevezték ki ezred segédtisztnek, 1865 februárjában L. B. Ayres 
tábornok mellé osztották be mint adjutánst, 1865 március 13-án alezredes, 
két héttel később pedig ezredes lett a petersburgi, Va., csatában tanu- 
sitott hősies magatartásának jutalmául. 1865 október 7-én szerelt le. 
A háború után Texasba ment, ahol a galvestoni kikötő helyettes fel- 
ügyelője lett. Mint jeles iró, tekintélyes irodalmi működést is fejtett ki. 

(In Bibliography sec: Numbers 63,* 106, 188, 189, 190, 191, 192.) 


Egyes adatok szerint alezredes volt a polgárháborúban. 


Mint hadnagy szolgált a polgárháborúban. Több adatunk nin- 
csen róla. 



Honvéd volt a magyar szabadságharcban, majd Amerikában az 
1861-ben alakult Garibaldi Guard kapitánya lett, amely később beolvadt 
a 39-ik new yorki önkéntes gyalogezredbe. Valószínűleg azonos azzal 
a Takács Ferenc volt honvéddel, aki a polgárháború előtt Californiá- 
ban is élt. 


Katonaorvos volt a polgárháborúban, később New York város 
egészségügyi tanácsának tagja lett. 


Már 1852-ben Amerikában volt, majd a Garibaldi Guard hadnagya 
lett. 1902-ben a magyar nemzeti zászló fogadtatásánál egyike volt a 
rendező bizottság tagjainak. 


A harmadik néger gyalogezred századosa volt. Több adatunk 
nincsen róla. 


Századosa volt a New Yorkban megalakult Garibaldi Guardnak, 
amely később a 39-ik new yorki gyalogezredbe olvadt. Philadelphiában 
halt meg, 1911 február 15-én. 


Eredeti neve Strasser Dávid volt, egy pesti gabonaügynök fia, 
aki a magyar szabadságharcban a tábori postához volt beosztva. A 
polgárháborúban megalakitotta a Garibaldi Guardot, amelynek ezredese 
lett. Az ezred a legelső önkéntes alakulatok egyike volt az országban, 
ugy hogy a neki ajándékozott diszzászlókat már 1861 május 23-án át- 
vette. A Garibaldi Guardnak számos magyar tisztje volt, mint Chandory 
Viktor, Takács Ferenc, Vékey Antal, Zerdahelyi Ede és mások. Az ezred 
számos ütközetben vitézül megállta a helyét, Utassyt azonban később 
súlyos visszaélések miatt haditörvényszék elé állították és 1863 május 
29-én a hadseregből elbocsátották. 

A háború után Cincinnatiban lakott, ahol életbiztosítási üzlete volt. 
Élete vége felé sok csapás érte és 1892-ben Wilmington, Del., városában 
öngyilkosságot követett el. 

(In Bibliography see: Numbers 52, 82, 94, 101. 112, 125, 131, 139. 149. 
193, 218, 219.) 


Fivére az előzőknek. Főhadnagya volt a new yorki Garibaldi Guard- 
nak, amely később a new yorki 39-ik önkéntes gyalogezredbe olvadt. 


A magyar szabadságharcban százados volt, az amerikai polgár- 
háborúban a 7-ik wisconsini önkéntes gyalogezred ezredese lett, akinek 
1016 ember volt a keze alatt. Több adatunk nincsen róla. 



Fivére volt Kossuth egyik bizalmas emberének, Vékey Zsigmond- 
nak, aki a szabadságharc után Ausztráliába került s Budapesten halt 
meg 1889-ben. 

Vékey Antal ügyvéd volt és a magyar szabadságharcban mint 
főhadnagy harcolt. Valószínűleg 1850-ben került az Egyesült Államokba, 
ahol a polgárháború kezdetén őrnagya lett a new yorki Garibaldi Guard- 
nak. 1864 szeptember 19-én a winchesteri, Va., csatában hősi halált halt. 

(In Bibliography see: Appendix Number 10.) 

VÉRTES Y JÁNOS (1825—1903) 

Született Csákváron, a Vértes hegyek alján 1825 december 25-én. 
A magyar szabadságharcban főhadnagy volt s részt vett a pákozdi, váczi, 
debreceni és más csatákban. A szabadságharc után besorozták az osztrák 
hadseregbe, de megszökött és Londonba került, ahonnét 33 magyar emig- 
ránssal érkezett New Yorkba 1852 május 1-én. 

Évekig tanult, megszerezte a gyógyszerészi, majd az orvosi diplomát. 
Először Troy, N. Y. -ban dolgozott egy gyógyszertárban, majd mint orvos 
Saginaw-ban, Mich., működött. 

Milwaukeeben, majd Daytonban élt, amikor a polgárháború kitört. 
1862 augusztus 11-én állt be az Unió hadseregébe Daytonban, mint nőtlen 
ember. A 106-ik ohioi önkéntes gyalogezred E szakaszának lett századosa 
és 1865 június 29-én szerelt le, Nashville tennesseei városban. 

A háború után Milwaukeeben nyitott gyógyszertárat, de anyagi 
siker nem jutalmazta munkáját, ugy hogy 1882 június 17-én felvétette 
magát a milwaukeei öreg katonák otthonába és ott halt meg 1903 
március 23-án, 78 éves korában. Ott temették el a katonák otthonának 


Cseh származású tiszt, aki a magyarok oldalán harcolt az 1848-as 
szabadságharcban. Kossuthtal került Kutahiába s vele jött át az Egyesült 
Államokba a "Mississippi"-n. Édesanyja iránt, aki Kossuth Lajosnét és 
gyermekeit sok küzdelemmel kisegitette Magyarországból, Kossuth min- 
dig nagy hálát érzett. 

Waagner, aki képzett mérnök volt, előbb őrnagy, majd ezredes 
lett az Unió hadseregében. A délkeleti Missouri kerület tüzérségi főnöke 
lett U. S. Grant, a későbbi fővezér és elnök hadosztályában, aki cairoi, 
111., főhadiszállásán sokat érintkezett vele és számos parancsot adott neki. 
Grant 1861 szeptember 2-án 600 emberrel Belmont, Mo.-ba küldte, hogy 
ott tönkretegye a déliek erőditéseit. Grant abban a levélben, amelyet 
John C. Frémont tábornokhoz intézett 1861 szeptember 6-án, dicsérettel 
emlékszik meg róla, amikor pedig Waagnert máshova rendelték, ugyan- 
csak Frémonthoz 1861 szeptember 22-én irt levelében azt irta, hogy 
Waagner képességei és rátermettsége igen nagy segitségére voltak, kü- 
lönösen a felderitő szolgálatokban, ugy hogy távozását meg fogják érezni. 

Több adatunk nincsen róla. 

(In Bibliography see: Numbers 53, 87, 129, 201.) 


Az amerikai polgárháború legtöbbet emlegetett katonája, aki a 
springfieldi, Mo., lovasrohammal (1861 október 25) irta bele nevét ki- 
törölhetetlenül a polgárháború történetébe. 


Zágonyi Károly 1826-ban született Szatmáron. A magyar szabad- 
ságharcban főhadnagy volt s legtöbbet Bem tábornok erdélyi hadtestében 
szolgált. Kétszer mentette meg Bem életét saját ^ élete kockáztatásával. 
A második esetben Bem megmenekült, de Zágonyit az osztrákok elfog- 
ták és hosszabb időre börtönbe vetették. A háború után ő is török 
földre került, majd sikerült Angliába jutnia, ahonnét a^ "Devonshire" 
nevű hajón jött az Egyesült Államokba 1851 július 2-án, több mint 
negyven magyar emigráns társaságában. 

Amerikai élete küzdelmekkel volt teljes. Tagja volt az emigráns 
tisztekből alakult dalárdának, majd szobafestő lett s ugy dolgozott New 
Yorkban, később Philadelphiában. Közben megnősült s mikor megtudta, 
hogy Thoult István volt magyar tisztnek (lásd: Kuné) bostoni lovagló 
iskolájában lovaglómesterre volna szüksége, feleségével együtt oda utazott. 
Itt maradt a polgárháború kitöréséig. 

Amikor 1861 áprilisában a déliek rommá lőtték a charlestoni kikötő 
egyik szigetén levő Fort Sumter erődöt s ezzel elindult a testvérharc, 
Zágonyi azonnal felajánlotta szolgálatait New York államnak. Lovassági 
tiszt akart lenni, de nem fogadták el szolgálatait. Leutazott Missouriba, 
ahol Asbóth tábornok bemutatta John C. Frémont tábornoknak, aki épen 
akkor szervezte meg vezérkarát. Frémont azonnal őrnagynak nevezte 
ki és megbizta, hogy szervezze meg az ő személyes lovas testőrségét. 
Zágonyi 1861 augusztus 10-én fogott a szervezéshez és két nap 
múlva az eíső szakaszt már fel is eskette, ugy hogy körülbelül két- 
száz jelentkezőt vissza kellett utasitania. Rögtön megalakította a többi 
szakaszt is, ugy hogy a lovas testőrségnek összesen négy szakasza lett. 
A lovasok túlnyomó része amerikai volt, a tisztek és a legénység között 
csak két magyar volt: Zágonyi őrnagy és báró Majthényi Tivadar had- 
nagy. Az egész testőrség körülbelül 160 emberből állott. A többieknél 
valamivel szinesebb, diszesebb egyenruhájuk volt s lovaikat Zágonyi sze- 
mélyesen válogatta össze, ugy hogy a testőrség lett a Frémont ^ had- 
osztály legfestőibb csapata, ami miatt meglehetős sok gúnyolódásban 
is volt részük. 

A missourii Springfield, Greene megye fővarosa, egy 1500 lakosú 
városka nevéhez már akkor egy nagyobb északi vereség emléke fűződött. 
1861 vége felé egv körülbelül 1900 főnyi déli sereg tartotta megszállva 
a városkát, amelynek birtoka fontos lett volna az északi hadsereg szem- 
pontjából. Frémont tábornok, abban a hiszemben, hogy legfeljebb 300 
déli katona lehet Springfieldben, engedélyt adott Zágonyinak, hogy meg- 
támadja a várost, amikor azonban megtudta, hogy az ellenséges haderő 
létszáma közelebb van a kétezerhez, visszavonta az engedélyt. De végre 
is Zágonyinak sikerült rávenni a végleges beleegyezésre. 

A támadás előtt, amelyet sokkal nagyobbszámu, részben egy er- 
dőségben tanyázó ellenség ellen kellett intézni, Zágonyi felszólította ^ ka- 
tonáit, hogy aki akar, forduljon vissza. "Senki sem mozdult" — írja a 
testőrség egyik kapitánya, James L. Foley. (Lásd: Bibliography.) 
"Különös felszólítás egy idegen születésű tiszttől olyan amerikai kato- 
nákhoz, akik hazájuk védelmére fogtak fegyvert. Zágonyi is megtanulta 
amint megtanulta az egész világ is, hogy az amerikai katona nem hatral 

meg az ellenség elől." . 

A körülbelül 160 emberből álló testőrség rajtaütött a több mint 
tizszer annyi ellenségen s azt nemcsak szétszórta, hanem ^ a varost 
is teljesen megtisztította tőlük, amivel Missouri, ez a kétes állam, biz- 
tosítva volt az Unió számára, ha nem is véglegesen, mert kesobb Spring- 
field újra a déliek kezére került. m 

A Frémont lovasság összesen 16 halottat veszített, akiket Sprmg- 
fielden 1861 november 28-án temettek el Frémont tábornok és vezérkara 


jelenlétében, a déliek vesztesége pedig 116 ember volt, akiknek leg- 
többje kardcsapások következtében halt meg. Zágonyi csapata 40 lovat 
veszített el a harcban. 

A springfieldi roham, amelyet Fremont a hires balaklavai halál- 
lovagláshoz hasonlitott, óriási szenzációt keltett az egész országban. 
Napokig irtak róla, számos kép kíséretében és Zágonyi nevét mindenki 
megtanulta az egész Amerikában. 

Mivel azonban a polgárháború kezdetén a politika túlságosan nagy 
szerepet játszott a hadvezetésben is, a Frémont testőrség épen ellen- 
kezőjét kapta annak, amit megérdemelt volna. Frémont nem volt ked- 
velt ember Washingtonban, mert mint a republikánus párt öt évvel 
azelőtti első elnökjelöltjét, politikailag veszedelmesnek tartották a leg- 
közelebbi elnökválasztásnál. Emellett Frémont súlyos baklövéseket is 
követett el, amelyek között a legsúlyosabb az volt, hogy külön kiált- 
vánnyal, saját szakállára felszabadította Missouriban a rabszolgákat, ami- 
vel veszedelmes politikai bonyodalmakat idézett elő. 

Még ma teljesen fel nem deríthető okok miatt alig egy hét múlva 
a springfieldi roham után, felsőbb rendeletre feloszlatták a Frémont test- 
örséget. A rendeletet McClellan tábornok, a fővezér adta ki. Ugyan- 
akkor azonban Brig. Gen. S. D. Sturgis által értesítette Zágonyit, hogyha 
hajlandó lesz másik lovasezredet szervezni, felveszik őket a hadseregbe, 
azokkal a tisztekkel együtt, akiket Zágonyi kiválaszt. 

Zágonyi a sok megaláztatás után nem volt hajlandó az ajánlattal 
foglalkozni, de azt tudomására hozta a testőrség többi tagjának. Ezek 
azonban szintén nem akartak az ajánlattal élni. 

1862 tavaszán azonban Frémont tábornoknak uj megbizást adtak 
és a Mountain Department élére állították. Zágonyi, ezúttal mint ez- 
redes, ismét mellette volt, mint a lovasság főnöke. Különösen a west 
virginiai harcokban tüntette ki magát, de már 1862 június 25-én vissza- 
vonult az aktiv szolgálattól, majd 1863 elején Frémont egész vezérkarával 
együtt véglegesen megvált a hadseregtől. 

1862 júniusában Frémont egy fontos levelét Zágonyival személye- 
sen küldötte Washingtonba Lincoln elnökhöz, aki a válaszban (Jun. 15, 
1862) megemlíti, hogy a Zágonyi ezredes által küldött levelet megkapta. 
(Nicolay-Hay : Complete W T orks of Abraham Lincoln, VII. 222.) 

A springfieldi rohamról a polgárháborús idők egyik ismert költője, 
a philadelphiai George H. Boker az Egyesült Államok későbbi szent- 
pétervári követe "Zágonyi" cimmel költeményt irta, amelyet a legmo- 
dernebb gyűjtemények is közölnek. (Lásd: 16-ik oldal.) 

A háború után Zágonyi ezredes New Yorkba került, ahol üzleti 
vállalkozásokba fogott. Részt vett a magyar életben és az 1865 október 
14-én alakult Magyar Egyletnek ő lett az első, ideiglenes elnöke, amit 
azután Perczel Miklós ezredes vett át tőle. Irodája volt 71 Broadway 
alatt New Yorkban. 1867-ben szeretett volna visszamenni Magyarországba, 
időközben azonban elvesztette ami pénze volt s Amerikában maradt. 
Attól kezdve senki sem tud róla semmit. Élete további adatait és halála 
idejét nem ismerjük. 

Zágonyi volt parancsnokának, Frémontnak felesége, Jessie Benton 
Frémont még 1864-ben terjedelmes könyvben irta meg a testőrség tör- 
ténetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait 
segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leirása mellett ez a könyv em- 
lékezik meg legbővebben Zágonyiról. (Lásd: Bibliography.) 

(In Bibliography see: Numbers 18, 22, 23, 25, 35, 38, 40, 45, 48, 59, 60, 
63, 65, 69, 73, 82, 83, 91, 96, 97, 99, 100, 111, 112, 119, 140, 143, 148, 149, 154, 
157, 171, 172, 174, 185, 203, 210, 217, 219, 225; Appendix 4, 9.) 




Nevét egyes régebbi források hibásan Károlynak mondják. Kiváló 
zongora művész volt, aki egy ideig Bécsben élt, ahol Liszt Ferenc tanít- 
ványai és barátai közé tartozott. Amikor a magyar szabadságharc ki- 
tört, sietett beállni a honvéd hadseregbe, ahol tiszti rangot kapott. Amikor 
a magyar kormány egy Thunes nevű ügynököt küldött a németországi 
Breslauba, hogy ott katonákat toborozzon a magyar hadsereg részére, a 
kormány Zerdahelyit és egy Fiedler nevű honvédtisztet küldte utána 
30,000 forinttal. Thunes meg is érkezett Breslauba, ahol azonban hetekig 
hiába várt a két honvédtisztre és a pénzre. Közben ugyanis amikor 
Zerdahelyi és Fiedler az osztrák határra értek, az osztrákok, akik szán- 
dékukról előre értesülve voltak, elfogták őket. A náluk talált pénzt el- 
kobozták, őket pedig minden tárgyalás nélkül hosszú börtönbüntetésre 
Ítélték. _ Mindaketten az olmützi várban raboskodtak, körülbelül két 

Amikor kiszabadult, az Egyesült Államokba ment, ahol Bostonba 
került és kedvelt tagja lett a Stearns-féle "magyar klub"-nak. Ő maga 
hangversenyeket rendezett és zongoraleckéket ad'ott. Bostonban meg is 
nősült, egy környékbeli farmer leányát vette el. 

A polgárháborúban először közkatona volt a new yorki Garibaldi 
Guardban, amelynek később hadnagya lett. A katonaéletbe annyira bele- 
jött, hogy állítólag egy könyvet is adott ki 1865-ben "Military Field 
Service" címmel, azonban ennek a könyvnek sehol sem tudunk nyo- 
mára akadni. 

Korának számos nagy emberével személyes ismeretségben volt, 
többek között Garibaldival, Mazzinival, Gladstone-nal, Macaulayval és 
Reményi Edével, a hires magyar hegedűművésszel. 

Bostonból Philadelphiába költözött, ahol életének utolsó húsz esz- 
tendejében a Szent Szív zárda (Edén Hall, Torresdale) zenetanára volt. 
1906 augusztus 16-án halt meg, 5530 Boyer Street, Germantown alatti 
otthonában. Özvegye és egy fia maradt utána. 

(In Bibliography sec: Numbers 15, 147, 183; Appendix 10.) 

A negyedik U. S. néger gyalogezred hadnagya volt. Több ada- 
tunk nincsen róla. 


Anyja Zsulavszkyné Kossuth Emilia volt, apja egy könnyelmű 
lengyel, aki elhagyta a családját. Zsulavszky Emil előbb Asbóth Sándor 
tábornok mellett szolgált mint hadnagy, majd a 82-ik U. S. néger 
gyalogezred hadnagya lett, amely Port Hudson mellett, Louisiana ál- 
lamban táborozott. 1866 szeptember 10-én szerelt le. 

(In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 


Az előbbinek fivére. Mint fiatalember George L. Stearns, a magyar- 
barát bostoni kereskedőnek üzletében volt alkalmazva. A polgárháború 
elején az egyik kansasi ezred főhadnagya volt, de rövidesen rossz útra 
tért s elveszett a társadalom számára. 

(In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 



Az előbbieknek fivére. Harcolt a krimi háborúban, ahol kitün- 
tetést kapott. Parancsnoka volt az 51-ik néger ezrednek, amikor 606 
ember volt a keze alatt. Ő szervezte a 82-ik U. S. néger gyalogezredet, 
amelynek ezredese lett, Dániel Ullmann brigadéros tábornok parancsnok- 
sága alatt. Amikor Asbóth mellett szolgált Major General Gordon Granger 
hadosztályában, ö volt a District of West Florida első brigádjának pa- 
rancsnoka, amelyhez a 25-ik, 82-ik és 86-ik néger gyalogezred tartozott. 
Port Hudson mellett, ahol ezek az ezredek harcoltak, ott állott a "Mis- 
sissippi" hadi hajó is, amely több mint egy évtizeddel azelőtt nagy- 
bátyját, Kossuth Lajost és kiséretét az Egyesült Államokba hozta. 

A háború után New Yorkban telepedett le és egyik elnöke volt 
az 1865 október 14-én alakult Magyar Egyletnek. Életének további ada- 
tait nem ismerjük. 

(In Bibliography see: Numbers 9, 54, 183, 219.) 


Bátyjai, Zsulavszky László és Emil mellett ő is a 82-ik U. S. 
néger gyalogezredben szolgált, mint hadnagy. 1861 december 31-én állott 
be az Unió hadseregébe Manchesterben, New Hampshire, mint közlegény, 
három évi szolgálatra, pedig alig volt 18 esztendős. Ekkor a 8-ik new 
hampshirei önkéntes gyalogezredbe osztották be. Egy darabig Camp 
Kearneyben volt, ahol a raktárban dolgozott, de 1863 április 5-én had- 
nagynak nevezték ki a 82-ik U. S. néger gyalogezredhez, Louisianában. 
A nehéz tábori életben megbetegedett, tifuszt kapott és a port hudsoni 
táborban 1863 szeptember 16-án meghalt. Ő volt a Kossuth család 
egyetlen tagja, aki életét adta az Egyesült Államokért. 

(In Bibliography see: Numbers 54, 183.) 

• • 







Magyarországon született. 33 éves korában állt be a » 36-ik ala- 
bamai gyalogezredbe 1862 március 4-én. A háború után asztalos mester- 
séget folytatott s később kereskedő lett. 1869-ben halt meg Alabamában. 


A hivatalos rekordok szerint Magyarországon született. Bőrcserző 
mester volt és 1862 áprilisában állt be a déli hadseregbe, de később 



Nevét eredetileg Bátsay-nak irta. 1848-ban huszár volt. 1862 
áprilisában állt be az európai brigád harmadik ezredébe (Garde Fran- 
caise), New Orleansban, La. Bátyja a mississippi Natchitoches-ben la- 
kott, ahol butorkereskedése volt. 

Botsay -asztalos mester volt akinek 516 Hospital Street alatt volt 
a műhelye New Orleansban. Két leánya maradt, akik közül az egyik 
tanitónő volt. Botsay 1913 decemberében halt meg. 


Az egyetlen magyar, akiről tudjuk, hogy tiszt volt a déliek had- 
seregében. Eredetileg Istvánnak irta a nevét és 1827-ben született. 
Radetzky alatt harcolt az osztrák hadseregben Olaszországban, majd a 
krimi háborúban az oroszok oldalán küzdött Sebastopolnál. Amerikában 
a virginiai Richmondba, a dél fővárosába került, ott élt feleségével és 
sógornőjével, akik müveit nők voltak s tanitással tartották fenn magukat. 
Állitólag magyar grófnak adta ki magát, bár az utána fennmaradt kevés 
hivatalos iraton csak Béla Estvánnak irja magát. Lovassági ezredes lett 
s Wise kormányzó brigádjánál megismerkedett Henningsennel, a titok- 
zatos angollal, aki a sumlai és kutahiai időkben Kossuth egyik legbizal- 
masabb embere lett. Később azonban, egyes adatok szerint azért, mert 
forró lett a föld a lába alatt, otthagyta a délieket, Washingtonba ment, 
ahol rövid ideig ünnepeltetés központja volt s állitólag Lincoln elnök- 
nek is bemutatták. Innen átment Angliába, majd Németországba ment. 
Angliában angolul, Németországban németül egyszerre adta ki könyvét 
"War Pictures from the South" cimmel. Bécsbe kerülve, ott osztrák 
fogságba esett. Többet nem tudunk felőle. 

(In Bibliography see: Numbers 40, 54, 82, 163, 177.) 


Rendkívül kalandos életű, angol származású szerencselovag, a szó 
jó értelmében. 1815 február 21-én született Angliában, bár egyes adatok 
után arra lehet következtetni, hogy Belgiumban született, valószinüleg 
svéd eredetű családból. Szüleivel együtt 1830-ban lett angol alattvaló. 
Már 19 esztendős korában Spanyolországba ment, hogy Don Carlos for- 
radalmár seregében harcoljon. Ott nemességet kapott s kapitánnyá ne- 
vezték ki. 1836-ig szolgált, amikor tábornoka, Zumalacarregui meghalt. 


Kalandjairól érdekes könyvet irt. Néhány év múlva az oroszországi 
Kaukázusban bukkant fel, ahol a forradalmi próféta, Schamyl oldalán 
harcolt. Oroszországi tapasztalatairól is könyvet irt. 

A magyar szabadságharcról lekésett s Kossuthtal csak Viddinben, 
1849 októberében ismerkedett, meg. Rendkívül gyorsan sikerült Kossuth 
bizalmát megnyernie, annyira, hogy Kossuth, aki" még akkor nem tudta, 
hogy Komárom várát is feladták, Henningsent kinevezte a vár parancs- 
nokává. Az angol el is indult, de csak Belgrádig jutott, amikor Ko- 
márom elestéről értesült. Ennek dacára valószinüleg bement Magvar- 
országba, de Kossuthot hónapokig nem értesitette afelől, hogv merre 
jár, ugy hogy Kossuth környezete már árulónak kezdte tartani. 'Később, 
amikor Kossuth már Kutalíiában volt, újra felbukkant, de már ekkor 
csak olyan terveket szőtt, hogy hol lehetne letelepiteni a magyar mene- 

Az Egyesült Államokba kerülve, a délen telepedett le. Williamina 
Belt Connellyt, John McPherson Berrien georgiai szenátor unokahugát 
vette nőül. 1856-ban résztvett a Walker-féle nicaraguai kalandban, amikor 
tábornoki rangot kapott. A következő évben visszament az Egyesült 
Államokba és Georgia államban telepedett le. 

1861 október 14-én ezredese lett az 59-ik virginiai gyalogezred- 
nek, amelyet eredetileg Wise's Legion néven ismertek. Mint ezredes 
szolgált, de már 1862 november 5-én lemondott. Később a haiti-i néger 
köztársaság ügye érdekelte s ebben az ügyben Kossuthtal is több levelet 
váltott. (Mass. Hist. Soc. Proceedings, Nov., 1910.) 

Életének utolsó szakaszában Washingtonban élt, szűkös körülmé- 
nyek között s ott halt meg 1877 június 14-én. A régi Congressional 
Cemeteryben van eltemetve, a Pennsylvania Avenue és 17-ik utca, South- 
east mellett. A magyar szabadságharcról is irt egy kis könyvet, amelvet 
Londonban és Cincinnatiban adott ki. 

(In Bibliography see: Numbers 4, 17, 34, 40, 41, 53, 55, 56, 57, 62, 82, 90, 
104, 112, 116, 124, 144, 146, 159, 161, 165, 177, 178, 194, 216, 219, 222.) 


A hivatalos rekordok szerint Magyarországon született, lehetséges, 
hogy Halmy volt a neve. Texasban élt, mint 28 éves farmer, amikor 
beállt a déli hadsereg egyik ezredébe, amelynek őrmestere lett. 


Lengyel nő, aki katonai ápolónő volt a komáromi várban. A 
magyar szabadságharcról irt munkák több izben megemlékeznek róla. 
Amerikába Ujházy Lászlóval, Komárom volt polgári kormánybiztosával 
és annak családjával jött a "Hermann" nevű hajón, amely 1849 december 
16-án érkezett New Yorkba. Az Ujházy családdal együtt ő is az ünne- 
peltetés központjába került és az akkori újságok szerint amikor felkér- 
ték, szivesen beszélt hadi tetteiről. Amikor Ujházy és családja Iowába 
ment, Jagelló Apollónia Washingtonba került, ahol Zachary Taylor el- 
nöknek is bemutatták. Amikor Taylor halála után Millard Fillmore lett 
az elnök s több déli várost meglátogatott, Hall postaminiszter társa- 
ságában ő is csatlakozott ahoz a társasághoz, amely az elnököt Rich- 
mondba kisérte. 

Washingtonban megismerkedett egy Tochman Gáspár nevű idő- 
sebb lengyel emigránssal, akinek felesége lett. Ez a Tochman volt az, 
aki Kossuthnak Ujházyhoz s rajta keresztül az amerikai néphez intézett 
szózatát angolra forditva, igen sok nagyobb lapban megjelentette azt. 


1851 szeptemberében egy De Ahna nevű volt bajor tiszt, aki szin- 
tén az Ujházy csoporttal érkezett Amerikába s egy ideig velők is volt 
Uj Budán, Washingtonban egy röpiratot adott ki (lásd: Bibliography), 
amelyben Jagelló Apollóniát csalónak mondja, akinek igazi neve szerinte 
Julia Eisfeldt volt. 1851 októberében 67 magyar emigráns a New York 
Tribune-ban közölt egy nyilatkozatot, amelyben igazolták, hogy Jagelló 
Apollónia a komáromi katonai kórház vezetője volt. 

Mivel a Tochman pár Virginiában telepedett le, a polgárháború 
alatt a férj egy déli szabadcsapat szervezésére vállalkozott. Feleségét 
egy izben letartóztatták és mint kétes hüségü egyént Washingtonba 
vitték, ahol egy ideig az Old Capitol Prisonban volt elzárva. Mivel 
azonban azt hangoztatta, hogy nem osztja férje déli szimpátiáját s csak 
hitvesi hűségből maradt vele, pár hét múlva szabadon bocsátották. 
További adataink nincsenek róla. 

(In Bibliography see: Numbers 2, 21, 32, 51, 81, 92, 109, 115, 121, 123. 
126. 127, 138, 175, 208, 214.) 


A hivatalos rekordok szerint Magyarországon született s farmer 
volt North Carolinában. 1861 július 29-én állt be az ötödik north 
carolinai gyalogezredbe. 


Magyarországon született. 35 éves kereskedő volt s főhadnagya 
lett a mississippii 13-ik gyalogezrednek, 1861 április 26-án. Nyolc üt- 
közetben vett részt. 


Magyarországon született. 25 éves volt, amikor 1861 május 14-én 
beállt a 18-ik mississippii gyalogezredbe. (Az ezredet Quitman Grays 
név alatt ismerték.) Hat ütközetben vett részt és 1862-ben Sharpsburg 
mellett elesett. 


Magyarországon született, eredeti neve Schlick lehetett. 1861 de- 
cemberében állt be a déli hadseregbe, mint 20 éves asztalos. A 17-ik 
mississippii ezredbe osztották be, de egy év múlva, 1862 decemberében 
mint idegent elbocsátották. 


Angolnyelvü szerencselovag, aki a hivatalos rekordok szerint Magyar- 
országon született. Egy ideig a Johnson's szigeten fogoly volt. 

A fentieken kivül még két déli magyarról tudunk. Egyikük a 
7-ik louisianai gyalogezred (Crescent Rifles), a másik pedig a 8-ik ala- 
bamai gyalogezred katonája volt. 



Értékes és hézagpótló munkát végzett a Református Egyesület 
azzal, hogy lehetővé tette ennek a könyvnek megjelenését. Hálásak 
vagyunk ugy a szerzőnek, Nt. Vasváry Ödönnek, mint a kiadónak, a 
Református Egyesületnek, mert a könyv elolvasása után ugy érezzük, 
hogy mi, amerikai magyarok, felemelt fővel, öntudatos lélekkel állhatunk 
meg az Egyesült Államokat megteremtő, kiépitő nemzetek között. Fele- 
melt fővel, mert második hazánk szabadságának, nagyságának megterem- 
téséhez mi, reformátusok és magyarok, is hozzájárultunk. Bele van épitve 
hitünk és magyarságunk. 

A református keresztyénség adta azt a lelket, mely ezt az or- 
szágot azzá tette, a mi. Columbus csak egy darab földet adott. Mi 
lesz az uj földrészből? A szabadság, testvériség, egyenlőség, vagy pedig 
a szolgaság és zsarnokság eszköze? 

Attól függ, hogy milyen lélek kerül bele. A kálvinista puritánok 
hozták azt a lelket, melyből kinőtt a Függetlenségi Nyilatkozat, kisar- 
jadott a demokratikus, testvériséget élő ország. 

Az ország szabadságáért vivott harcokban sok értékes, hősies magyar 
embernek vére öntözte ez ország földjét. Sok magyar harcolt, sok magyar 
hullatta vérét azért, hogy ma szabad, demokratikus ország lehessen az 
Egyesült Államok, a mi második hazánk. 

Mint református keresztyének és mint magyarok is, ugy érezzük, 
hogy nemcsak kapjuk és elfogadjuk ennek az országnak áldásait, hanem 
annak nagyságáért áldozatokat is hoztunk! 

Amiért a régi amerikai magyarok karddal, vérük hullásával har- 
coltak, azért harcolunk mi is. Csak az eszköz, a fegyver más. Har- 
colunk egyházaink, testvért segitő egyleteink, Református Egyesületünk, 
a magyar irás által. Harcolunk, hogy Istent félő, egymást testvérként 
szerető, egymás terhét hordozó nép legyen az amerikai magyar és az 
amerikai magyar református. 

Felemelt fővel, öntudatos lélekkel emlékezzünk! Felemelt fővel ön- 
tudatos lélekkel dolgozzunk ! 

a Református Egyesület elnöke. 



■ 1 

■ 1 

■ 1 


■ej jj 


"lK 9 M 

~B|io Jj 

^B-n j